Viktória királynő és Abdul - a film

Mielőtt bárki azt gondolná, hogy könyvesből filmessé változik a blog - PuPilla sasol? -, megnyugtatok mindenkit, egyáltalán nem erről van szó. Több könyves bejegyzés is várakozik a sorára, elmaradtam jó néhány poszttal ilyen-olyan események miatt, és véletlenül úgy esett, hogy a Csábítás című film után megint egy adaptációról írt poszttal jelentkezem. A Viktória királynő és Abdul, ami Shrabani Basu könyvéből készült, és igaz történet az alapja, nemrég került a mozikba. 

A könyvet az Athenaeum adta ki. 

Különösen izgalmas az, amikor a történelemnek egy addig nem ismert kis darabkáját villantja meg egy alkotás, egy kis titkot, olyasvalamit, amiről a történelemkönyvek nem szoktak beszélni... Az uralkodók magánügyei, az udvartartás kisebb-nagyobb titkai mindig módfelett érdekesek, és az ilyen apróságok miatt gyakran elkezd foglalkoztatni az adott történelmi kor, és az akkori események - pedig nem vagyok éppenséggel a történelem nagy rajongója. Talán, hogy jobban megkedveljem, olyasmiket kellett volna tanítani az iskolában is, hogy Viktória királynőnek volt egy, a szívéhez igencsak közelálló indiai szolgálója, akit ki is emelt a szolgálók sorából, s ezt az udvartartása nem nézte jó szemmel...

Jelenetek a filmből.

Abdul Karim azért érkezik a királynő színe elé, hogy népe nevében átadjon egy érmét az uralkodónak. Magassága miatt esik a választás a fess indiaira, akivel küldenek egy kicsit köpcösebb, alacsony alakot is, Mohammed Bukshot. A királynő hamar a kegyeibe fogadja Abdult, és barátok, bizalmasok lesznek. Abdul hamarosan munsivá avanzsál, ami egy tanító-féle, és többek közt hindi ás urdu nyelvre is tanítja őfelségét. 

A film szerintem csodálatos volt. Nem számítottam nagy durranásra: egy egyszerű történetre az alacsony és a magas rangú barátságáról, közhelyes konfliktusokkal, kis gejl-érzéssel, és néhány poénnal persze, ehelyett azonban egy sokkal összetettebb élményt kaptam, és ezt őszintén nem vártam... Meglepett és megörvendeztetett. A film nagyon sok érzelmi húrt megpendít, és közhelyesség nélkül merül el olyan témákban, mint a rangbeli, rasszbeli, hitbeli, értékrendbeli különbségek; hátrányos megkülönböztetés, barátság és az élet értelme. A kedves és megható pillanatok egyensúlyban vannak a kissé bohókásabb, humoros részekkel. Az eltúlzott udvari etikett, és az udvartartás szereplőinek alakítása már-már karikatúraszerű, mégis pont a szórakoztatóság határán tud maradni, és ettől igencsak élvezetes. Az egyik kedvenc jelenetem, amikor mindenki elől elveszik a tányért, amint Viktória királynő befejezte az evést. A mellékszereplők pedig egytől-egyig zseniálisak, a pökhendi Bertie hercegtől Ponsonbyn át Dr. Reidig, aki különösen komikus, amikor árkon-bokron át rohan, hogy átadjon egy kárörömre okot adó információt a többieknek.

Rendkívül érdekes volt az is, hogy mutatták be a nagyon idős királynő és a nála sokkal fiatalabb Abdul kapcsolatát. A valóságban 14 évet ölelt fel botrányos barátságuk, a filmben talán ha 2-3-at, így itt kicsit más volt a dinamika. Nagyon-nagyon finoman egyensúlyoztak azon, hogy vajon volt-e itt szerelmi kötődés is. Az érzelmek igen mélyek voltak köztük, de nagyon árnyaltan, okosan, finoman játszottak a filmesek ezzel, és így meghatóan szép és méltóságteljes tudott maradni ez a kötődés; különösen tetszettek a kézszorítások, apró gesztusok, és a két szereplő helyes kis tánca. 

Ali Fazal alakítása (ami kicsit túl pökhendivé is válik a végére) persze elhalványul Judi Dench mellett, aki tökéletesen hozta a házsártos, zsémbes, kiállhatatlan, önző matrónát - aki tudja is magáról, hogy ilyen. És mégis, csodás volt, ahogy lehámlottak róla a rétegek, megtört a keménysége, ahogy meg tudott valakiben bízni, és szinte kivirágzott élete utolsó szakaszára. Érdeklődő és kedves is tudott lenni. Emberi lett, esendő. Szép volt az, ahogy bemutatták, hogy nem vagyunk fekete-fehérek, és hogy mégis milyen sokat számít, hogy feketék vagyunk, vagy fehérek... Az udvar rendkívüli rosszallással tekintett Abdul Karimra, és el akarták távolítani a királynőtől, aki persze annál jobban ragaszkodott hozzá, és Indiába és az indiai kultúrába is nagyon "belebolondult".

Meg kell említeni azt is, milyen gyönyörűek a helyszínek, a díszletek, a képek is... :) 

A kacagtató és a könnyfakasztó jeleneteknek is megvan a helye ebben a nagy odafigyeléssel összerakott filmben. Életigenlő és tanulságos, mindenféle szájbarágás nélkül. Egyszerűen szép.

Biztos vagyok benne, a könyvből még több érdekességet, még részletesebb korrajzot kaphatunk. Viktória királynő a történelem egy nagyon fontos, és nagyon izgalmas alakja, és élettörténete ezzel a nemrégiben napvilágot látott, sokak által rossz szemmel nézett barátsággal, amit egy igen alacsony rendű indiaival ápolt, még izgalmasabbá vált. 

10/10

A könyvet megvásárolhatjátok >ITT<.

A film előzetese:

Az igazi Viktória királynő és Abdul: 

Forrás. FOTÓ: PROFIMEDIA, MARY EVANS PICTURE LIBRARY

Valamint további megmaradt képek, és információk erről a furcsa barátságról: itt, itt, itt és itt.