Bloggerlét

Forrás.

A Témázós csapattal ezúttal az "Egy könyvesblogger élete - antikvározástól a posztírásig" című témát választottuk, ami eléggé önmagunkról mesélős téma.

A bloggerlétről időről-időre megjelennek írások, és sokszor hegyezik ki ezeket a recenziós példányok kérdésére, illetve arra, hogy milyen is a jó könyves blog, hogyan "kell" könyves blogot írni, mik ennek a szabályai. Na, pont ezek azok, amikről nem szeretnék beszélni. A recitémát nagyon lerágtuk, és nem fogok érvelni ellene vagy mellette; én magam kissé belefáradtam a határidőre olvasásba, és alig-alig vállalok recit. Azt pedig többször elmondtam, hogy szerintem a blogolás egy rendkívül szabad műfaj. Ne korlátozzuk magunkat felesleges szabályokkal. ;)

Természetesen már pre-online és pre-blogger korszakomban is nagyon szerettem a könyveket és az olvasást, de amikor belecsöppentem a netes-könyves világba, tényleg kitárult egy ajtó, és emögött annyi könyvszerető emberke és annyi olvasni- és megbeszélnivaló volt, hogy azóta sem fogyott ki az üzemanyag a lelkesedés-tankból. :))) A piszkozatok gyártása, ötletelés, posztírás, a követett blogok olvasása és a kommentelések hozzátartoznak a mindennapokhoz, és szerintem az egy szuper napkezdés, ha a kávémmal leülhetek és átböngészhetek néhány hónapzárást vagy könyvkritikát azoktól, akiket rendszeresen olvasok, és akik közül sokan a barátaim is.

A könyves bloggerkedésből fakadóan állandóan figyelem a könyves híreket, megjelenéseket, kiadók lapjait - mint szerintem mindannyian. Ennek egyetlen hátulütője, hogy sajnos tényleg mindig mindent tudunk már... Nincs az az érzés, hogy bemegyek egy könyvesboltba és rácsodálkozhatok 10-20 új megjelenésre, vagy újrakiadásra. Ránézek, és nem csak a kiadót tudom, hanem esetenként a fordítót, a borítótervezőt, a másik lehetséges borítókat, az oldalszámot, és hogy kik olvassák épp ezt az ismerősök közül... (Remek példája a sok felesleges és haszontalan tudásnak, amivel nem megyünk semmire a hétköznapi életben, yeah. :D) Az újdonság varázsa akkor tud megcsapni, ha nem marketingeltek eléggé egy friss könyvet, és hopp, egyszercsak szembejön egy könyves eseményen, vagy a metró plakátjain. Amikor ez előfordul, mindig nosztalgikus érzést kelt bennem, mert tényleg hiányzik az az ismeretlenbe ugrás, amit a könyvesbolti nézelődés jelentett korábban.

Könyves bloggerként sokat olvasunk, de persze nem olvastunk mindent, és szerintem totál elfogadható és érthető, ha egynémely nagy klasszikus is kimaradt, vagy hogy vannak régóta halogatott könyveink, amiket bizony még mindig nem olvastunk el. A várólistánk amúgy is hét mérföldes, de ez nem akadályoz meg abban, hogy új könyveket vegyünk (halomra...). :D

Egy barátnőm legutóbb nagyon meglepődött, amikor elkezdett olvasni egy regényt és nem talált róla posztot a blogomon, kérdezte, hogy hogy létezik az, hogy nem olvastam? Úgy látszik automatikusnak vette, hogy nem lehet olyasmi, amit ő még csak most olvas, és nálam még nem került sorra. :) Pedig amennyire össze-vissza olvasok én is (és amennyi könyvet kiadnak évről évre...), ez egyáltalán nem meglepő, de megmosolyogtatott. :) Egyébként is rendkívül változó, hogy mennyire olvasom el az új megjelenéseket, rákívánok-e valami régire, porosra, időtlen idők óta a polcon csücsülőre. Terveim mindig vannak, de nem tartom őket szigorúan sosem. Az olvasás és a blogolás hobbi, a könyvválasztásnál pedig nagyon sokat számít a hangulat. A legjobb, amikor az embert nem köti semmilyen "kötelezettség" ezekben a dolgokban - nincs recenziós könyv, vagy határidő, nem kell listákat pipálgatni, nem kell senkinek megfelelni, hanem csak odaállunk a polchoz, és lekapunk egy könyvet. És lehet, hogy csak azért, mert jaj de jó a fogása, abba kezdünk bele. ;) A spontaneitás a legszuperebb, de sokszor látom, hogy kezd elveszni. Mintha valami nyomás lenne rajtunk, hogy az újdonságokkal, a recikkel, vagy az épp hype-olt könyvekkel "haladjunk". Vagy csak egyáltalán az, hogy "haladjunk". Elég sok felesleges frusztrációt generál néha maga köré a könyvesblogger, pedig lecsupaszítva igen egyszerű: olvassunk, írjunk róla, szeressük csinálni mindkettőt! :))) Nekem nincs is más mottóm ehhez az egészhez.

