Oldalak

2021. július 9., péntek

Mit olvasunk nyáron?

Forrás.
Gyorsan csatlakozom utóvédként a júniusi Témázáshoz is, ami a Nyári könyvek téma volt, és hát jól is néznék ki, ha ezt őszig halogatnám! :) 

Nyáron mindig valamiféle más dimenzióba kerül az ember, aminek több oka is van: a meleg (ha szerencsénk van, akkor csak meleg, nem hőség...), a nyaralások, a vízpart, a késői sötétedés, és persze gyerekkorunkban a végeérhetetlennek tűnő vakációk... :)
Ezek miatt nekem valahogy mindig más volt, és máshogy is maradt meg a nyári olvasás, és a nyári olvasmányok, amik azért témájukban nem feltétlenül voltak nyáriasak és könnyedek. Külön pont volt a nyaralásra készülésben, hogy milyen könyvek kerüljenek a pakkba, és élénken élnek az emlékezetemben, hogy mik voltak nálam. Van valami utánozhatatlan abban, amikor tényleg pihenés, kikapcsolódás, szabadság alatt feledkezik bele az ember egy történetbe. Vagy többe.

Általában többet olvasnak az emberek nyáron, mert ilyenkor még az is pakol valami olvasnivalót a bőröndbe, ami jól jön majd a strandon, aki egyébként nemigen forgat könyveket. Ilyenkor bizonyára előkerülnek azok a kötetek, amik a karácsonyfa alatt voltak, és amikre rávágta az ember korábban, hogy majd a nyári szabadságán elolvassa. Évekig jártam a Balatonpartra strandolni, és minden nyáron telis-tele volt olvasó emberekkel, amit tök jó látni, ugyanakkor persze az is igaz, hogy nekik nagy részük máskor nem ilyen lelkes könyvmoly. Az igazi könyvmolyok ehelyett nyáron gyakorta beleesnek egy kisebb-nagyobb olvasási válságba (hurrá :D). Persze ez elmúlik, és azért lelkesen pakoljuk a fél várólistánkat, legalábbis gondolatban, a csomagba, ha nyaralni készülünk, vagy akár csak valami kis staycation van kilátásban az erkélyen, a kertben, a ventillátor előtt a kanapén... 

Ha a nyárra gondolunk, egyből a könnyedebb olvasmányok, strandkönyvek ugorhatnak be, mert szó mi szó, a kis semmiségek könnyebben csúsznak, amikor folyik rólunk a naptej, de nem szoktam direkt könnyű, nyárias, vagy nyáron játszódó könyveket választani. Egész évben olvasok mindenféle műfajt és témát, és így nyáron is egyéb szempontokat veszek inkább figyelembe, hangulat, könyvek hossza, praktikusabb méret stb. A nyári könyves tervlistámon akadt már kifejezetten havas, téli könyv is, nem tiltja azt semmi. :)  
Persze szinte mindig túlterveztem, és több könyvet vittem magammal, mint amit be tudtam habzsolni.

Forrás.


Én szeretem a nyarat, jobban mondva régebben szerettem, mert ami most fut kánikula címszó alatt, az már embertelen, és nem igazán csábít a szabadban való olvasásra, ami a nyári olvasmányok egyedi atmoszféráját biztosítja. -.-'

Forrás.

Hiányoznak ezek a hangulatok...: 

... a gyerekkori vakációk, amikor az időtlenség érzésében úszva lehetett olvasni, és egyik könyvet fogni a másik után, kinn egy árnyas verandán, vagy benn a sötétített szobában, kitekeredve a fotelben  
... a surrogó hangok a tenger, vagy a Balaton felől, ahol mindjárt el is lehet bóbiskolni az árnyékban a napágyon egy szelíd órácskára a könyvvel a hasunkon... :)
... két fürdés közt a fűben fekve szárítkozás, a könyvet csak vigyázva téve le a fűbe, aztán a lopásgátlós törölközővel letakart strandtáskába visszarejteni ;D
... a nyaraláson vett könyvek - mert mégis elfogyott az olvasnivaló, vagy csak megcsapott az érzés, mi lesz, ha elfogy! :O 
Gyerekkoromban egyszer így kaptam meg A halak jelleme című kötetet, Gerald Durrelltől, hogy után az egész életművét beszerezzem. :) 

Ami nem hiányzik annyira, azok a a kötelező olvasmányok, amiket augusztusban el kellett kezdeni olvasni... Emlékszem mennyi ideig bele voltam ragadva A kőszívű ember fiaiba, és annyira szerettem volna valami mást olvasni. Még a viaszosvászon terítő mintáját is látom magam előtt, amin a nyitott könyv hevert. 

