Kisbabás könyvek

Forrás.

A gyerekneveléssel kapcsolatos könyvek sem maradhattak ki a sorból a mostanában olvasott könyvek közül, bár picit már megcsömörlöttem az ilyen jellegű szakirodalomtól, és azt hiszem legközelebb már csak A suttogó 2-t fogom elolvasni, de addig inkább a szórakoztató és szépirodalom felé fordulok újra. ;)

A szinte mindenki által ismert A suttogó titkai 1-et olvastam el nemrég, a Tracy Hogg - Melinda Blau szerzőpárostól, és a kicsit kevésbé ismert Békés éjszakák, vidám nappalok című magánkiadású kötetet Dr. Dénes Ivett-től. Közös volt a két könyvben, hogy találtam bennük hasznos, bejelölésre érdemes dolgokat, és hogy valóban adnak jó támpontokat, egyszerű útmutatásokat, ugyanakkor a kicsit amerikaias stílus és módszertan is összeköti őket. Meg az, hogy kezdem keverni a tartalmukat a közös téma, az alvás tekintetében, és hogy sok minden "kiesett" már most, így tényleg kénytelen leszek felütni, ha útmutatásra lesz szükségem. 

Dr. Dénes Ivett: Békés éjszakák, vidám nappalok

Ahogy írtam feljebb, kétségtelenül vannak jó részei, de van ami elég bullshit-szerű, és inkább a VIP-csoportjába terel, meg egyéni tanácsadásra. A "csak vidd előbb aludni a gyereket" jellegű tanácsok nekem kikacagnivalónak tűnnek. Nagyon örülök, ha ő 10 perc alatt altat, de mi van, és hogy s mint borul fel minden egy 1,5 órás üvöltéssel? Meg az általa is felsorolt ún. alvásblokkolókkal (növekedési ugrás, betegség, fogzás stb.)? Persze vannak kézzelfoghatóbb tanácsok is, módszerek, de szerintem kizárólag a könyvvel nem mindig lehet sokra menni, maximum egy-egy specifikus probléma megoldásában.  A napirend pártján állok abszolút, de a megfogalmazás néhol nekem túl rózsaszín köd - és kis ködösítés - volt, hogy mit hogy oldjál meg. Tetszett, amit az alvásról, alvásciklusokról tudományos szempontból ír, de a bevezető túl sok, és kifejezetten rizsa + önmarketing. Leírja, hogy ebben a könyvben nem lesz ez, meg az, és aztán de. :D És még smiley-k is vannak, brr, ezek nem erősítenek rá a profi vonalra, sőt. (Mégmielőtt, én csak blogolok, nem könyvet írok, szerintem teljesen más egy ilyen szövegben a smiley, mint egy nyomtatásba került "szakkönyvben".)

A módszerek egy része egyébként ismerős volt, pl Jo Frost-tól, illetve a suttogó könyvben is megjelentek ugyanazok. Eléggé amerikai stíl, amit bemutat, ahonnan les, és felhasznál, az mind az a terep. 

Amit még kiemelnék, azok a példák voltak. Szürke keretben hoz alvásproblémákat, egy-egy gyerek esetén bemutatva - lehet, hogy valakinek ez hasznos, nekem azonban leginkább szöveges matekpéldának tetszettek ezek a szövegrészek, fárasztó olvasni és végiggondolni is őket, pláne amikor ebben él benne az ember. 

Ettől még nem lesz persze kevésbé hasznos, és jó összefoglaló napirendről és alvásról, altatásról, valamint korszakokra is van bontva a gyerek életkora szerint, de ez csak egy alap. Nagy világmegváltó dolgokról nem hull le a lepel. Meglátjuk még hányszor fogom elővenni, és hogy lesz-e akkora gond, hogy a személyre szabott tanácsadást is megfontoljam. 

Picit amúgy mérges vagyok, mert jelölgettem benne, és nem tapadtak jól a cetlik, néhány kihullott, és nem tudom honnan - ennek persze nincs köze a könyv milyenségéhez, csak bosszantott. :/ 

Tracy Hogg, Melinda Blau: A suttogó titkai 1. 

Kölcsönkaptam, talán nem is éri meg megvenni magamnak is pluszban (gondoltam rá, ha annyira jó), mert a csecsemős időszak után úgysem veszi elő az ember. Vannak benne hasznos dolgok, egyszerű magyarázatok, jó táblázatok, és iránymutatások, hogy tulajdonképpen mit is kezdj egy kisbabával úgy általában (pelenkázás, öltöztetés, nagyon alapok is vannak benne) és hogy hogy is kezeld a komplexebb problémákat, melyik sírás mit jelent, stb. Itt is fontos szerepet kap a napirend, van szekció az alvásól, altatásról, az evésről, az ébrenlétről-játékról, valamint az önmagunkra szánt időről is a baba mellett. Ez az egész rendszer a "4É" nevet kapta. 

Ami ront rajta, az az amerikaias csevegés-mesélés, amikor sztorizik Conniek-ról és Markokról, meg még ezer más névről, ami olyan, mint a TLC műsorait hallgatni. Kicsit mazsolázni kell emiatt az infókat belőle.

A vége felé egy hosszabb rész szintén teljesen felesleges - örökbefogadás, dajkaanyaság, munkába való visszatérés, koraszülött babák és dadafogadás mikéntjéről esik benne sok szó... Nem azt mondom, hogy ezeknek a témáknak ne lenne létjogosultsága egy ilyen könyvben, mert persze van, de egyrészt eltér nagyon az előtte való tartalomtól, másrészt pedig abszolút az amerikai viszonyokat és statisztikát veszi alapul, nem releváns számunkra. 

Ami az elveket illeti, lehet a könyvvel egyetérteni bizonyos pontokon, meg nem-egyetérteni is, elég megengedő ebből a szempontból, hogy te gondoljál róla, amit akarsz, nem kényszerít rád semmit, de biztos van akinek ez, vagy az nem igazán tetszik benne. A cumi vagy nem cumi, együtt vagy külön alvás, szoptatás vagy tápszer, és társai egyébként is darázsfészek témák. Szerintem kommunikációjában szépen lavíroz Tracy Hogg a nehéz terepen is, és megmondja, hogy ő ebben, vagy abban hisz inkább, de azért szó sincs olyasmikről, amivel hallottam már vádolni, hogy ez a "hagyd sírni a gyereket"-könyv...

El fogom olvasni a második részt is, úgy gondolom hasznos lehet (szintén kölcsön). A suttogó mindent megold-ot is érdemes vajon? (az nincs meg sehogy)

Egyébként én azt hittem korábban évekig a címre, hogy a csecsemő lenne "a suttogó", nem az őt "megszelidítő" Tracy... :D Ennyivel biztosan okosabb lettem. ;)