Christelle Dabos: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban

Már tavasszal folytatni akartam A tükörjáró sorozatot, de végül nyárra tolódott az igencsak vaskos második rész olvasása. Az első kötet - A tél jegyesei - tavaly jó élmény volt, de azért mégsem volt annyira kiemelkedő, mint másoknak. A sokak által a Harry Potterrel vont párhuzam engem nem talált meg, és bár élveztem a lassan építkező és hömpölygő történetet, azért voltak kifogásaim. Az azért nem volt kérdéses, hogy folytatom-e a sztorit, mert érdekelt, mire is tudja kihozni a szerző Ophélie és Thorn kapcsolatát, mi lesz Berenilde-el, és hát egyáltalán, hogy és miért szakadt annak idején szilánkokra a világ, mi a helyzet a családfőkkel, és az ő titokzatos könyveikkel... 

Ophélie immár nem rejtőzködik inasként, hanem egyenesen az udvari intrikák kellős közepébe csöppen. Az esküvő időpontja közeleg, és mindeközben egymás után tűnnek el bizonyos személyek a Holdvilágból. Egy nyomozás ott, ahol Délibábosok keltette illúziók uralkodnak, nos, nem egyszerű, de valami összefüggésnek lennie kell a felmerülő rejtélyek közt, és Ophélie érzi, hogy jó nyomon jár... 

Megannyi kérdés nyitott maradt az első kötet után, hiszen akkor a világépítés és a főbb karakterek bemutatása volt hangsúlyosabb. Válaszokat szerettem volna kapni, és mit tagadjam, újra elmerülni ebben a világban - mert olvasmányosnak mindenképp nagyon olvasmányos... csak picit most is ugyanúgy azt a "takaréklángot" éreztem helyenként, mint az első epizódnál. Azt vettem észre, hogy bár minden oldalon történik valami, mégis, mintha gyakran csak mennének egyik helyről a másikra, és beszélgetnek, de semerre sem haladunk. A dialógusok is sokszor olyan semmilyenek - főként az animista rokonságot kezdem nem szeretni ebből a szempontból, a folytonos szószátyárkodással és fontoskodással. Idegesítenek. (Roseline nénit kivéve, de ő meglepően halovány volt most, és keveset szerepelt.)

Szerintem az egészből ki lehetett volna húzni 150-200 oldalt, túlírt.

Ophélie ügyetlensége változatlanul túl van tolva, de legalább végre szert tesz némi határozottságra, és ki tud állni magáért - és másokért is. Bátrabb, önállóbb, okosabb és intrikusabb lett, ez nagyon tetszett, de könyörgöm hagyjuk már az asztalok felöklelését meg a megbotlásokat, a szipogást, náthát meg főleg, mert bazira idegesítő! Ahogy Thorn magassága, meg az ettől kitörő nyakak is....
Thorn is sokat változik, és bár lassan nyílik, mint egy rozsdás bicska, de azért csak nyílik... ;) Sokkal jobban kibontja a szerző Ophélie és Thorn viszonyát; tetszett, amikor papírokat rámolnak és beszélgetnek, amikor Thorn egy-egy elejtett félmondata többet ér, mint minden, amit esetleg addig mondott... Tetszett a bizalom szövődése, az egymásra támaszkodás kialakulása, ez a különös jegyesség, amiben élnek. 

Remek új szereplők, és új helyek is bejöttek a képbe, és ügyesen voltak bonyolítva a szálak, prímán félrevezetve a gyanútlan olvasót, több ponton is. Váratlan fordulatokban és érdekes elemekben nem volt hiány. Szóval pazar, feszült, jól felépített és izgalmas a vége, de a közepét meg lehetett volna vágni kicsit, ahogy Ophélie túl hosszú sálját, Faruk túl hosszú haját, Thorn túl hosszú lábait is!... :D 

Az mindenesetre tetszett, hogy a szerző ki mer lépni a konvencionális megoldások mögül. Jól ír, jó a stílusa, érdekes a sztori, akkor mégis miért támaszkodik folytonosan idegesítő ismétlődésekre? Ezekkel nem azt a hatást éri el szerintem, mint amit remél, és a cselekményhez, karakterhez sem ad hozzá annyit, hogy akkor mennyire hórihorgas is, vagy mennyire eltakarja az egész profilját a hosszú fehér haja... Plusz nem kell nehezítésként feltétlenül eltörni valamijét a szereplőknek... Sajnáltam ezeket a mozgásképtelenségeket, fájdalmakat, amikkel szorult helyzetükben kínlódtak... Egy zúzódás miért nem elég, vagy egy vérző ezazamaz, oké, egy betört orr?  

Összességében jó volt, egy picit a sok remek cselekményelem miatt az elsőnél jobb is, de még mindig úgy vagyok vele, hogy nekem ez a kellemes olvasmány szint, nem az elalélós kedvenc. :D Persze ez legyen a legnagyobb bajom! 

Kíváncsian várom a következő részt, remélem Vladislava ment Ophélie után, és hogy Gäelle és Róka is többet szerepelnek majd.