Vegyesvágott - Nina Hill és két Poket

Az elmúlt két hétben befejezett könyveimről úgy döntöttem, egy posztban számolok be, mert ahogy ránéztem a röviden megírt értékeléseimre, igazából úgy éreztem, nem is kell tovább ragozni, ezúttal mindent elmondtam pár mondatban. Úgyhogy hiába, hogy nagyon eltérő könyvekről van szó, most egymás mellett foglalhatnak itt helyet: The Bookish Life of Nina Hill, 100 szóban Budapest 2020, Édes Anna. 

Abbi Waxman: The Bookish Life of Nina Hill

Ki is ne tudná magát Nina Hill helyébe képzelni? Könyvek közt él és könyvek közt dolgozik, könyvklubokat szervez és kvíz-esteken vesz részt, ahol a trivia királynője - mindenről tud valami felesleges apróságot, és még macskája is van, Phil. :)

Nagyon könnyen tudunk szerintem azonosulni mi könyvmolyok egy ilyen hősnővel, ez teszi kellemessé a könyvet.

Azonban összességében kissé felejthető, nincs nagy storyline, minden megmarad a kellemes, biztonságos szinten, a feelgoodság uralkodik végig. Jókedvre derítő, könyves témájú romantikus, se több, se kevesebb.

Magyarul az Egy könyvmoly élete címet kapta, először azt hittem, hogy túlságosan átlag ez a cím, és a borítóterv is, de így utólag igazából illik hozzá. 

100 szóban Budapest 2020 

Ha már a 2018-ast, és a 2019-est is olvastam, gondoltam jöjjön az ominózus 2020-as is. Szerencsére nem kellett megvennem, kölcsön tudtam kérni. Nem egy nagy valami, se önmagában nézve, se a többi válogatáshoz viszonyítva. A legtöbb történet elég semmilyen volt nekem, volt aminél nem is értettem, miért találtatott jónak, és főleg elég jónak a beválogatásra.

Fáradtan is tudtam olvasni, ez volt a legnagyobb előnye. Az illusztrációk nekem nagyon tetszettek benne, és volt néhány jól összerakott pársoros, de összességében kissé csalódás. Legfőképpen azért, mert pont egy ilyen különc évről szólna, és mégse jön át a 2020-as hangulat, alig van szó benne a koronáról, és mindazzal, amit hozott az életünkbe. Talán ha két történet említi. Lehet, hogy valakinek pont ettől szimpatikus ez a kötet, hogy nem erre fókuszál, nekem viszont hiányzott, és ha már éves szinten jelenik meg, akkor legyen köze az adott év hangulatához is - főleg, ha az ennyire meghatározó. 

Kedvencek voltak: Ki segít kinek, Hétköznapi történet, Mondtam a mamának, A bácsi botja

Kosztolányi Dezső: Édes Anna

Már kötelező olvasmányként is szerettem, és érettségin is ezt húztam tételként, mégis, számomra is hihetetlen módon szinte teljesen törlődött az agyamból... Ez az újraolvasás így most voltaképpen egy újramegismerés volt. Szégyen, avagy nem, egyszerűen ilyen az emberi agy, úgy tűnik, de semmire sem emlékeztem belőle, azon kívül, hogy Anna egy cseléd volt... a hol is? Vizyéknél... már ez sem ugrott be, csak amint olvasni kezdtem. Bámulatos módon a végkifejlet is teljesen kiesett, sajnos el is hintette valaki, amikor mondtam, hogy újraolvasom, arra nem gondolván, hogy én erre nem emlékszem... A Jancsis eset maradt meg inkább halványan.

Érdekes, hogy amit viszont előhívott valahonnan az emlékezetem, az Moviszter doktor gondolatmenete az emberiségről, és az egyes emberről - szinte újra láttam magam előtt az irodalom tanárnőnket, ahogy kiemelte ezt a részletet.

Mindenesetre bármennyi is derengett emlékképként, mindenképp jó élmény volt újra ringatózni a mondatain - Kosztolányinak olyan írásmódja van, hogy néha tényleg egyenesen bódító, hiába hogy hétköznapi történésekről mesél.

Nagyon tetszett a Poket kiadás és az illusztrációk is benne. Hogy a szöveg mennyiben változott így, cenzúra nélkül, nem tudom megítélni, és összehasonlításnak sincs nálam a középiskolai példányom.

Nem tudnám ma már elemezgetni, és nem is szándékozom - én most csak élvezetből olvastam, és ez felszabadító volt. De azért egyszer elolvasnám a jegyzeteimet, tételemet róla, mi is az, amit nem vettem észre.