Forrás.
Sok más kép is beégett, és nem feltétlenül azért, mert maga a könyv lett volna emlékezetes, egyszerűen csak megmaradtak, bevésődtek az olvasós képek. Nyaraló lépcsőjén ülve, elvonulva a napos oldaltól olvasgattam Alice Hoffman Hetedik mennyországát például, aztán villan a kép a fűben, a pokróc mellett heverő könyvekről: A virágok vére, Dafke, Az ötödik gyermek, SAA: The Girl Who Chased the Moon, The Sugar Queen, mind kísértek a partra, változatos egyveleg. 
Balatonon sokszor olvastam a Kindle-en is, Moningot, vagy a Once a Witchet - emlékszem arról a blogposztot hajnalban írtam meg egyszer, amikor még csendes volt az egész ház, és én nagyon korán ébredtem fel. :) 

Sokszor jött velem Agave reci nyaranta, Baráth Kata Arkangyal éjjele, vagy a Veron sorozat valamelyik kötete, a Nő kutyával és holddal, a Kontroll is kísértek a Balcsira. 
Most, hogy visszagondolok, a legelső reciket, amiket kaptam szintén vittem magammal, akkor épp Horvátországba: A jó pasi kézikönyve és a Sors és önismeret voltak ezek. Unokabátyám még cikizni is próbált érte (velük nyaraltunk), egész addig, amíg ki nem derült, hogy a kiadótól kaptam, véleményért cserébe. ;D Akkor mennyire jólesett menőzni ezzel. ;) 
Látta a horvát tengerpartot a Problemszki szálloda és A kiút is (Csernus). 

Egy régebbi olaszországi nyaraláson olvastam Joanne Harristől a Holy Foolst, ami kicsit nehezebb olvasmány is volt, mint gondoltam, nem annyira illett a felszabadult nyári életképhez, ami körülvett. :)
Szintén Olaszországba jött velem a Gentlemen and Players, első olvasásakor. 
Egy másik olasz kalandozáshoz sok-sok Agatha Christie-t vittem. Akkor olvastam A titokzatos stylesi esetet és a Függönyt is, azaz Poirot első és utolsó kalandját egy omnibus kötetben. Azon a nyaraláson kb. kétnaponta bedaráltam egy könyvet, állandóan csak olvastam. Egy ideig aztán AC szünetelt, felváltotta Simenon, most pedig közösen vannak jelen, nyaranta is - tavaly nyáron több beficcent belőlük egymás után. Pár éve a férjemmel együtt faltunk csomó Maigret kötetet a teraszon heverészve, hú de jó volt az is. :) Persze ő mindig gyorsabban végez velük. :D 
A krimik szerintem egyébként nagyon illenek a nyárhoz, de bármely más évszakban is szívesen olvasom őket. A déli regények is nyár-illatúak, férjemmel első közös balatonozásunkra el is kísért a Szikomorfán születtem :) , de nyáron olvastam (hallgattam) A segítséget is.


Itthoni nyári emlékek közé tartozik az első belelapozás a Briliáns barátnőmbe, a csíkos nyugágyon; emlékszem, megcsapott az érzés, hogy indul a kaland Ferrantéval! 

És ti miket olvastok nyáron, mi esik jobban, vannak visszatérő szerzők ilyenkor? Lehet most is csatlakozni a témához! :)


A többiek nyári könyves bejegyzései:
DóriBabó Buca, Larawyn, Readinspo, Sister

Utóvéd (később csatlakozók): 


10 megjegyzés:

  1. Remek nyár(fel)idéző bejegyzés, élvezet volt olvasni! Én is már nagyon várom, hogy a Balaton partján olvasgathassak - bár ott inkább a más élmények viszik el az ember idejét - figyelmét, de mégis emlék marad, hogy mit vittem magammal.
    "lopásgátlós törölközővel" - ja igen, ez a legjobb :D Mondjuk szoktunk értékmegőrzőt használni, de a többi cuccot lefedjük azért.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De jó, örülök! :)
      Azért valahogy az olvasás is mindig beépül a strandolásba, vagy a kirándulásoknál az utazásba. :)
      Én mindig csak izgultam a vízből, meg sasoltam néha kifelé, főleg, ha a kindle is nálam volt. xD

