Vegyesvágott - Grindelwald és Nyakigláb Apó

Egy zanzaposzt erejéig összehozom most a Grindelwald bűntettei film eredeti forgatókönyvét és gyerekkorom egyik kedves/kedvenc kötetét, Webstertől a Nyakigláb Apót és annak még cukibb folytatását, a Kedves Ellenségem!-et. 

J.K.Rowling: The Crimes of Grindelwald - The Original Screenplay

Ismét csak egy ellenállhatatlanul szép kiadást kaptunk, mind a külső borítást, mind a belső illusztrációkat tekintve. Tényleg pusztán a gyűjtemény részének tudni is érdemes, mert különlegesen szép kötetről van szó. Azonban egyre azt éreztem, hogy a moziban megnézés intenzív élménye után a jeleneteket és a dialógusokat ilyen pőrén látva, sajnos még jobban kijönnek a cselekmény gyengeségei, a történet hibái. Gyakran feleslegesen ugra-bugrál, néha kissé érthetetlen, hogy valami miért úgy történik, ahogy, és jött a szappanopera érzés is a különféle rokonsági kapcsolatok, és a régmúltban történt csecsemőcsere kapcsán. Rowling eddig ennél jobbakat kreált történetvezetés és karakterek szintjén is. Sajnálom, mert bár élveztem gyönyörködni a kötetben, és persze baromi gyorsan el lehet olvasni, inkább csak rontott az eddigi Grindelwaldos élményen.

Reménykedem benne, hogy Rowling nem süket a kritikákra, és egy picikét megpróbálják máshogy kanyarítani a maradék filmeket, és hogy a kánonnal ahogy összeérnek a szálak, nem marad nagy bukkanó, kátyúk meg pláne... 

Jean Webster: Nyakigláb Apó / Kedves Ellenségem!

A Nyakigláb Após könyv gyerekkoromban az egyik kedvencem lett. Imádtam a kis illusztrációkkal ellátott duplakötetemet, és a levelek végtelen során való utazást Abbottoktól Pendletonokig. :) Nagy kedvvel álltam neki az újraolvasásnak nemrég, és bár jöttek a kellemes nosztalgikus képek, azért meg kellett állapítanom, hogy nagyon más ezt felnőtt fejjel, és néhány száz könyvélménnyel érettebben olvasni. Kiszámítható, példának okáért. De a 10 éves énem nem látott még akkor csavarokat és fordulatokat a könyvekben. ;)
Judy hisztijeit és kiborulásait kicsit túlzónak éreztem. Kéthavonta megharagszik Nyakigláb Apóra kb. a semmiért. Apó az a névtelen jótevő egyébként, akinek nagylelkű adománya révén a kis árva Judy főiskolai tanulmányokat folytathat, és cserébe csak annyi a teendője, hogy havonta levelet küld pártfogójának - aki ezekre nem válaszol.

Az is furcsa volt számomra, hogy itt főiskoláról volt szó... Annyira zöldfülűnek tűnik Judy végig, mintha inkább csak most végezné a gimnáziumot... Arról nem is beszélve, hogy a kötetből készült japán anime sorozatban még kisebb kislányként tűnik fel. 

A Kedves Ellenségem! stílusa és felépítése már az első levelektől kezdve sokkal jobban tetszett, és felrémlett, bizony már kislánykoromban is megállapítottam, hogy nahát, bár nem Judy írja a leveleket - amit azt hittem, hogy soká fájlalni fogok -, mennyivel jobb mégis a második kötet! Valahogy szórakoztatóbb és szívmelengetőbb is lett egyben. Sallie McBride, Judy főiskolai barátja lesz a John Grier Otthon új árvaház igazgatója, és bár eleinte ódzkodik a feladattól, és el akarja hagyni posztját, néhány hónap leforgása alatt szinte beleszeret a feladatba, és már el sem tudná elképzelni az életét a százegynéhány gyerek nélkül, akiknek terelgetésre van szükségük. Egyre több újítást vezet be, lelkesen végzi feladatát és toborozza a jobbnál jobb új munkaerőket is. Kivétel a régi skót orvos, akivel nem könnyű kijönnie... Ő lesz az irományokban az a bizonyos "kedves ellenség". :) A többi levél javarészt Judynak van címezve, vagy épp Gordonnak, Sallie kedvesének.
Egyetlen gondom valahogy az volt, hogy a levélforma és az illusztrációk ellenére folyamatosan azt éreztem, hogy "túl sok betű van egy oldalon", zsúfolt a szedése, nagyon lassan haladtam vele előre, és ezért vagy két hónapig olvastam ezt a két, amúgy tényleg rövidke levélregényt.

Kíváncsiságból lehet, hogy újraolvasom majd Jean Webstertől a Patty könyveket is. :)