John Marrs: The One

Mi lenne, ha nem kéne keresgélnünk "az igazi" után? Ha nem kéne társkereső oldalakon próbálkozni, parttalan beszélgetésekbe bocsátkozni, rossz randikon mosolyt erőltetni az arcunkra, sőt nem kéne gajra ment kapcsolatokkal bajlódni, mert mégsem illettünk össze?

John Marrs regénye, a The One egy akár nem is olyan távoli jövőbe kalauzol, ahol felfedeztek egy bizonyos gént, amin csak a másik felünkkel, lelki társunkkal, "az igazival" - ahogy jobban tetszik - osztozunk. Ehhez csináltak egy rém egyszerű programot is, aminek segítségével összehozzák a párokat, akik egymásnak teremtettek a DNS-ük alapján. A Match Your DNA lényege, hogy ha a tiéddel egyező minta érkezik be az adatbázisba, akkor értesítést küldenek róla. Ha kifizeted a megadott összeget (egyébként elég baráti áron adták a nagy infót, meg kell hagyni), akkor megkapod az adott személy kontakt infóit. Milyen szuper, nem? Mennyi fent említett nyűg kiküszöbölhető ezzel!... Aha, na igen, de mi van, ha boldog(nak hitt?) házasságban vagy párkapcsolatban élsz? Mi van, ha téged ugyan ez a DNS-esdi nem érdekel, de a másik felednek hitt ember kíváncsivá válik, és kiderül számára, hogy nem te vagy neki rendelve? A könyvben leírt utópiában számtalan házasság megy tönkre a Match Your DNA lehetőség miatt, és nem kevés ember gyűlöli ezért a gént felfedező Ellie-t, aki hatalmas bizniszt épített ki a dologból, és testőrökkel kénytelen védeni magát azoktól, akiknek rosszat tett az életében.
A korábbi házasságok felbomlásán kívül előjönnek más jellegű problémák is persze: megvan a párod például, de egy kontinenssel arrébb él... Netán egy férfit dob neked az alkalmazás, pedig férfi vagy... :O Vagy van köztetek néhány évtized... A vonzódás, a villámcsapásszerű érzés, és az automatikus egymásra hangolódás mindig bekövetkezik, és többségében már az első találkozáskor érezni lehet a semmihez sem hasonlítható érzést, és mindez független az életkortól, kinézettől, nemtől stb. A tudományos háttér szuperbiztos, a kémia beindul, és az eredmény garantált.

A könyv rövid fejezetekből áll, és 5 főszereplővel dolgozik, sorban megyünk mindig egyikről a másikra. Az elején kicsit sok volt egyszerre az információ róluk, meg a nevek is, de hamar belerázódik az ember, és utána már kizárt, hogy bárkit összekeverne a másikkal. Azonkívül már a második fejezetben kapunk egy óriási meglepetést, amikor is kiderül, nem csak romantikázni fogunk, hanem thrillerbe fordul a történet. Óriási erőssége a könyvnek, hogy ennyi mindent sikerült beletenni, a szerelmi történetektől, az erkölcsi dilemmákon át, a sorozatgyilkosságig. Betegségek, halál, hazugságok, családi tragédiák, megcsalás és homoszexualitás egyaránt helyet kapnak, és minden egyes szereplő szála rettentően izgalmas, arról nem is beszélve, hogy csalogató módon szinte minden epizód végét valamilyen cliffhangerrel zárja a szerző. Tényleg nagyon nehéz letenni.
Nem a szó szoros értelmében vett könnyed olvasmány, hiszen van benne több brutális kegyetlenségű gyilkosság is, és komoly etikai kérdéseket feszeget, mégis nagyon szórakoztató, üdítően pörgős, könnyen és gyorsan olvasható. Nem tucatkönyv, nem YA és nem NA, hanem csak szimplán egy remek ötletre épülő, változatos karakterekkel operáló, félig thriller, félig drámai regény.

Lekötött és nagyon kíváncsi voltam a végkifejletre az egyes szálaknál. Bár volt néhány kiszámítható fordulata, de mégis, azoknál az eseteknél is, amikor sejtettem, mi fog történni, gondolkodásra késztetett, bevont, és vitt magával. És bármennyi teóriát is gyárt az ember, szerintem legalább két végső fordulat még akkor is meg fogja lepni. :)

Nagyon szerettem a sorozatgyilkos szálat, Christopher igazán remekül összerakott pszichopata volt, és érdekes volt a fejében lenni, látni a benne zajló folyamatokat és változásokat. Furcsa, de a sok rémes tett ellenére egy idő után elkezdtem neki drukkolni. Aki egyébként nem bírja a graphic contentet az vigyázzon, mert tényleg nem finomkodnak - nekem mondjuk nincs gondom ezzel, de egyszer még én is úgy voltam olvasás közben, hogy atya-úr-isten... Annyi gondom volt csak Christopherrel, hogy amilyen aggályosan pedánsnak mutatják be, ahhoz képest azért szerintem túl sok hibát vét - pl., amikor elalszik a kanapén. Ahogy bemutatták ezt a hosszú gyilkosságsorozatot, úgy gondolom szinte lehetetlen, hogy ne kapták volna el, vagy hogy valamelyik hullát ne fedezték volna fel előbb, mint hogy szokásához híven visszatérjen oda a következő polaroiddal... A kevesebb több lett volna, mert akkor hihetőbb, persze tudom, olyasmi volt a cél, ami legendás.

Mandyről és Richardról is szerettem olvasni, és ott is több volt a sztoriban, mint elsőre gondolhattuk... Nick és Sallynél pedig szinte hihetetlen, de a vége felé azon szurkoltam, hogy valami ilyesmi megoldással keveredjenek ki az egészből. Kicsit szappanopera-szerű talán, ahova kifut az ügy az összes szereplőjével együtt, de az élet is szokott pont ilyeneket írni... Sally szerintem nagyon buta volt, hogy feltétlen erőltette ezt a "nézzük meg tényleg pár vagyunk-e" dolgot néhány hónappal az esküvőjük előtt... Ugyan mi baj lehet, nem?! :D És ugyan mi bajunk lehet, ha találkozol a match-eddel? :D :D

Magyarul is megjelent a Maximnál.

A Jade-Kevin részek voltak számomra a leglaposabbak, annyira nem tudott felvillanyozni az ő románcuk, illetve a csavarok abban a szálban.
És végül maga a feltaláló, a dúsgazdag Ellie is színre lép, és párra lel, meg persze csomó bonyodalomba keveredik. Az ő részei teszik fel a legfontosabb kérdéseket. Ellie hideg és könyörtelen az üzleti világban, és annak is kell lennie, de azért megismerjük egy lazább, oldottabb verzióját is. Vajon jót tett a világgal, vagy rosszat? Meddig terjedhet az azoktól eredő gyűlölet, akiknek tönkretette az életét felfedezésével? Meddig terjed az ő felelőssége? A "nagyobb jóért" elvei lenyomhatják-e az egyéni sérelmeket, amiket valakiknek óhatatlanul el kellett és el kell szenvedni?
Iszonyú érdekes gondolatok ezek, modern aspektus, nagyon emberi drámák. Helyenként döbbenetesek, helyenként könnyfakasztóak... A stílus könnyed, gördülékeny, szóval szuper olvasmány, kellemes meglepetés volt, tényleg csak ajánlani tudom. :)

A könyvre ráharaptam a filmesek is, és elvileg januárra érkezik belőle egy 10 részes Netflix sorozat. Én biztosan megnézem.