Ezekiel Boone: Kirajzás

Szerintem a pókok mindenkiből kiváltanak egy kis iszonyatot, és ez természetesen a méretükkel, illetve mindenféle egyéb lehetséges szuper-képességükkel (ugrópók, mérges pók...) csak nőttön nő. Az arachnofóbiát és egy kis mutációt összevegyítő könyv egy olyan katasztrófába sodorja a világot, amiben talán a pókok jönnek ki győztesen... Ezekiel Boone könyvére a magyar kiadás hatásos borítója miatt figyeltem fel, de végül angolul olvastam el a The Hatchinget.

A könyv a világ különböző országai közt ugrál: Peru, USA, India, Kína... Sok szereplőt vonultat fel, és vissza-visszatért hozzájuk, és a náluk zajló eseményekhez, valamint persze el is kezdi összekötni őket. Változatos, hogy hol a Fehér Házban, hol egy privát repülőn, hol a perui dzsungelben, vagy egy pókos laboratóriumban vagyunk. 

A szereplők mégis kicsit egyszerűek voltak, egyformák nekem. És mindenkinek volt valami párkapcsolati terhe korábbról, ez nem tetszett igazán.

Tudom, hogy folytatásos a sztori, de elég befejezetlennek, kidolgozatlannak éreztem sajnos. Kissé sablonosan, amerikaiasan adja elő a klasszikus katasztrófahelyzetet, ugyanakkor mégis más, mert sokfelé kitekint, és mutat "minidrámákat" az egész világban elszórt szereplőinél. 

Ugye milyen jó a borító? :)

A pókhelyzet maga nem volt annyira horrorisztikus és ijesztő, hogy például nem tudtam volna aludni tőle - pedig ráadásul az olvasás kellős közepén találtam egy ÓRIÁSI döglött pókot pont a bejárati ajtó előtt, amit a macskám élénk érdeklődéssel szaglászott, és amit arrébb rúgni is alig mertem, akkora nagy hasa volt - mármint a póknak, nem a macskának. :D

Mindenesetre elég ijesztő egy bármiféle mutációval veszélyessé váló állatfaj rémképe, és az, hogy vajon milyen módszerrel lehetne védekezni ellene. A helyszínváltások és a rövid, kicsit tárgyilagosra vett hangnem miatt azt gondoltam majd hajazni fog a Zombiháborúra, de annál azért kevésbé volt dokumentumregény-szerű, és hát valljuk be, sokkal kevésbé volt élvezetes. Inkább egy Z-kategóriás Film+-os filmet lehetne belőle forgatni. Jó a dinamika egyes szereplők közt, vannak érdekesen összeérő szálak, és tetszik, hogy nő az USA elnöke, de a jönnek a pókok! témából mégse jött ki sokkal több a jönnek a pókok!-nál. 

Értékelés: 10/5,5 Közepes volt. Angolul már megjelent a folytatás Skitter címen, de szerintem nem fogom folytatni, annyira nem csigázott fel.

(Fordítási kukacoskodás: a magyar fülszövegben a "szeizmikus minták" kicsit zavaró. Seismic patterns, oké, le van fordítva, de magyarul is hangzik? Szeizmikus tevékenység jobb lenne szerintem. )

U.i.: Kihullik már a hajam, annyit próbálkoztam, de akkor se engedi az első bekezdést normális kinézetűre és sorkizártra formázni a blogger, szóval bocs...