Almási Kitti: Lezárás, elengedés, újrakezdés

Almási Kittitől idén olvastam először, a Hűtlenséget, és nagyon megkedveltem a stílusát, és alaposságát, amivel körüljár egy témát. Utána nem sokkal olvastam is még a Miért vagyunk boldogtalanok? című könyvet is, amiben szintén részt vett szerzőként, és beterveztem a Bátran élnit. Úgy esett viszont, hogy most mégis a legújabb kötet került először hozzám, a Lezárás, elengedés, újrakezdés, ami az Athenaeum friss kiadványa.

A könyv elég konkrét élethelyzetet vesz górcső alá, a szakítást, és a szakítás(ok) utáni újrakezdést, újra randizást, speciálisan azokat a félelmeket, amik ilyenkor gyötörhetik az embert. Azt elemzi, hogy lehet talpra állni, és elengedni a rossz érzéseket, a fájdalmat, csalódást.

Először persze kicsit belemegyünk abba a témába is, hogy egyáltalán miért van sok válás, mi az oka annak, hogy a kapcsolatok manapság állandóan tönkremennek. A FOMO (Fear of Missing Out - félelem attól, hogy lemaradunk valamiről, vagy kimaradunk valamiből) jelenséget már a Hűtlenségben is fejtegette Kitti, és itt is szerepel ez az újkeletű félelem, ami lehet, hogy a korai kapuzárási pánikok megfelelője is lehet. Amikor az ember úgy érzi, ki fog maradni valamiből, mert annyi lehetőség, annyi alternatíva van, és ő benne vagy egyetlen valamiben... Csakhogy az élet nem egy olyan dolog, hogy néha csatornát váltunk a párhuzamosan megvalósuló léteink között. Nincsenek párhuzamos világok a fontos döntések mentén... Így aztán, ahogy Kitti írta a Szex és New Yorkból idézve, ha az ember el is megy egy jó buliba New Yorkban, lehet hogy egyidejűleg épp 3 másik nagyon jó buliból ki is marad... Ennek nincs jó megoldása, és az én saját véleményem szerint választani kell, hogy miben akarsz benne lenni, akkor is, ha valami másból (a lehetőségek végtelenek) közben kimaradsz. A kisebb döntéseink is ezeregy apró pókháló módjára rezgetik tovább a következményeket, hát még a nagyok.

Az életünk sok területén egyre több ingerre van szükségünk, mert egyszerűen magasabban van már az ingerküszöb a felgyorsult világban. Az egyszerű megoldások és az instant élmények dominálnak... Nem csoda hát, hogy a párkapcsolatokba is begyűrűzött az unalom veszélye, sokkal korábban, mint az régebben jellemző volt. Vagy a ma embere csak annyival másként reagál rá, mint a régiek... Almási Kitti azt írta, a hosszú kapcsolat nyeresége a nyugalom... de a veszteség benne: az unalom. 

Forrás.

"Gyakran, amit eldobunk, nem tűnik olyan nagy veszteségnek, mert valami újnak, valami izgalmasnak az érdekében tettük. Szerintem kell egy kis idő, amíg ezek az érzések lecsengenek annyira, hogy letisztuljanak a tanulságok. Bár nagyon sok történet izgalmasan indul, aztán rengeteg csalódás meg nehézség jön, mert mégsem olyan könnyű dolog új társat találni."

Jó gondolatok vannak a se veled se nélküled kapcsolatokról, és az eltávolodás mikéntjeiről, valamint a párkapcsolati dinamikáról, ami igazából egy libikóka: hol közelebb érünk egymáshoz, hol távolodunk kissé.

"De mi történik akkor, amikor valaki egyszer csak elstartol a másik mellől? Sokféle élmény elindíthat
ilyen fejlődést bennünk, akár egy önismereti munka, akár egy új kihívás a munkahelyen, egy harc, amit megvívunk valakivel, vagy egy csábítás, amivel kapcsolatban más színben látjuk meg magunkat. Mit szoktunk ilyenkor csinálni? Elkezdjük húzni magunkkal a másikat. A másik meg esetleg azt mondja, hogy hagyjál már, mit rángatsz, teljesen jól vagyok így. Miért kellene bárhova elmenni erről a szintről, ahol vagyunk? – Hát azért – feleli az egyik –, mert ez most már kevés, elkezdtem följebb lépegetni. És ott van a másik fél, aki egyszerűen nem érti a szituációt, végtelenül dühös, hogy miért kevés az, ami addig elég volt. Hiszen eddig összeértek…"

A kötet végigveszi a szakítás közbeni, utáni gyászfolyamat lépéseit is. Kíméletlenül kimondja mik azok, amik ilyenkor nagyon fájhatnak. 

"(...)önmagában az a kontraszt is elviselhetetlen, hogy míg mi el sem tudjuk képzelni, hogyan lesz ezután, addig a másikon azt látjuk, ő bizony tud majd élni nélkülünk, ő nem omlik össze attól, hogy kikerülünk a képből. Nélkülözhetők vagyunk."

Sok szó esik az önismeretről is, és arról hogy ugye elsősorban magunkkal kell tisztában lenni és jóban lenni, hogy jól tudjunk adni egy párkapcsolatban is. 

"Ha nem vagy a helyeden, akkor minden és mindenki idegesítő lehet. Mintha az egész világ azt erősítené, hogy valami nincs rendben, és csak tehernek tűnnek. Annyival könnyebb rájuk haragudni, pedig valójában azért súrlódunk velük, mert nem szeretjük magunkat az adott helyzetünkben, és visszatükrözik, hogy megváltoztunk, kibillentünk az egyensúlyunkból…"

"Ami viszont különösen izgalmas, hogy a körülöttünk lévő emberek is képesek megnyitni bennünk rejlő felfedezetlen területeket. Mintha egy végtelen sok ajtóval rendelkező ház vagy palota lennénk, és mindenki, aki közel kerül hozzánk, más-más ajtón kopogtatna és nyitna be. Más szobákat fedezne fel bennünk, amiknek talán a létezéséről sem tudtunk…"

Az önértékelésünket rettentő mértékben befolyásolja manapság a social media, a like-ok, a facebook közönségének értékelése... Mi adjuk ilyenkor a lehetőséget mások kezébe, hogy reagáljanak, és ezek alapján értékeljük önmagunkat is. Érdemes elgondolkodni azonban rajta: ők tényleg egy referenciacsoport lennének számunkra?

"Mondhatjuk-e egyáltalán, hogy több száz vagy több ezer ember, az referenciacsoport? Lehetséges-e, hogy olyan fontos a veled kapcsolatos megítélésük? Én azt gondolom, hogy ez lehetetlenség, és mégis megteszed, megtesszük, hogy rájuk hagyatkozunk."

A Hűtlenségben leírtakhoz hasonlóan jól prezentálja Kitti azokat az érzéseket, amik akkor jelentkeznek, amikor a megbonthatatlannak hitt szövetség a párunkkal összedől: talajvesztetteség, lecserélhetőség, szövetség alkotása valaki mással...

Nagyon fontos, kimondott alaptétel, hogy ott lehet építkezni, ahol vannak még egymás iránti érzelmek.

Forrás.

"A társas magány néha sokkal fájdalmasabb, mint a valódi egyedüllét."

A párkapcsolatok elromlásától vezet tehát minket a könyv a fájdalmas dolgok elengedésén át egészen az új lehetőségek megéléséig. Kitér a randizáskor, újrarandizáskor elkövetett hibákra is, arra, mit mutatunk meg magunkból, miért sikertelen sokszor a sikeresnek vélt randi, mihez vezet a bizalmatlanság, és mindenféle olyan teher, amit az előző kapcsolat(ok)ból cipeltünk magunkkal.

"Rengeteg fájdalmat okozunk magunknak azzal, hogy apró dolgok mögé nagyobbat gondolunk. Minél érzékenyebbek vagyunk, annál hajlamosabbak arra, hogy felnagyítsuk azt, amitől tartunk, és zárójelbe tegyük, ami megnyugtatna. Elindulunk egy negatív spirál mentén, ahol a félelmeink elhomályosítják a látásunkat. Olyan fájó végkövetkeztetésekig juthatunk, amiknek már nem sok köze van a valósághoz. Mintha azt akarnánk, hogy még jobban fájjon."

Értékelés: 10/7,5-8 Összességében kevésbé tetszett egy kicsit a Hűtlenségnél, mert kevésbé találtam összeszedettnek abban a témában, amit körül akar járni. Érdekes szálakat pedzett meg, de nagyrészt meghagyott mindent saját feldolgozásra, továbbgondolásra (ez sem rossz persze, de kevesebb a konkrétum, és kevesebb a történetmesélés, a példák).

A rengeteg idézetből azt hiszem látszik, nagyon sok jó gondolat van benne, a bejelölteknek így is csupán a felét írtam bele a bejegyzésbe. :)

A kötetet kiadja az Athenaeum Kiadó. Rendeld meg >ITT<! 

Forrás.