 |
| Forrás. |
A netet a világ felbolydulásával, a home office-okkal és a karanténokkal egyidőben elárasztották a felhívások, posztok, hogy olvassunk, és hogy milyen jó, hogy most mindenkinek van ideje elolvasni, amit akart... Holott valójában ez egy orbitális csúsztatás... A legtöbbünknek nem lett, vagy nem sokkal lett több ideje (vagy nem rögtönazonnal), mint volt, és a bezártság nem jelenti azt, hogy feltétlenül a könyvekhez fogunk nyúlni. Ha egy felfokozott állapotban, helyzetben van az ember, néha az utolsó dolog, amire képes, hogy kiszakadjon ebből, és elmerüljön az olvasásban. Sajnos mindenkinek van kiért/miért aggódnia.
Nekem nagyon megterhelő és kimerítő volt az elmúlt 1-2 hét, és amikor nem a telefonon csüngtem órákat, akkor a híradásokat, hírportálokat lestem, és frusztrálódtam tovább. Senkinek se javaslom, hogy napi 1-2 ránézésen túl ezen függjön, mert egyszerűen túlcsordul. Tájékozódni kell, de nem szabad rögeszmésen frissíteni, és feltétlen elolvasni mindent.
De nem hegyi beszédet akarok tartani, csak bejelentkezem. Szeretnék újra írni könyves posztokat, és ezzel saját magamat is kicsit kiszakítani a spirálból, és szeretném ha olvasnátok ti is mást is, mint a koronavírust. Cikkeket, blogposztokat, könyveket. De csak ha van kedv, ha van rá agykapacitás.
Én akárhányszor leültem olvasni az elmúlt időszakban, elkalandoztam, és a szokott lassúságom is még lassúbbá vált. Néha vagy 15-ször olvastam újra ugyanazt a bekezdést. A férjem vígan Maigret-zett a fotelben, elolvasott vagy 50 oldalt együltő helyében, nekem meg kb. egy egész nap szétszórt olvasása kellett, hogy a Ferrante könyvből tegnap begyűrjem az utolsó 35 oldalt. Félreértés ne essék, a könyv jó, sőt remek, a hiba az én készülékemben van.
Ígérni nem ígérek semmit, hogy mégis mennyit és mit sikerül olvasni, mennyire és milyen időszakokra tér vissza az olvasás iránti olthatatlan szenvedély, és hogy hány poszt lesz, majd valahogy kialakul, ahogy adaptálódunk az új világ kihívásaihoz.
Mindenesetre ne érezd magad rosszul, ha otthon voltál/vagy, és nem olvastál, vagy nem tudtál olvasni, vagy nincs kedved olvasni. Ez mind teljesen normális.
Én úgy érzem nekem a kezdeti időszak lecsengése után megint lesz/van igényem az olvasásra és az írásra, de ez mindenkinek tök egyéni, élethelyzetfüggő, és akár napról napra változhat.
Szóval #maradjotthon, ha megteheted, #olvass, de csak ha van időd, kedved, agyad hozzá. :)
Megagigalájk!
VálaszTörlésÉn se tudtam olvasni az első pár napban, annyira szorongtam, hogy kb a könyv volt a legutolsó gondolatom. De már lassan nekem is visszatér a kedv, kicsit fellélegzem olykor (bár a szorongás még mindig megvan, de talán már nem olyan torokszorító mint eddig).
Biztos lesz ebben hullámzás nálam, de azért ha más nem is, de a Fiatalur miatt próbálom tartani magam.
Én most egy újraolvasásba menekültem, a Waverleyt olvasom, de olyan lassan haladok ezzel a kis semmi történettel, hogy nem igaz.... :(
♥ Hát, valahogy úgy, ha a szorongás elhatalmasodik az emberen, akkor nem nagyon lehet lelazulni. A könnyed olvasmány is nyögvenyelőssé válhat ilyenkor, adj időt magadnak. Olvassatok inkább mesét a Fiatalúrral. ;) Kitartást neked, nektek is!
