Isabel Wolff: A Vintage Affair

Még 2014-ben vettem ezt a könyvet kemény 180 Ft-ért (!!!), mert valószínűleg elírták egy nullával az árát a webshopban, szóval bőven kávéáron aluli volt. Persze szokásomhoz híven rengeteget várattam, most került sorra végre, a várólista csökkentésbe való beválogatás segítségével. ;)

Magyarul is megjelent, Mesés ruhák kalandjai címen, ugyanezzel a bohón vidám borítóval, és elég jó véleménnyel volt róla mindenki, de még így is meglepett, hogy milyen remek kis történet, mennyire az a fajta kellemes kötet, ami miatt szeretem ezt a műfajt, címkézzék bár chick-litnek, vagy "női irodalomnak", vagy bármi egyébnek. Pont azokat az ilyen jellegű könyveket kedvelem, amik túllépnek az előbb említett műfaji kereteken, a kötelező elemeken, kliséken, és nem csak valami olyasmit akarnak nekem bemutatni, ahol az a-ból b-be jutás kulcsa a szerelem, és alig van más, ami értékelhető, vagy figyelemre méltó lenne bennük; legyen szó akár történetszálról, akár mellékszereplőról. A Vintage Affair messze felülmúlja a romantikus sztori kategóriát. Van története, nem is akármilyen, van benne dráma, történelem, divat, el lehet benne mélyedni, érdekesek, és sokfélék a problémafelvetései, és mindezt mégis egy színes, bájos, könnyed köntösbe tudja bújtatni, egy vintage ruhabolttal, és kis szerelmi szállal, ami fontos, de mégsem annyira hangsúlyos, hogy a hátán vigye az eseményeket. 

A főszereplő Phoebe Swift, aki Village Vintage néven ruhaüzletet nyit, és akinek múltja, titkai, sérelmei lassan sejlenek fel az oldalakon. Mi történt a barátnőjével, Emmával? Miért szakított vőlegényével, Guy-jal? Min vívódik magában állandóan? A dolog akkor kezd árnyalódni, és igazán kibontakozni, amikor Mrs. Bell, akitől Phoebe vintage ruhákat vásárol fel, mesélni kezd, egy kék kabátról... A kék kabát pedig nagyon messzire vezet minket vissza, egész a második világháborúig. A regény egyik leghangsúlyosabb része a Mrs. Bell-lel folytatott beszélgetés, a holokauszt téma - bevallom erre egyáltalán nem számítottam... -, illetve azok a nem várt párhuzamok, amiket Phoebe életével lehetett vonni. Barátság, ígéretek, megbánás, vezeklés... A két nőt összekötik ugyanazok az érzések, bár történetük merőben más. Mégis, segítséget, vigaszt tudnak nyújtani egymásnak, és talán le tudják tenni a terhet, amit cipeltek. 

A komolyabb témán kívül pedig rengeteg másik szálat is nyomon követhetünk. Betoppan a két pasi, Miles és Dan, egyikük mögött egy problémás kamaszlány, másikuk mögött egy újságcég-biznisz, és betoppannak a vevők is, akik nem csak próbálnak, fizetnek, és távoznak, hanem sokszor szintén elképesztő történeteket hoznak magukkal. :) Phoebe elvált szüleinek életébe is bepillanthatunk: az apja új életet kezdett egy nála sokkal fiatalabb nővel, és most újra kisgyermekes apa lett belőle, az anyja pedig mániákusan menekülne az öregedés elől, és folyton különféle szépészeti kezelésekbe készül beleugrani. 

Sokrétű regény, rengeteg témával, jól kibontogatva, mindenből pont elég jut, és semmiből sem túl sok. Még a szerelmi háromszög is szuperül sikerült, pedig én nagyon utálom az ilyeneket a könyvekben, de felüdülés volt, hogy a pasik érdekesek voltak, nem szimplán jóképűek, és az elején kicsit bajban is voltam, hogy majd mi alapján dől el, hova húz a szív?... Szerencsére más témák, kérdések is belefonódtak a szerelmi szál részekbe is, ami kellőképp érdekessé tette a vívódást, randikat, és nem billent a nyálromantika felé a mérleg, hanem giccs, és túltolás nélkül, életszerű és szívmelengető tudott maradni. 

Oh, és ami még nagyon fontos, azon kívül, hogy gördülékeny, jó stílusú a sztori, hogy humoros is tudott lenni! Nem emlékszem mikor volt utoljára, hogy úgy igazán elkapott valamin a nevetés egy könyvben, de most majdnem könnyesre röhögtem magam a medium-os poénon*, olyan jól sikerült elhelyezni, és előadni. :"D

Phoebe remek karakter, mert esendő, emberi, mégis erős, és jó volt kicsit fogni a kezét, aztán pedig útjára engedni az utolsó lapon. 

Isabel Wolff tud írni, szívesen olvasnék még tőle. ♥ Liane Moriarty volt hasonló élmény nekem, neki is nagyon kedvelem az írásait. 

* kb.: So you're a medium. A medium? No, I'm not a medium. I'm a laaarge! :D