Poszt-turkáló: Örömhozó, bánatrontó

Forrás.

Mindenhol az köszönt ma rám az internetről, hogy a macskák világnapja van, és erről eszembe jutott egy régebbi Szabó Magda könyvélményem, az Örömhozó, bánatrontó, amit szerintem a szerző könyveit kedvelők közül kevesebben olvastak. Mindig inkább a "nagyobb" regényein van a hangsúly, de érdemes ezt a levélgyűjteményt is elolvasni. A szerző a macskája és a kutyája nevében írt sorokat a szomszédoknak, ahova átjárt a cica az erkélyen keresztül. 

A poszt-turkáló rovatban így ezúttal most egy rendhagyó, "kakukktojás" Szabó Magdát hozok át, a freeblogról elveszett bejegyzések közül. A könyv nagyon megérintett személyes élmények miatt. Az eredeti bejegyzés 2011. 09.22-én született. 

Szabó Magda: Örömhozó, bánatrontó Levelek a szomszédba

Érdekelt már, piszkálta a csőrömet, mi lehet ez a cicás borítójú, rajzos, vékonyka Szabó Magda. Most egyszercsak az ölembe hullt, ajándékba, egy nem várt pillanatban, nem várt személytől. Nagyon-nagyon örültem neki.

Azt, hogy mit fog adni, nem is gondoltam volna. Objektíven nézve persze csak egy igen rövid gyűjtemény Szabó Magda leveleiből, amelyeknek nagy részét macskája, Évuka nevében írta a szomszédoknak, ahova a cica átjárt az erkélyen keresztül. Néhány levél van Konstantin alezredestől is, aki pedig egy kutyusa volt a szerzőnek. Nem is tudtam, hogy ilyen nagy állatbarát volt, és ennyi kutya-macska fordult meg nála. Még szimpatikusabbá teszi. 

Szóval a levelek. Fotókkal, rajzokkal, az eredeti levelek képeivel kísérve. Nagy részük vízipálmákról, kóbor kandúrokról, csirkefalatokról szól, és a kiscica sanyarú sorsáról, elfoglalt íróéknál. Persze. És ó dehogy. Ez is Szabó Magda. Egy másként személyes oldaláról, ha meglátjuk benne azt a temérdek öniróniát, apró életképet.

És ó dehogyis erről szólt nekem. Mert ilyenkor jön a szubjektivitás. Egy olyan személy, akire a könyv majd minden sora fájdalmasan emlékeztetett. Aki képes volt igazi, régi írógépén írni nekem verseket, régiesen, úrleánynak megcímezni a nekem szánt leveleket, igen, ugyanígy, magdásan megsajnálni, megetetni a kóbor macskákat, ugyanakkor elszidni őket a pokolba a nagy szeretetben. Aki még külsejében is hasonlított Szabó Magdára. A könyvben lévő egyik fotón a megtévesztésig. Mintha őt olvastam volna néhol. Neki is lett volna bátorsága egy macska nevében írni, úgy, hogy annak minden egyes szava mégis ő maga legyen.

Köszönöm Szabó Magdának, hogy néhány órára ilyen elevenen visszaidézte őt nekem.

10/7

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Szeretem az állatokat, és örülök, amikor egy-egy kedvelt szerzőmről is kiderül, hogy állatbarát. A bájos könyvecskét ajánlom mindenkinek, aki megismerné kicsit más oldaláról is Magdát.  

Valamikor szívesen újraolvasnám, vagy csak belelapoznék, de most épp nincs kéznél. Következőleg A szemlélőket szeretném amúgy elolvasni tőle.