TörlésÉn nem is értem ezt a "több az időt, pótold be, amivel le vagy maradva, olvass többet, nézz filmeket" szöveget. Én ugyanúgy járok dolgozni, nálunk ugyanis nem rendelték el a home office-ot, és a kialakult helyzetre való tekintettel sokkal több a munkám is. De még ha itthonról is dolgoznék - ahogyan sokan teszik -, akkor sem lenne egy másodperccel sem több szabadidőm, mivel a munkámat ugyanúgy el tudom végezni itthonról, annyi, hogy megspórolnék napi másfél óra utazást. Persze, tudom, hogy sokaknak olyan munkájuk van, amit otthonról nem lehet elvégezni, ha ők otthon vannak most, lehet, hogy nekik egy kicsit most több idejük van, nem tudom. De sokakat sajnos elbocsátottak, a barátnőmnek is felmondott a főnöke, próbaidő alatt volt. Neki szerintem most a legutolsó gondolata, hogy mit csináljon, olvasson, inkább azon rágja magát, hogy miből fogja kifizetni az albérletét. Szóval mindenféle szempontból óriási csúsztatás ez a csináljtöbbetakármiből mozgalom, vagy tudom is én micsoda. És igen, ahogyan te is írod, ha frusztrált az ember, akkor nem köti le semmi, főleg nem egy nyugalmas tevékenység, mint az olvasás.
VálaszTörlésNa igen, sokan nem dolgoznak, és nem is fognak tudni otthonról dolgozni, érdekesen illuzorikus kép, hogy mindenki otthon ül, és keresi, hogy mit tegyen, hogy ne unatkozzon... Ahogy az is elég nagy illúzió, hogy mindez két hétre szól.
TörlésAz a napi másfél óra (kinek több, kinek kevesebb), amit utazáson, ingázáson spórol az ember, pedig valóban nem sok, és a megváltozott életvitel miatt simán elhussan egy telefonbeszélgetéssel, videochattel, a szervezések nehézségeivel stb.
Arról meg ugye ne is beszéljünk, amit te is mondasz... elbocsátás stb. :/
De nem akarom ilyen negatív alaphangon befejezni, én tényleg örülök, ha néhányan többet tudnak majd olvasni, de ehhez kell az is, hogy ne legyünk annyira frusztráltak. Jól írod, egy ilyen nyugalmas tevékenységhez valahogy nyugalomban kell lenni az agynak is.
Eh, két elírás is van a kommentemben, hú de idegesítő így utólag. :D Mindegy, ez legyen a legnagyobb bajom.
TörlésPersze, igazad van, nagyon jó, ha valaki úgy tud most otthon maradni, hogy több ideje van - és jut ideje olvasni, rendszerezni, filmet nézni, főzőcskézni, vagy bármit, amit szeret csinálni -, vagy egyáltalán nem kell dolgoznia (fizetést pedig mondjuk ugyanúgy kap), de valljuk be, hogy ez egy nem túl széles réteg. Engem leginkább az a fajta közösségi kommunikáció zavar, ami úgy állítja be a jelenlegi helyzetet, mintha általános dolog lenne, hogy mindenki otthon van és relaxál. Cikkek százai szólnak arról, hogy mit lehet csinálni a karantén alatt. Milyen karantén alatt? Nincs általánosan, hivatalosan elrendelt karantén (egyénre szabottan van hatósági és önkéntes karantén), aki home office-ban dolgozik, annak sincs megtiltva, hogy elmászkáljon, a saját felelősségérzetén múlik, hogy egyébként elmegy-e otthonról. Ez egy kicsit olyan, mint a női magazinok azon cikkei, amik tanácsot adnak, hogy hogyan öltözködj az irodában, hogyan viselkedj az irodában, hogyan mozgasd át magad, ha egész nap ülőmunkát végzel, stb., mintha az egész világon minden nő csak irodai munkát végezne, és a bolti dolgozók, gyári munkások, éttermi dolgozók, egészségügyi dolgozók, közfoglalkoztatottak, stb. nem is léteznének. Most ugyanez a fajta kommunikáció zajlik, mert teljesen természetes, hogy mindenki otthon lógatja a lábát a plüsskanapén, miközben tömi magába az édességet, és pörgeti a sorozatokat a Netflixen. Az egyedül élő idős emberekről, a magatehetetlen betegekről, akiknek nincs segítségük, a hajléktalanokról, a családon belüli erőszak áldozatairól, azokról, akik egy hétre előre sem tudnak bevásárolni pedig alig esik szó, ha igen, akkor is csak általánosságban. Most mindenki örül az ingyenes színházi közvetítéseknek, az ingyenesen letölthető e-könyveknek, amik egyébként nagyon jó kezdeményezések, csak hát sajnos ez az időszak nem csak erről szól, sokaknak az alapvető létfenntartása került most veszélybe. Úgyhogy nagyon embert próbáló időszak ez, nem csoda, hogy az emberek frusztráltak, én például sokkal jobban aggódom a nehéz helyzetben lévő emberek miatt, mint magam miatt. Mert én tudok magamra vigyázni, van miből vásárolnom, van fedél a fejem fölött, de sajnos nem mindenkinek.