      Törlés
  2. De jó volt a nyári szünet. Tudom, ha ezt bevezetnék a felnőttek életébe is, tönkremenne a gazdaság, de álmodozni jó. Régen tényleg olyan végtelennek tűnt. Most meg csak arra eszméltem, hogy július közepe lesz, amikor az előbb március volt :D
    Azt beszéltük munkatársakkal is, hogy oké, elmehetsz egy hét szabira, de kell pár nap, amíg eleve kihevered a melót, majd pár a nap a végén, amikor már lecsap a letargia, hogy vissza kell jönni :D Nyilván munkája válogatja - mostanság azt érzem, szívesen visszamennék recepciózni. Két évig csináltam, és rengeteg munka volt, de közben rengeteg élmény a forróságban.
    Egyébként én pont azt vettem észre, hogy kevesebbet olvasok nyáron - sokáig süt a nap, inkább kint vagyok, ha otthon vagyok - locsolok, ültetek, napozok, játszom a kutyával, stb.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, megoldhatatlan elképzelés sajnos. Emlékszem, munkakezdés előtt mondták, hogy nagyon élvezzem ki az utolsó ilyet, hogy szabad az egész nyár - de ettől csak megkeseredett kissé a szájízem.
      Ne is mondd, pedig gyerekként tényleg milyen végtelen volt sokszor egy-két hétnyi idő is, most meg...
      Meg kell egy nap, amíg kimosod a szennyest, meg kipakolsz a táskákból. xD
      Én kb. ki se teszem a lábam, nagyon utálom a kertészkedős dolgokat (ki is égett minden füvünk kb, siralom...), meg hát kinn is csak olvasnék. :D

      Törlés
  3. Nagyon élveztem én is olvasni, ahogy felidézgetted ezeket a képeket, olyan hangulatosak, és nagyon át tudom érezni, főleg a parton bóbiskolást :) Ez a strandos alapzaj valahogy alvásért kiált :D

    Nekem a fő nyári olvasós élményeim sajna a kötelezőkhöz köthetőek, A nyomorultak, meg aztán anyukám erőltette mindig, hogy olvassak, és így baromira nem volt kedvem. De felnőttként azért már más emlékeim lettek a nyári strandolós meg otthon kánikulában fetrengős olvasásokkal kapcsolatban.

    Most meg leginkább gyorsan olvasható, de nem litty-lötty könyveket tudnék elképzelni, mindenesetre augusztusig úgyse nagyon lesz időm olvasni, majd a Balcsira viszek pár különböző könyvet, és amihez épp kedvem lesz majd :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, örülök, ha tetszettek a felidézett képek. :) Azóta eszembe jutott még pár, jó ezekre visszagondolni. :) A strandos alapzaj valóban egy kiváló altató, kivéve ha mindenféle Botik költöznek az ember mellé, akik egész nap ordibálnak. (Minden Botond vásott rossz gyerek, és mindenkit Botondnak hívnak, pfejj. :"D)

      A kötelezők, hát igen, mindig kellett olvasni nyáron, nyár végén, és még az is vonakodik, aki amúgy szeret olvasni, ilyenkor.

      Majd mesélj miket olvastál, jól hangzik amúgy ez a gyorsan olvasható, de nem litty-lötty kategória, én is vágyom ilyesmire! :D (jó kis gyűjtőposzt-cím)

      Törlés
  4. Nagyon hangulatos bejegyzés lett, nekem is hiányoznak ezek a nyarak, elviselnék egy hónap szabadságot, amikor csak a Balatonparton vagy a nyugágyon heverve olvasok. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, a sohavisszanemtérős, lazsálós nyarak! :)

      Törlés
  5. Csak eljutok én is ide, ha ennyire lehetetlenül későn is! :) Én is nagyon élveztem ezt a nyári kalandozást, sok kedves élményt, emléket ébresztett fel bennem.

    Számomra az volt igazán maradandó, amikor az Odüsszeiát olvastam a nyaralás alatt, nagyon lelkiismeretes voltam! :D De arra is emlékszem, hogy Stendhal Vörös és feketéjét Verőcén fejeztem be, a kis házikónkban, ahol aznap este kellemesen hűvös volt, a húgom pedig mellettem aludt. Hát azt az utolsó pár oldalt nehezen fogom elfelejteni, az biztos! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megvárnak a bejegyzések, bármikor jöhetsz! ;)
      Örülök, hogy jó volt az emlékeimet olvasni, és a sajátjaidban is elkalandozni közben!

      Hogy meg tudnak maradni ilyen villanások... Aki nem olvasó ember, nem is érti szerintem, miről beszélünk, pedig tényleg szó szerint örökre be tud vésődni egy-egy olvasmányélmény, egy könyvbefejezés, eggyé válik a nyaralással, az adott időszakkal, a viaszosvászon terítő mintájával... :)

      Törlés