Sylvain Neuvel: Védtelen halandók

Sylvain Neuvel trilógiája, a Themis-akták a végéhez ért a Védtelen halandók című kötettel. Amikor belefogtam a különös sorozatba, nem gondoltam volna, hogy ennyire magával ragad majd ez az óriásrobotos sci-fi, mégis beszippantott. A rajongásom az Ébredő isteneknél csúcsosodott ki, ami számomra is meglepő módon a tavalyi év egyik legjobb olvasmánya lett.

Fülszöveg: "Eddig ​arra számítottunk, hogy csakis kívülről érkezhet az emberiséget fenyegető legnagyobb veszedelem. 

Tévedtünk. 

Rose Franklint, a zseniális tudóst egész felnőtt életében az hajtotta, hogy megtalálja a magyarázatot a rejtélyre – egy gigantikus, eltemetett fém kézre –, amelybe gyerekként botlott, pontosabban zuhant bele véletlenül a dél-dakotai Deadwood közelében. 

A felfedezés az egész bolygón tapasztalható, mindent feldúló változások láncreakcióját indította be. 

Rose és a Földvédelmi csapatok mindent megmozgattak, hogy mielőbb kiismerjék a misztikus technológiát, csakhogy váratlanul óriásrobotok szállták meg a Föld legnépesebb városait, s gyilkolták milliójával a lakosságot. Bár Rose és az emberei végül gátat vetettek a mészárlásnak, elhárították a támadást, diadaluknak sokáig nem örülhettek. Ismeretlen támadóink visszavonultak, elhagyták a megrokkant bolygót… ám a tudóst és segítő kis csapatát magukkal vitték. 

Most, miután közel tíz évig éltek abban a másik világban, Rose-ék hazatérnek… csakhogy egy újabb pusztító háború közepébe csöppennek, amely ezúttal az emberek között dúl. Úgy tűnik, a földönkívüli lények éppen azért hagyták hátra a Földön robotóriásaikat, hogy az emberiség önmagát semmisítse meg velük. 

Rose eltökélten keresi a megoldást, bármi legyen is az ára. Vajon ő lesz az utolsó gyalog az ítéletnapi végjátékban, amelyet senki sem nyerhet meg?"

Egy sorozat harmadik kötetéről van szó, ezért SPOILEREK lehetnek azok számára, akik nem ismerik az előzményeket! 

A Védtelen halandók cselekménye 10 évet ugrik előre az időben ahhoz képest, hogy a Themiszben szórakozó kis társaság - Rose, Vincent, Eva és Eugene -, különös módon egyszercsak idegen terepen, nem a Földön találja magát. Természetesen vannak később visszatekintések az Esat Ekt-ről - ez a bolygó neve, ahova Themiszben elszállítják őket -, hogy össze tudjuk rakni, mi is történt ott velük, hogyan illeszkedtek be a földönkívüli társadalomba, milyen nehézségeik akadtak, hogy tanulták meg az ottani nyelvet és tanítgatták az ekteknek a sajátjukat. 

A regény az eddigiekhez híven sorszámozott küldetési naplókból, levelekből, személyes naplóbejegyzésekből, lehallgatási felvételekből áll. Ez a dokumentum-regény forma most is kicsit távolságtartó, és személytelen, de ez engem továbbra sem zavart. Nem éreztem úgy, hogy a dokumentált dolgokon kívül kellett volna más narráció is a szereplők részéről, hogy érthető és élvezhető legyen a történet. 

A kötet kb. felét teszik ki a visszaemlékezések az Esat Ekten töltött idejéről a csapatnak, ami több szempontból is érdekes volt. Tetszett, hogy jobban megismertettek a földönkívüli létformákkal, akik az előző részekben megszállták a Földet, és nagyon tetszett a nyelvük, szerintem kifejezetten érdekes volt, és szinte azt éreztem, hogy csak egy picit kéne megerőltetni magam, hogy ezeket az alapmondatokat, amiket beszéltek, én is megértsem, vagy megalkossam magamtól. Yokits kíváncsi lennék Neuvel mennyit talált ki ebből a képzeletbeli nyelvből és szabályaiból. :D