Bocsánat, nem akartalak még jobban elkedvetleníteni, tudom, hogy nehéz időszakban még jobban lehúzza az embert, ha a csúnya valósággal szembesül.
Ha az olvasás nem megy, akkor a sorozatnézést tudom esetleg ajánlani. Ha nyugtalan vagy, lehet, hogy egy másfél-két órás filmet nem bírnál végigülni (én nem tudok, ha ideges vagyok), de egy 45 perces sorozatrészt talán jobb eséllyel. És hogy oldd a szorongásodat, érdemes valami könnyedet választani, lehet, hogy találsz valami olyasmit is, amit egyébként soha nem néznél meg, de most egy kicsit jobb kedvre derít (ajánlom a Jane the Virgint). Engem a jóga tud még kikapcsolni, amikor már majd' szétesek, utána sokkal nyugodtabban tudok a problémákra és a nehézségekre is tekinteni, és stresszelő üzemmódból átkapcsolok higgadt problémamegoldó üzemmódra, és nem érzem úgy, hogy szétrobban a fejem. Remélem, beválik valami, és hamarosan egyenesbe jössz. :)
Valóban nagyon általánosítanak a cikkek, amiket emlegetsz, és egyébként is tényleg mindig mindent irodai dolgozókra írtak meg korábban is, pedig annyi minden más van. Talán lassan elülnek ezek a dolgok, és kicsit átrendeződik az emberek fejében is egy-két dolog.
TörlésNem húztál le, én is tudom mindezt, és nem csukom be a szemem előle. Nekem az elmúlt 2-2,5 hét volt szörnyű, onnan kezdek kijönni, amit az is mutat, hogy végre írtam róla valamit. :) A nagyon rossz időszakban nekem nem megy a jóga, vagy hasonlók sem, és a sorozatokra sem tudtam igazán koncentrálni, talán ha két részt néztünk meg összesen, de egyébként jó tippek ezek mind, csak ezekhez is ki kell jönni abból, amikor a frusztráltságod semmit nem enged - nekem ez talán ma sikerült. :)
Neked is kitartás!!
Sajnálom, remélem, hogy mihamarabb kilábalsz ebből az állapotból. Átérzem egyébként, tudom, milyen rossz, amikor az ember annyira a béka segge alatt van, hogy semmi nem tudja kirángatni belőle. Köszönöm, én is erőt és kitartást kívánok!
TörlésKöszönöm! Ez a bajom nekem is ezekkel a kihívásos akármikkel... Hogy abba nem gondolnak bele, hogy ki marad otthon. 1. a veszélyeztetett (idősek, betegek), 2. a sulisok, akiknek marhára nem vakációnak kéne ezt felfogni, 3. az anyukák, akik vagy dolgoznak otthonról vagy nem, és azért így is van épp elég bajuk, 4. akiknek átmenetileg megszűnt a munkahelyük és lecsökkent a fizu (pl. nővérem, aki turizmusban dolgozik), 5. akiket kirúgtak vagy teljesen megszűnt a munkahelyük. Szóval azért nem fenékig tejfel ez, és ez a full pozitív (de inkább agymosás szerű) hozzáállástól feláll a hátamon a szőr... Minden ilyet szűrük molyon, de olykor inkább törlöm az összes frisst.
