Briliáns barátnőm 2. évad

Egy kis megszakítással - közbeszólt a nagy érdeklődésem a Pullman-sorozat iránt -, de végre folytattam a Briliáns barátnőm sorozatot, és megnéztem a második évadot. A Nápolyi regényekből készült filmsorozat első évadáról >itt< áradoztam. 

Követik az évadok a köteteket, teljesen megfeleltethető volt tehát Az új név történetének ez a következő 8 rész. 

Szerencsére nem változott semmi a már eddig is dicsért sarokpontok közül: tökéletesen könyvhű továbbra is a sorozat: ugyanazokat a képeket és párbeszédeket láthatjuk és hallhatjuk megelevenedni, amiket Ferrante olyan boszorkányos ügyességgel megírt. 

A színészgárda ebben a részben maradt; ugyanúgy Gaia Girace és Margherita Mazzucco alakítják Lilát és Elenát, illetve a többi szereplőnél sem történt változás, hiszen itt csak néhány évnyi a különbség, nincs még szükség idősebb színészekre. Kíváncsi leszek, hol lesz majd a következő váltás? Lesz-e egyáltalán, vagy tényleg csak a legvégére - hiszen az elbeszélő idős Lenút már láttuk a sorozat kezdetén? Lehet-e még két ilyen kisugárzású színésznőt találni, akik méltón viszik tovább a szerepeket? Akik szinte maguk a karakterek? 

Az eltelt éveket ismét csak apróbb, de nagyon eltalált, stílusbeli elemekkel érzékeltették: frizura, ruhák, kiegészítők, smink... A kedvencem ezek közül Lenú rövid haja volt egyetemistaként, az új szemüveggel. :) 

Lila és Lenú.

Az új szereplők megleptek kissé, valahogy nem ilyennek képzeltem el a fejemben sem Franco Marit, sem pedig Pietro Airotát - bár az Airota család rendkívül eltalált lett, és hamar megszoktam a számomra kissé kilógó Pietrót is. Francót és Pietrót is inkább a Bruno Soccavót játszó színészhez hasonlónak képzeltem el. Ez persze csak az én fantáziavilágom terméke, nem kell vele foglalkozni, természetesen szuper alakítást nyújtanak a fiúk. A szaladgálós jelenet kivált jól sikerült Franco Marival, ez benne van szinte teljes egészében a főcímben is. 

Franco Mari, és a rövid frizurás Lenú. :)

Pietro Airota

Bruno Soccavo.

A főcímről még nem ejtettem szót, pedig az is remek, sodró, lendületes, zaklatott zene, pont mit a történet maga. Az első évadban egy ideig a családokat mutatták csoportokban, szerintem ez jó kis segítség is volt a szereplők megjegyzéséhez, családok beazonosításához, aztán volt egy váltás, ott nagyon jó ötlet volt az utcákon rohangáló kislányok eltűnése az egyik sarkon, hogy aztán a tinédzser szereplők tűnjenek fel egy másik sarkon bekanyarodva. :) A sárgított, retro képek is hozzáadnak a hangulathoz. 

Pinu, Lenú és Lila Ischián.

A második évadban többször is észrevettem, hogy milyen jó, amikor időt adnak a nézőknek, elmerülni egy jelenetben. Nincs sietség. Ez kiváltképp érvényesül a strandjelenetnél nézelődéskor, és a telepen, amikor Lenú azon gondolkodik, hogy a nők mikor kezdenek mások lenni, mikor változnak így át, ezekké az asszonyokká, akiket lát az utcán. Sok a közelkép, és egy színes (és hangos) tabló lesz a nápolyi nőforgatagból, amin érdemes is elidőzni, de szerintem nem sokan mertek volna ilyen szépen kiteljesedő, hosszú jelenetet hagyni ennek a fontos résznek. 

Lila és Lenú az esküvői fotót vagdossák.

Az esküvői fénykép átalakítását nagyon vártam, erőteljes jelenetnek képzeltem el, és az is lett, de mégis valami nagyon más lett a képből, mint ahogy a könyvben leírtak alapján magam előtt láttam. Hiányzott a csíkos kitakarás, ugyanakkor ez a töredezettségis izgalmas lett, feszültséget árasztott.

Lenú és Lila Galiani buliján.

Galiani bulija újabb érdekes képsor volt, nagyon élveztem hosszan megfigyelni a részleteit. Lila kirekesztettsége, mássága remekül érvényesül, és nem lehetett nem észrevenni azt sem, Lenú milyen gyorsan felszabadul a táncban, amikor Lila már nincs a teremben. A bulin, ebben az értelmiségi közegben Lilának esélye sincs arra, amire később Ischián lehetősége nyílik: hogy magához hódítsa Ninót... Csúfondároskodása az autóban hazafelé durva és közönséges volt, príma jelenet lett belőle. 

Lila és Nino egy párként - Lila haja itt illett hozzá legkevésbé.

A két út... 

Lenú a könyvbemutatón, a zárójelenetben.

Gyár vs. diploma.

Az ischiai részek szuperül sikerültek, tenger, homokos föveny és persze a szerelmek szövődése... 

Fura, de ahogy most a második évadot néztem, nekem is nagyon "telenovellásnak" tűnt sokszor a sorozat, hiszen tényleg rengeteg viszálykodás, pletyka, ki kit csalt meg kivel alakítja a történéseket, de mégis, más ez, mint a szappanoperák... Könyvben főleg, mert ott Ferrante erős prózájával kapod az egészet, de merem remélni, hogy aki csak nézi a sorozatot, is érzékeli, hogy ez nem csak egy nagy és hangos olasz családi perpatvar, sok részben. ;) 

Egy apró furcsaságot még meg kell említenem, ami picit zavart. Ha már tényleg ennyire könyvhű az adaptáció, akkor miért nem csak Elena szólítja Lilát Lilának? A könyvben kínos figyelemmel voltak erre mindig, a többieknek ő Lina volt. Azt végképp nem értettem, hogy lett néha belőle egy becézett "Li", ez nagyon nem passzol. Más is volt, akit ez zavart? 

De ez apróság. Ezt leszámítva tényleg egy hibátlan folytatás, és hibátlan adaptáció lett a második évad is, és alig várom, hogy láthassuk a következő epizódokat. A forgatás elvileg már zajlik. :) 

Nektek mik voltak a kedvenc jeleneteitek? 

A Nápolyi regények egyes részeiről itt írtam: >1<, >2<, >3<, >4<.