Az ektek különös be-nem-avatkozási politikájáról és a hosszas döntésképtelenségükről is rengeteg szó esik. A Tanács, aminek döntenie kéne Rose-ék sorsáról: maradhatnak-e, vagy haza kell menniük, egyszerűen nem jut dűlőre, így aztán bár nem mindenben értenek egyet és nem azonosak a motivációk, végül saját kezükbe veszik az irányítást, és 10 év után hazatérnek a Földre egy ekttel együtt, méghozzá Themisz fedélzetén. De vajon mi történt a Földön azóta, hogy az óriásrobotok elárasztották a nagyobb városokat, többmillió embert lemészároltak, majd kiűzettek? Röviden szólva káosz van. Az egyik óriásrobot, Iapetosz, amelyet Dr. Franklinnek sikerült semlegesíteni, a Földön maradt, és a nagyhatalmak egymással háborúznának érte. Ennél azonban sokkal nagyobb baj, hogy az ektek ugyebár azért jöttek el, hogy kiirtsák az idegeneket az emberek közül, "megtisztítva" őket a korábbi beavatkozásuk termékétől, de azzal nem számoltak, hogy az évezredek alatt, hány leszármazottjuk lett, mennyire belekeveredett a DNS-ük az emberi fajéba. Az ember pedig végtelenül gonosz és kegyetlen tud lenni... Veszélyforrásnak kezdik tekinteni azokat, akikben sok az ekt DNS, teljesen mindegy, hogy az eddig is a jámbor szomszédnéni volt-e... Megkezdődik a csoportokra osztás, a táborokba küldés, és a kivégzések... Nehogy az ektek a megmaradt, sajátjaiknak érzékeltek miatt visszatérjenek újra irtani. Ember embernek farkasává válik ebben a szomorú új világban. 

Rose, Vincent és Eva pedig megpróbálnak újra rendet tenni. Megoldhatja ezt az egészet az emberiség, vagy külső segítség kell? Hogyan lehetne bevonni az ekteket is, ha olyan nagyon a be-nem-avatkozást hangoztatják, a korábban elkövetett hibák ellenére? 

Szerintem jó befejezést kapott a sorozat, élveztem olvasni, és tetszett a gondolatisága is, de talán kicsit összébb lehetett volna rántani, pár fejezettel megrövidíteni, és akkor nem lenne túlírt. A robotokból kevés volt ebben a részben, harcolni is alig harcoltak - persze máson volt a hangsúly, ez igaz -, ugyanakkor Vincent és Eva családi drámázásából meg egy kicsit sok jutott. Úgy éreztem túlbonyolítja kettejük kapcsolatát a szerző, és nem is tudtam néha eldönteni most akkor mennyire szeretik vagy gyűlölik épp egymást. Lehetnek ellentmondásos érzelmek, de nem csak fejezetről fejezetre, hanem szinte mondatról mondatra változott az egymáshoz való viszonyulásuk, ez szerintem fárasztó volt.

Kara erős személyisége hiányzott, de Mr. Burnsnek örültem. :) Jó volt az is, hogy ennyit utaztunk megint, nem csak a Földön kívül, de a Földön is: Líbiától kezdve Svédországon át Oroszországig és Koreáig mindenfelé jártak a szereplők. 

Említést érdemel a borító, ami ismét nagyon szép lett, és imádom a betűtípust is továbbra is. :) Az eredeti borítók közül nekem az alsó tetszik jobban. A cím fordítása is remekül sikerült, és a könyv végére érve értettem meg mennyire passzol is mindenre.

Ha mégis visszatérne ebbe az univerzumba Sylvain Neuvel, én bizton olvasnám a folytatást, mert érdekesek az ektek és a bolygóközi politika. ;) Tényleg nagyon megkedveltem ezt a száraznak és fiúsnak tűnő, robotokkal teli világot. :) 

7,5/10

Kiadja az Agave Kiadó.

Rendeld meg >ITT< 25% kedvezménnyel!

Kukacoskodás: Tudom, hogy ennél a kötetnél nem szabad nézni a szóközök hiányát és az elütéseket, mert valami hiba folytán nem a végleges verzió került a nyomdába, ezért erről nem is ejtek szót, de van két dolog, amit azért meg szeretnék említeni. Az egyik az ETA, ami ugyebár az 'estimated time of arrival'. Még ha nincs is rá magyar betűszó, szerintem illett volna egy lábjegyzetet biggyeszteni hozzá, mert nem biztos, hogy mindenki ismeri.
A másik, hogy egyszerűen nem tudom hogy lehet, hogy ez már a sokadik Agave könyv, amiben ismételten és többször is megjelenik a "gallyra megy"szókapcsolat. Kérlek benneteket, figyeljetek oda erre a csúnya hibára, fáj ezt így látni leírva! Annyiszor előjött már, hogy gyanítom valaki a kiadóban nincs tisztában a gally és a "gajra megy" különbözőségével, és nagy elánnal kijavítja rosszra még azt is, ami lehet, hogy előtte jó volt. :(