TörlésAz az egyik legnagyobb baj, hogy a legtöbb társadalom individualista, és még baj esetén sem tud közösségi szinten gondolkodni, kifejezetten igaz ez a miénkre. Egy ilyen helyzetben rengeteget számít, hogy ki milyen felelősségtudatos gondolkodást hoz otthonról, de a közösségi médiának is óriási hatalma és szerepe van, és ezt most nagyon rosszra használja. Ezzel a maradj otthon mozgalommal többet árt, mint használ, mert nem arra fókuszál, hogy akkor maradj otthon, ha tudsz (ezt odabiggyesztik ugyan, de mindig elsikkad, jelentéktelen, üres, odavetett szavak), hanem a legtöbben készpénznek veszik, hogy ez a társadalom széles rétegének jelenleg nem okoz gondot. De, igen, gondot okoz, és a home office bizony úri huncutság. Én is kiváltságos helyzetben vagyok, mert olyan munkát végzek, amit itthonról is el tudnék végezni, a munkáltatóm mégsem engedi, ezért például sikítófrászt kapok, amikor valaki azzal kampányol, hogy a dolgozók használják ki a home office-t. Az emberek tényleg álomvilágban élnek? Ez nem a dolgozókon múlik, ez nem a mi választásunk, vagy engedi a munkáltató, vagy nem. A karantén emlegetésétől pedig továbbra is kiver a víz... NINCS általánosan elrendelt karantén. Az, hogy általánosságban használják ezt a szót, azt sugallja, hogy csak az nincs otthon karanténban, és az mászkál az utcán, aki felelőtlen.
TörlésMindegy, nem akarok ebbe jobban belemenni, teljesen elárasztom szegény PuPilla blogját. :D A lényeg, hogy rossz a kommunikáció, a tartalomgyártók és a tartalomfogyasztók részéről egyaránt, és vannak még más gondok is, de most már tényleg lelövöm magam. :)
Most egy lecke jött ebből, hogy tudunk-e közösségi szinten is gondolkodni - amúgy szerintem sem, csak bizonyos rétegek.
TörlésEgy picit inkább az van, hogy mindenki a saját kis világából indul ki, és nehezen képzeli bele magát a másikéba, ahol mondjuk nem is opció a HO.
A karantén szót valóban nem pontosan használják, mert azért kevesen vannak tényleges karanténban, a többiek csak találtak valami kapaszkodót, hogy ezzel emlegethessék. Engem nem frusztrál maga az elnevezés, inkább csak a hogyan ne unatkozzunk karantén idején jellegű dolgok.
Ja ne viccelj már, szívesen látlak itt, meg hát a kommentszekció pont erre való, hogy beszélgessünk! :))
Ez a cikk nagyon jól rávilágít arra, amit mondasz, hogy a legtöbb ember magából indul ki (nem mellesleg pedig minden ismeret nélkül azonnal ítélkezik): https://divany.hu/eletem/2020/03/18/koronavirus-hibaztatas/?fbclid=IwAR3SKvYYOwQn_-0N3R9XQNHCjAqOh2ISutN10G93_gwhIRpnIK-Q3rY8M20
TörlésEgyébként mindez csak érzelmi intelligencia kérdése. Engem nagyon idegesít a karantén szó használata, nagyon érzékeny vagyok arra, ha a média valamilyen kifejezést rosszul használ, mert az emberek is átveszik, és a téves információk fognak elterjedni. A hogyan ne unatkozzunk írásokról tényleg ne beszéljünk, én átgörgetek minden ilyen tartalmon, nem érdekel. És itt jön ki az, amit írtál, hogy a szerkesztőség, a cikkíró, vagy az a magánember, aki ezt írja, nem gondol bele azoknak a helyzetébe, akik nem unatkoznak a jelenlegi helyzetben sem. Ennek két oka van: vagy mert rózsaszín csillámopóni világban él, és tényleg nem látja, mi a helyzet, vagy pedig egyszerűen nincs empátiája, és nem érdekli más helyzete, a magáét vetíti ki mindenki máséra is.
Köszönöm, aranyos vagy, csak nem akarom nagyon ilyen méteres kommentekkel szétspammelni az oldalt. :D Kényes téma ez egyébként, mindenkinek megvan a (nagyon) határozott véleménye, és hát milyen a magyar ember? Akkor se enged a 21-ből, ha nincs igaza. :) A kamuoldalak kamucikkei pedig csak rontanak a helyzeten...
Egyébként én jelenleg Görög Ibolya előadását nézem, ezt bátran ajánlom mindenkinek, garantált a jókedv: https://www.youtube.com/watch?v=kotMbnHBN6U&feature=youtu.be&fbclid=IwAR3BjwN-2nF1ACYE-aJp--7nJjyCLjDviRbQBDeRe2RJvgI9ASolECYNr6A
Illetve, ajánlom a Miranda című NAGYON ANGOL sorozatot is, egyszerűen imádom, kikapcsolódásra tökéletes, már a munkatársaimat is megfertőztem vele. :D
https://indavideo.hu/video/Miranda_s01e01
Tényleg jó ez a cikk, köszi, meg az ajánlott videókat is. :) Mirandából már láttam részleteket. :)
TörlésÉn is átgörgetem egyébként ezeket a hogy ne unatkozzunk dolgokat. Elképzelhető, hogy ha nagyon sokáig tart, lesz is ilyen, de majd akkor is inkább emlékeztetem magam, hogy addig jó, amíg unatkozom és nem levegőért küzdök épp az intenzíven.
Úgysem tudnak az ilyen cikkek a változatos élethelyzetekre, amikben vagyunk, egyformán okosat mondani, innentől kezdve pedig valami biztos fel tudja idegesíteni az embert benne. Ha meg túl általános, akkor igazából semmitmondó, mert magadtól is tudod, amit nagy tudománynak állít be.
Bármikor szabad méteres kommentet írni! :D :D Persze, ismerem azért a fotelforradalmárokat, de talán nem erre a felületre járnak észt osztani. ;)
Nyilván nem lehet mindenkinek a kedvére tenni, ez egyébként az élet minden területére igaz. Jelen helyzetben én inkább azt hiányolom, hogy nagyon sok cikk kb. ugyanarról szól, és nem járják körbe alaposan a témát, nem vizsgálják meg az összes szemszöget, helyette van viszont naponta kb. mit kezdj a felszabadult időddel írás. Eddig a divany.hu esetén tapasztaltam, hogy egészen értelmesen állnak a helyzethez (az alapján megítélve, amit én olvastam tőlük), őket egyébként eddig nem ismertem.
TörlésOké, megjegyeztem, hosszú kommentek engedélyezve. :)
Ez a "hogyan ne unatkozz" valóban bicskanyitogató. Ott van pl. Ellen az Ellen Showból, és nap mint nap teszi ki a videót, hogy milyen sztárokat hívogat, és kérdezi tőlük, mit csinálnak... Ezzel szemben ott van pl. Hilarie Burton (Tui gimi, most fog megjelenni egy könyve, hogyan valósította meg a férjével, hogy otthagyják a kényelmes hálivúdi életet és egy farmra költöztek, ahol mindenféle értelmes dologgal foglalkoznak), aki arról készít videót, hogyan varr kis táskákat, ami nem műanyag és pl. vásárláskor lehet használni, vagy éppen SZÁJMASZKOT, amiben a kisfia is besegít. Na ezt tudom értékelni! :D A lényeg, hogy ha ténylegesen karantén, kijárási tilalom lesz, akkor is szeretném azt értelmesen eltölteni. Anyukám pl. már folyamatosan gyártja a szájmaszkokat, és ha egyszer végre találkozhatunk :D, akkor szeretném ezt én is megtanulni!
TörlésIldikó, igen, szerintem is nagyon sok felületes, semmitmondó cikk születik. A divany.hu-t én se olvastam eddig, amit linkeltél, az viszont jó volt, szerintem visszatérek majd oda.
TörlésBármilyen kommentet lehet írni - na jó, spamet nem, de azt nem fogsz úgyse. :D
Avilda, igen, most kicsit kevésbé tud azokkal együttérezni a világ, akik a luxuskecóban unatkozást streamelik. :/ Nekem is szimpatikusabbak azok a sztárok, akik valamilyen formában tenni akarnak - akár csak apróbb gesztusokkal is, mint azok, akik csak énekelgetnek pl.
TörlésSzerintem elég hosszú idő kéne, hogy elteljen, hogy tényleg az unatkozás maradjon csak... :) Én is szeretem értelmesen tölteni az időt.
