Nicola Yoon: Everything, Everything

Imádom ezt a borítót!

Sister miatt figyeltem fel Nicola Yoon Everything, Everything című könyvére, ami Minden, minden címen megjelent magyarul is, és amiből már film is készült. Bár magamban egy időre mindig leszámolok a fiatal szereplős, első szerelmes könyvekkel, ennek mégis éreztem, hogy esélyt kell adnom. És milyen jól tettem! 

Ez a regény ugyanis egy kis gyöngyszem.

A szimpla tinirománcok ideje már rég lejárt, kell valami, amivel a szerzők igazán felkeltik a figyelmünket és ami különlegessé teszi az első csók, első szerelem kedves, de valljuk be, együgyű báját. 

Itt egy, a világtól elzárt lányzót kapunk, akinek súlyos immunhiányos betegsége (SCID) van, emiatt el sem hagyhatja a szobáját, minden fertőtlenítve, ellenőrizve kerül be hozzá... Szűrők és zsilipek, ellenőrzött étel, bacimentesség... Egy buborékban éli Madeline az életét, amiben csupán Carla, a rá vigyázó nővérke és persze az édesanyja, Pauline kapnak helyet. A látogató ritka, mint a fehér holló... Néha eljön Madeline egy-egy tanára, hogy ne csak a skype-on értekezzenek, azonban nekik is egy fertőtlenítési procedúrán kell végigmenniük mielőtt belépnek hozzá. 

Hamarosan minden a feje tetejére áll a kis zárt világban, mert új szomszéd költözik Madeline mellé, egy korabeli sráccal a családban... Madeline pedig elgondolkodik, milyen élet az, amiben nincs kockázat, amiben nincs is egy szemernyi "élés" sem. ... Ollyval emailezni, chatelni kezdenek, az ablakból nézik egymást. Természetesen felébrednek bennük az érzések egymás iránt, és a tiltott gyümölcs édessége is csábítja őket. Maddy kockázatot vállal. Hogy jól teszi-e? Nem is gondoltam volna, hogy a szerző erre hozza ki a könyv végét... nagyon meglepett, nem számítottam rá, de rendkívüli módon örültem neki. Ugyanakkor az volt a jó, hogy el is gondolkodtatott, több fronton is. Ebben a könyvben nem is a szerelmi szál, a kis bimbózó románc a leglényegesebb.. az csak simán cuki, a szónak csakis a kedves értelmében. Sokkal fontosabbnak találtam az anya-lánya kapcsolatot, a betegséggel kapcsolatos dolgokat benne, az őszinteséget, a korlátok meglétét vagy nem-létét... És még pluszban ott volt az Olly családjában jelen levő probléma is, ami ugyan nem lett jobban kifejtve, de ott lebegett a horizonton mindig... a családon belüli erőszak, a lelki terror.

A filmes borító.

“I was trying so hard to find the single pivotal moment that set my life on its path. The moment that answered the question, 'How did I get here?'
But it's never just one moment. It's a series of them. And your life can branch out from each one in a thousand different ways. Maybe there's a version of your life for all the choices you make and all the choices you don't.”

!!!SPOILER!!! 

Pauline Whittier óriási és önző hibát követett el, és egy életet megnyomorító hazugságot tartott fenn hosszú éveken át, azzal, hogy elhitette Madeline-nel, hogy milyen súlyos beteg. Nem is tudom megbocsátható-e az ilyesmi, de abszolút megértettem Madeline érzéseit, reakcióit felé a végén. Pauline annyira meg akarta védeni a lányát, hogy elzárta mindentől. És ha anya mond valamit, azt elhisszük ugye... csak hát mi van, ha kidurran a buborék, és kiderül az igazság? Sokkal jobban tetszett ez a kifutás, hogy kiderült, Maddy nem is szenved az immunhiányos betegségben. Azt hittem a végén meghal a Hawaii kirándulás, vagy egy másik triviális fertőzés következtében, vagy hogy esetleg fura csavart vesz a sors, és Olly hal meg egy balesetben, míg Madeline túlél egy súlyos fertőzést. De a lehetőségek és a világ kitárulása, a szerelem beteljesedése sokkal jobb záróakkord volt. :) 

!!!SPOILER VÉGE!!!

Nicola Yoon, a szerző.

A vége kifejezetten megható. A Csillagainkban a hibához hasonlóan szerettem, bár az komplexebb és szomorúbb volt, ebből a remény cseng ki inkább, és más összetett érzelmek kaptak helyet. Elbűvölő bája van ennek a regénynek, és ehhez hozzájárul a naplószerű forma, a kis illusztrációk, rajzos betétek (a szerző férje, David Yoon keze munkája), a könnyed hangvétel. Nem nyálas, vagy szentimentális, mégis romantikus és kedves. 

Külön örültem még, hogy Maddy mennyit olvas, és hogy ezekről a könyvekről is szó esik (igaz sokszor spoileresen) az írásaiban. A kis herceg pedig elég fontos részét is képezi a történetnek, és a híres Jól csak a szívével... idézet is szerepel belőle. Maddy igazi elemző alkat. Imádtam a projektjeit, jegyzetfüzeteit, apróságait. Szinte kedvet kap az ember az ilyen örömteli haszontalanságokhoz tőle. :) 

David Yoon illusztrációja a könyvből. Ez Hawaii állam hala, az ékfoltos Picasso-hal. Hawaii nyelven azonban
sokkal jobban hangzik, íme a név: Humuhumunukunukuapua'a. ;D

A magyar borító.

"And now my life doesn’t make sense anymore. I almost wish I hadn’t met him. How am I supposed to go back to my old life, my days stretching out before me with unending and brutal sameness? How am I supposed to go back to being The Girl Who Reads? Not that I begrudge my life in books. All I know about the world I’ve learned from them. But a description of a tree is not a tree, and a thousand paper kisses will never equal the feel of Olly’s lips against mine."

Értékelés: 10/10 Tökéletes a recept, ahogy összerakták, megható, elgondolkodtató, és olvastatja magát. Kell ennél több? 

A film trailere: