Lauren Beukes: Zoo City

Van érzékem hozzá néha, hogy olyan szerzőkhöz nyúljak, akik valamiért egyáltalán nem passzolnak velem - és direkt nem azt írtam, hogy az ízlésemhez, mert valamiért mégiscsak felkeltik ilyenkor a figyelmemet a témával, a fülszöveggel, egy merész ötlettel. Pechemre az is előfordul ilyenkor, hogy az adott szerzőnek vakon bizalmat szavazva több könyvét előre be is szerzem. Egy ilyen felvezető után azt hiszem egyértelmű, hogy az fog következni: Lauren Beukes bizony pont egy ilyen fiaskó nekem. A Tündöklő lányokkal már elég nagyot koppantam korábban. Megvettem annak idején a Moxylandet is, és a Zoo Cityt. Előbbinél éreztem, hogy nem, mégsem, de utóbbinál mégis úgy voltam vele, ez valami másféle lesz, talán mégis tetszeni fog, adok neki egy esélyt. 

Állatos témája és az egzotikus, johannesburgi helyszín ellenére a Zoo City nagyon nem az én könyvem lett. És két nagyon nem bejövős könyve után azt is kimondhatom: Beukes írásmódja, stílusa nagyon idegen tőlem, nem tud lekötni, borzasztóan irritál helyenként. A történetszövésében ugyanazokat a bukkanókat éreztem, mint a Tündöklő lányoknál, ugyanúgy fanyalogtam, nem élveztem a sztorit, nem tudtam belehelyezkedni. A krimiszál halotthalvány, mondhatni kritikán aluli.

Zinzi Decemberből, a főszereplőből is egyedül kb. a nevét kedveltem... Nem tetszett, hogy alig fejtették ki a múltját, korábbi életét. Nem tetszett, hogy egy ennyire lecsúszott, fura, deviáns alak, és az állatával, Lajhárral való kötődését is furcsának éreztem, túl hideg volt ez a kapcsolat. Lajhár aranyos, de nem tudta a hátán elvinni a könyvet...

A megalkotott világ nagyon idegen volt, frusztráló. 

Az egész regényre pedig nem tudok mást mondani, mint hogy olyan mint egy rettenetesen disszonáns zenei darab. 

Ezen felül még a sok furcsa szó, afrikai kifejezés is rendkívül zavaró volt. 

A várólistacsökkentésbe tettem be idén a könyvet, és bevallom, az egyetlen indok, ami miatt be is fejeztem, és nem dobtam félre valahol a felénél, az ez volt. 

Értékelés: 10/2 Csalódott vagyok, hogy egy egyébként érdekes alapfeltevést, mely szerint a bűnt elkövetők bűnüket egy állat formájában hordozzák magukkal és még valami képességre is szert tesznek így elrontotta Beukes. Kiforratlan volt, zavaros, és úgy egészében véve roppant semmitmondó. 

Állítólag ismét óriási kutatómunka van a regény mögött, amiből rohadtul semmit nem lehet érezni, legalábbis élvezeti szinten. 

Egy kicsit több energiával lehetett volna ebből egy sokkal paprikásabb poszt is, de megmondom őszintén, nincs kedvem dühöngeni most ezen. :) 

Ember és familiárisa témában Pullmant olvassatok, ne ezt a hipszterkedő, züllött,  trashy lidércnyomást. 

U.i.: A magyar borító ezúttal kenterbe veri az eredetiket. :)