Nálam ez péntek este eszkalálódott (nemcsak a vírus miatt), annyira túlpörgött a szervezetem, hogy nem tudtam aludni, a könyvet csak bámultam (szintén ugyanazt a bekezdést olvastam el nem tudom, hányszor...), de a telefon nyomkodása pedig nem tett jót. Valami átfordult bennem és tegnap több mint 100 oldalt (!) sikerült olvasni, a külvilág és a problémák teljes kizárásával, nem emlékszem, mikor volt ilyen utoljára.
VálaszTörlésMég én is járok dolgozni, elvileg 2 hét múlva vonulunk home office-ba, de, akárcsak Ildikónak, nekem se lesz több időm, sőt... a főnökömet ismerve háromszor annyi feladatot fog adni.
Remélem, neked is sikerül kicsit ellazulni és pihenni, a macskasimogatás kiváló gyógyszer rá.:)
Nálam több mélypont is volt, nagyon szar volt az előző hétvége, aztán hétfőről keddre virradóra csupa rémálom, és a csütörtök este is egy mélypont volt. Ezek mellett valahogy kész csoda, hogy egyáltalán egy picit is olvastam. A telefon után könnyebb nyúlni, de valóban nem segít a nyomkodása, sőt...
TörlésÖrülök, hogy benned is kezd azért kicsit átfordulni, és tudtál olvasni ilyen sokat. :) Remélem, hogy csak annyi mennyiségű munka lesz, amivel meg tudsz birkózni, és nem kell szétesni, kitartást!
Pont most simogattam a macskuszt. :)
Én sem értem ezt, hogy miből gondolják, hogy aki otthonról dolgozik, az baromira ráér, főleg, ha van gyereke, akivel most még tanulni is kell esetleg. A híreket egy ideje tudatosan kerülöm, alaposan megválogatom, hogy mit olvasok el, hallgatok meg, mert nagyon-nagyon nyomaszt az egész.
VálaszTörlésSzerencsére sorozatot nézni meg olvasni még tudok. Lassan el kell kezdeni kertészkedni is, mert akkora a fű, hogy még! Na, ennek nem örülök. :D Nem vagyok oda a fűnyírásért.
Jól teszed, válogass is, meg próbálj vele kevesebb időt tölteni. :)
TörlésÖrülök, hogy megy azért a kikapcs is. Milyen sorozatot nézel épp?
Hát a kertészkedést ebben a havazásban még halaszthatod kicsit. :D
Végeztem a Manifesttel meg a Locke and Keyvel nemrég. Még folytatni szeretném az Anne With An E-t, sajnos, utolsó évad. :( És most olvasom a Levél a királynak-ot, ha kiolvastam, jöhet a sorozat is. :) Ja, és Miracle Workers. :)
TörlésHétvégére visszatér a tavasz állítólag. Remélem, már jó volt fűtés nélkül.
Hú tényleg, az Anne with an E-t én is szeretném folytatni, azt se tudom már, hogy hol hagytam félbe, de legalább Netflix tudja! :D
TörlésRemélem én is, hogy melegszik az idő, nagyon csípős a levegő most. :/
Teljesen érthető szerintem... Múlthéten és az azt megelőző szerdán, amikor az egész úgymond elkezdődött, mindenki ilyen állapotban volt.. Éreztem is magamon, hogy feszült vagyok, sokkal hamarabb ágyba is dőltem este. Aztán ott van a folyamatos stressz, hogy megfertőzheted apukádat, anyukádat, nagyszüleidet, de a munkaadódat rohadtul nem érdekli, szelj át egy megyét és jer be dolgozni, mert home office csak bizonyos embereknek jár.. Szóval agyrém, és ilyenkor nyilván az ember nem tud másra úgy koncentrálni, mint szeretne.
