Yann Marteltől a Pi élete a kedvencemmé vált annak idején, és azoktól a szerzőktől, akik ilyen maradandó élményt nyújtanak nekem, mindig szeretek mást is elolvasni. A Pi után már megismerkedtem Marteltől A helsinki Roccamatio család a tények tükrében című kötettel, ami négy novellát tartalmaz, most pedig a The High Mountains of Portugalt vettem sorra, ami három rövidebb történet összefonódása.
A három történet meséje mind elég elvont, metaforikus, és a mágikus realizmus elemeivel telített. A végére persze összefutnak a szálaik, és bezárul a kör, de sajnos valahogy úgy éreztem, mégsem értettem meg maradéktalanul. A történeteket összeköti a lisszaboni helyszín, az autómobilok, a halott feleségek, és a csimpánzok. A vallásos vonulat kicsit sok volt benne számomra, az autóvezetési leírások pedig kifejezetten untattak. A felsorolásokat is úgy érzem túlzásba vitte Martel, néha fél oldalon keresztül csak sorolt és sorolt dolgokat. Értem én, hogy ezt stilisztikai eszközként alkalmazta, de az ismétlődések, a költőiség jobban megy neki, a felsorolástól csak elbambultam.
A következő bekezdés cselekményleírást tartalmaz, de spoilert nem!
A 20. század elején indul az első történet, aminek középpontjában Tomás áll, aki elvesztette feleségét és kisfiát is. Visszafelé jár, mármint hátrafelé, egész meglepő magabiztossággal, és aztán megtanul autót vezetni. Megszállottan keres egy napló alapján egy vallási ereklyét, egy fakeresztet, amin csimpánz van.
A második sztoriban 30 évet ugrunk előre az időben egy Eusebio nevű megözvegyült patológushoz, akihez fura bőrönddel állít be egy asszony, és aki egy fura boncolást hajt végre az éjszaka közepén azután... Hogy a csimpánz itt honnan kerül elő... ó hagyjuk is. Ó és van ebben a részben sok-sok Agatha Christie, a patológus és neje ugyanis nagy rajongói voltak.
A harmadik történetrészhez több évtizedet ugrunk előre egy kanadai politikushoz, aki szintén elvesztette a feleségét, és a gyász arra ragadtatja, hogy örökbe fogadjon egy csimpánzt... akivel aztán elköltözik Portugáliába, ahonnan egyébként eredetileg is származik a családja, hogy az állatnak ott jobb legyen (klíma, szabadság stb.). Egész különleges kapcsolata lesz a csimpánzzal, és aztán együtt felfedeznek valami meglepőt, ami visszakanyarodik egész Tomásig.
Azt hiszem a rövid összefoglalóból is látszik, hogy elég nehéz ezen a könyvön kiigazodni, tele van olyan szimbolikával, amit nem tudtam összerakni teljesen. Érzi valahol az ember, hogy Martel akart mondani valami mélyet, de a csimpánz és halott feleség-rétegek közt elvész a jelentéstartalom valahogy. Érdekes, de kissé pszichedelikus utazás, főként a boncolás. A vége szomorú, de közben nem is tudjuk, miért is olyan szomorú. Révbe érés-e ez?
Maradok Pi-nél és a Roccamatio családnál.
Értékelés: 10/6
Fura egy könyv lehet. :D Inkább kihagyom.
VálaszTörlés