Van, amikor rettentően leül az olvasási kedv, vagy egyenesen olvasási válságba taszít minket valami ismeretlen erő. Nálam is előfordult már, de általában hamar kikeveredek belőle, mert legrosszabb esetben is 2 hét után nagyon hiányozni kezd a kedvenc kis tevékenységem, és minden más, ami hozzá kapcsolódik. 

Amivel tényleg sokat küzdök, az inkább az, hogy sok könyvbe belekapok, és miközben darabolódnak az olvasások, egyikbe-másikba beleragadok (a jólismert könyvmolybetegség, a beragaditisz jelensége ez ugyebár :)). Ez egyre gyakrabban fordul elő velem, és sajnos nem tudtam követni Dóri éveleji tanácsát sem, hogy egy könyvre koncentráljak egyszerre. 

Ami a könyvhörcsögösködést illet, amit már feljebb is pedzegettem, bizony nagyon halmozom én is a könyveket, hiába, hogy sokkal tudatosabban vásárolok, azért mindig van egy szép adag zsákmányom, ami repül a várólistára. A kezdeti években ezek a vásárlások brutális méreteket öltöttek: minden akcióra rárepültem, bármit megvettem, ami épp olcsóbb volt, vagy amiről akár csak egyvalaki két szép szót szólt. Ezek a könyvek sokszor csak porosodtak azután a polcon, vagy esetleg csalódást okoztak, mert az azt ajánló személlyel nem egyezett az ízlésünk. Egy nagy csapda még, amibe mindig beleestem, de már sokkal óvatosabb vagyok, az, amikor rögtön repülünk megvenni bármit, ami hirtelen érdekelni kezdett. Údejó, megveszed, aszalod a polcon még 3 hónapig, és rájössz, hogy ez téged nem is érdekelt volna annyira, hogy meg is vedd (csúnya reklámfogások, ejj :D). Amikor kivárok kicsit, akkor úgyis letisztul, hogy tényleg kell-e nekem az az új könyv, érdekelni fog-e, és akarom-e a polcomon tudni. Könyvvásárlások terén elég sokat változtam, mindig nyesegetem a kívánságlistámat és megfontoltabban költök könyvekre. De az az érzés, amikor kikapcsolom a világot, és belemerülök egy könyvbe, mindig ugyanolyan jó tud lenni. ;)

A várólista és a kívánságlista persze olyan dolgok, amik sosem lesznek üresek, de az ijesztő is lenne. Képzeljétek csak el, ha nem lenne mit olvasni, nem lenne könyv, amire várhatunk, ácsingózhatunk... És ugyanígy, azt hiszem a piszkozatok sem fognak soha elfogyni a bloggerből, mindig van valami tervben, vagy félkészen, vagy csak ötletszinten valahol. ;) Olvasni és posztolni jó, és szerintem nincs is jobb a könyvesbloggerkedésnél. ;)

U.i.: A könyvesbloggerkedéshez valamiért kötelező kellék a macska is. Nektek is van?! ;D Crazy cat ladyk, kezeket fel! :)

És ti, hogy blogoltok, nektek milyen változásokat hozott a bloggerlét? :) Meséljetek! A témához lehet csatlakozni saját poszttal, vagy csak mondjátok el a véleményeteket kommentben! Ha írtok, szóljatok nekem, vagy bármely más témázónak és belinkelünk titeket is!

A többiek témázós posztjai a bloggerlétről:

Zakkant, Mandi, Dóri, Sister, Nima


Utóvéd (később csatlakozók):

Kritta, Anaria, Czenema, Vhrai

/A képek illusztrációk, forrás./