VálaszTörlésA sok #maradjotthon, mert akciók, meg kihívások is csak felzaklatnak, és mindegyikhez odaírnám, hogy #nemtudokotthonmaradni. Az is zavar néhány ilyen jellegű posztban vagy megnyilvánulásban, hogy nulla empátia van bennük és mintha nem értenék meg, miért van mindez, inkább egyfajta vakációnkat fogják fel... De most pl. Nicholas Sparks felettébb giccses könyve marha jól esett, át tudtam vele lendülni ezen. Lehet, neked is valami full könnyed könyvecske kéne. Most próbálok is ezen a vonalon továbbhaladni és a sci-fibe, fantasyba menekülni. Neked pedig kitartást! Azért várom a posztjaidat :)
Pontosan, nagyon sokan így voltunk ezzel. Sajnálom a sok stresszt és a muszáj-bejárást. :(
TörlésValóban vakációnak éreztetik egyesek, és hát mindenképp fontos hozzátenni, hogy akkor maradjotthon, ha megteheted, meg hogy ez főleg a munkán kívüli egyebekre vonatkozik, ha nem home office-olsz.
Köszi, én is könnyedet fogtam, Macskabölcsességről olvasok, avagy hogyan legyünk olyanok, mint a macskák. xD
A posztok is jönni fognak. :)
Kitartást neked is!
Jó ez a poszt, bár kicsit megint késtem a reakciókkal. Ebből is látszik, hogy "mennyire sok időm van", most, hogy itthon lehetek (beteg)szabadságon és házitanítója lettem az elsősnek, meg a harmadikosnak :P
VálaszTörlésReggel 12 (!!!) volt az emailfiókomban, mindegyik a gyerekek leckéjét adta fel, előző napi adagra reagált. Röhejes módon: megduplázódott az email forgalmam.
Másik meg, amit azon túl, hogy nem bírok, ezekkel a roppant felkapott, és rögvest agyon is csépelt trendekkel, hashtagekkel, hogy megy a hibáztatás, a SHAMING, így nagy betűvel.
Eddig az volt a lúzer, aki nem volt elég bio, vega, környezettudatos, evett mekiskaját, nem főzte otthon kis ebédjét, mert az a trendi; most meg az, aki ebben a kollektív stresszhelyzetben nem vakációzik otthon, hanem eljár (mert muszáj neki); vagy ha otthon van, nincs ideje, figyelme olvasni.
Hol és miben segítség az, ha kikiáltjuk hibásnak azt, aki nem áll be a trendsorba?
Miért kéne egyformán reagálnunk? Nem pont ezek az influenszerek hangoztatták a vírus előtt az egyediség különleges voltát?
Akkor most miért is baj, ha egyedi az ember?
Igenis, sz@r helyzetben vagyunk, TELJESEN normális a pánikreakció, és adni kell neki teret, időt is. Aztán majd úgy is helyreáll a rend, és megint olvasni fogunk, ha akarunk, ha tudunk ;)
Hát na, nem értél rá, mert biztos unatkoztál a cikkek szerint! :)
TörlésHuhh, nem irigyellek, nehéz dolog ez a tanítóskodás, és sok türelem meg idő kell hozzá. Ez elég durva, hogy mennyi email jött. De legalább valahogy működik a dolog. Én az érettségizőkre leszek kíváncsi, az hogy lesz... :/
Nagyon könnyen ítélkezik az ember, és valóban újfajta shamingek alakulnak ki most. Sosem tudhatod, hogy aki elment otthonról, az nem 2 hét után ment-e el újra bevásárolni, nem másnak segít-e (és nem halmoz éppen, hanem több helyre visz) ésatöbbi. Egyébként "vicces" kicsit a nagy öko-bio-csomagolásmentes trendből hogy sikerült visszakanyarodni a zacskó, kesztyű, egyszerhasználatosba...
Jó lenne nem pánikolni, de ez úgyis eléri az embert, meg hullámokban megy. Nekem kicsit fellendült az olvasás, aztán megnit 2 napig nem fogtam könyvet a kezembe, ez ilyen. De nem fogom magam rosszul (rosszabbul) érezni tőle. :)
Érdekes így később olvasni ezt a posztot, de még mindig minden szava arany. Az elején én is bazira szorongtam, most már ezt javarészt le tudtam tenni, és az olvasás is valamivel jobban megy, de azért nem sokkal. Én sem most fogom megváltani a világot, no. :)
VálaszTörlésÖrülök, hogy nem "évült el". :) A szorongás valóban talán az első két hétben volt a legrosszabb. Hát, nem váltunk világot, ez van. ;) Ajánlom Via podcastját is ebben a témában.
Törlés