Georges Simenon: Maigret és a víg kompánia

Ahogy korábban is írtam, krimikre fájt a fogam mostanában, így a Maigret és a pikárdiai gyilkosságok után kaptam is a következő Simenon után, sőt, már egy harmadikat olvasok a sorban, de ne szaladjunk ennyire előre. ;) A Maigret és a víg kompánia még 2015-ben jelent meg az Agavénál de akkor bizony kimaradt az olvasása, és csak felkerült a polcra a gyűjteményembe. Idén beválogattam a vcs-listába is, és örömmel pipáltam ki, mert egy igazán remek darabja a Maigret krimiknek.

Fülszöveg: "A júliusi kánikulában mindenki vidékre menekül Párizsból, aki teheti, és már Maigret is indulna Elzászba Madame Maigret után, ám nyomozóösztöne másfelé téríti. Pedig mi értelme egy uzsorás hat évvel korábbi meggyilkolásán töprengenie, ha az úgyis egy kivégzett külvárosi bandafőnök lelkén szárad?

A főfelügyelő víg kompánia közepébe csöppen egy Párizs környéki zöldvendéglőben, de az összeszokott társaság mulatságát pisztolylövés szakítja félbe. Mi köze ennek a gyilkosságnak a hat évvel ezelőttihez? Mire ez kiderül, Maigret számos Pernod-t megiszik a napsütötte teraszokon, és Párizs-szerte betekint a kispolgári álszentség kulisszái mögé."

Szegény Madame Maigret hiába várja, hogy férje csatlakozzon hozzá az elzászi vakációra, Maigret bizony ha szimatot fog, akkor addig nem nyugszik, amíg az ügy végére nem jár. Hiába, hogy ez egy hat évvel ezelőtti bűntett, most egy halálra ítélt utolsó szavai mégis új információval szolgálnak és a felügyelő elindul vándorútjára, ami ezúttal sörrel, habzóborral és számtalan pohárka Pernod-val van kikövezve.
A címben szereplő víg kompánia valóban az, aminek elsőre hangzik: egy hétvégi italozásokra és táncra, kikapcsolódásra összegyűlő összeszokott kis társaság, akiknek törzshelye a kétfrankos zöldvendéglő. Maigret is hirtelen köztük találja magát, és a felszabadult hangulatban fel sem ismerik, sőt kedélyesen letegezik őt. A jókedv azonban csak addig tart, amíg fel nem bolydul minden egy pisztolylövéstől, és valaki holtan nem esik össze... Megjelennek a múlt árnyai és bár friss bűntett is akad, Maigret hamarosan összeköti a szálakat azzal a bizonyos hat évvel ezelőtti gyilkossággal is.

Nagyon szeretem azokat a krimiket amik zárt helyen vagy mint itt, csak zárt körben történnek egy összeszokott társaságban, ahol egyébként első ránézésre mindenki nagyon kedvel mindenki mást, és csak a mulatság, a szórakozás a lényeg... Tetszik, amikor a felszínre kerülnek a régi ügyek, uzsora, tartozások, féltékenység, viszonyok és megcsalások. Mert bizony sosem olyan egyszerű egy kiterjedt víg kompánia háttértörténete, mint gondolnánk. :)

Kedveltem Maigret módszereit, hallgatásán túl az erőfeszítés nélküli beolvadását a társaságba, ügyeskedéseit a gyanús fickókkal a börtöncellában, és a sok elfogyasztott Pernod hatására elnehezülő gondolatait. :)
A pikárdiai gyilkosságokhoz hasonlóan ez is egy több szálon futó, elég sok szereplős, bonyolultabb történet, és mozgalmas is, annak ellenére hogy sokat ücsörög a különféle kocsmákban és vendéglőkben mindenki. ;)
James kiváltképp érdekes szereplője a sztorinak.

A fordítás nagyon tetszett, és most, hogy az Agave két különböző Maigret fordítójától olvastam egyet-egyet egymás után, nekem Ertl István felé húz a szívem, szebb a mondatformálás, hangulatosabbak a leírások, bővebb a szókincs.

"A főfelügyelő minden gondolata átértelmeződött, minden értéke a fonákjára fordult. Valahogy másképpen látta most még az utcát, a járókelőket, a csillogó hernyóként araszoló villamost is."

Értékelés: 10/10 Kár volt soká halogatni, a harmonikus, szép borító az egyik legjobb Maigret-t takargatja. Olvassátok! :)

>ITT< meg lehet rendelni. :)