Egy kísérlet, és annak érdekes eredménye

Az passzolna persze a könyvhöz, ha egy kémiai kísérletről lenne szó, de ez egy olvasási kísérlet volt. 2015 nyarán olvastam Alan Bradley-től a De mi került a pitébe? című könyvet, ami a Flavia de Luce rejtélyei című sorozat első kötete. A történetről ezúttal nem fogok írni, a korábbi posztot megtaláljátok a linken. 

A stílus, a történet és a szereplők megvettek akkor maguknak, és azt írtam, biztos folytatni akarom a sorozat olvasását, de inkább angolul. Tudniillik elég sok szerkesztési és helyesírási hibával találkoztam az első kötetben, és gondoltam kiküszöbölöm ezt a számomra felettébb idegesítő problémát azzal, hogy az angol kiadásokat olvasom majd  a második résztől kezdve. Eltelt azonban két év, és az első rész újraolvasása mellett döntöttem, hogy visszarázódjak Flaviáék világába, na persze most már tettem ezt angolul. 

És roppantul csalódott vagyok! Mostanában többször előfordult, hogy egy magyarul megkezdett sorozatot angolul fejeztem be, de nem volt semmi gondom vele. Flaviával azonban bajban vagyok. Azt gondoltam jobban be fog jönni a kis steril hibamentesség (hogyhogy az angol könyvekben gyakorlatilag soha nincs elütés vagy hiba??), de arra álmaimban sem gondoltam volna, hogy más nyelven nem fog annyira tetszeni a regény... Valahogy kiveszett belőle a játékosság, pajkosság, a stílus. Sokkal laposabbnak, kevésbé szórakoztatónak éreztem, mint a magyar olvasáskor. A magyar fordító (Lázár Júlia) azt hiszem nagyon jó munkát végzett vele, csak úgy látszik a korrektor és a szerkesztő nem... 

De mi a teendő ilyenkor? Kissé elment a kedvem a folytatástól, de ha mégis kézbe veszem őket, akkor jelen állás szerint inkább magyarul folytatnám, mert úgy legalább van hangulata is Flavia kalandjainak.

Summa summárum: ez az első olyan olvasási élményem, ahol elrontotta a hangulatot, hogy angolul olvastam valamit, magyarul sokkal közelebb tudott kerülni hozzám.