Mid-Year Book Freak Out Tag 2017

Forrás. 

Immár harmadik éve töltögetem ki ezt a taget, de ezúttal tényleg megpróbálom az év felénél megadni a válaszokat és nem augusztusba átcsúszva. ;) 

Ez a tag egyfajta féléves összegzés, áttekintés. A válaszok révén néha már előre látható, mik is azok az olvasmányok, amik tényleg maradandóak lesznek és feltűnnek majd az év végi zárás toplistáján is, avagy épp a citrom-díj jelöltjei közt. 

Lássuk hát, hogy 2017-ben, végigfutva az eddigi olvasmányaimat, és átgondolva állandóan változó könyves terveimet, mely könyveket pakolom be a válaszok helyére. :) 

1. A legjobb 2017-es olvasmányod.

Azt hiszem bármit is olvasok még idén, ők hárman dobogósak maradnak, ráadásul egymás után, és egymással párhuzamosan olvastam őket. :) 

 (Természetesen képtelen vagyok jó sorrendbe tenni, a képszerkesztő nem engedi... )

2. A legjobb folytatás, amit 2017-ben olvastál.

Ketten tolonganak ide, hagyom őket inkább, mert nem is tudok dönteni. A Feversong jó volt, mert mindig jó egy új KMM, az ACoMaF pedig azért volt igazán jó, mert meglepően mást és többet nyújtott az ACoTaR-nál.

De akár jöhetne ide a két Robert Galbraith is... :)

3. Friss megjelenés, amit még nem olvastál, de szeretnél.

Tele a ház ilyenekkel! :D Ezek közül most mégis leginkább Veres Attila: Odakint sötétebbje birizgál, de már mindjárt kezdem is. :)

4. Legjobban várt friss megjelenés az év második felére.

Már augusztusban jön ugyan, de nagyon várom a rendhagyó új Maigret kötetet: Maigret emlékiratai.

5. Legnagyobb csalódás.

Volt pár, de talán tényleg az Imprudence-szel koppantam akkorát, hogy azt mondjam, soha többé új Carrigert. Koppanás volt a Fellside is, azt félbe is hagytam.

6. Legnagyobb meglepetés.

A Bridget Jones's Baby, mert a film és a könyv is abszolút üdítő és szórakoztató volt, és nem lerágott csont, vagy unásig ismételt poénok voltak, hanem tényleg viccesre sikerült az új sztori. :)

7. Kedvenc új szerző (debütáló vagy számodra új).

Almási Kitti, akitől a Hűtlenséget olvastam. Nagyon tetszik a "hangja", a stílusa, pedig ritkán avatok pszichológia témában új kedvencet, elég kritikus vagyok. :)

8. Legújabb könyves szerelem.

Most konkrétan a könyvre magára, nem a történetre fókuszálva: Torben Kuhlmann Armstrongja elvarázsolt a csodaszép illusztrációival. 

9. Legújabb kedvenc karakter.

Ó, igen, igen, van! Kolja a Tolvajok teléből. A páratlan, nagyszájú és merész Kolja. :)

10. Egy könyv, amin sírtál.

Ez ismét csak a Tolvajok tele lesz.

11. Egy könyv, ami boldoggá tett.

Teljesen fangirl-üzemmódba tudtam kerülni a végére, feldobott és boldoggá tett, hogy mennyivel jobb volt a sorozatkezdő kötetnél.

12. Kedvenc filmes adaptáció, amit idén láttál.

A szépség és a szörnyeteg és a Bridget Jones babát vár egyaránt taroltak. 

13. Kedvenc értékelés, amit idén írtál.

A Palatinus-domb lányai. Olvasmányos könyvről mindig valahogy olvasmányosabb értékelést is sikerül rittyenteni. 

14. A legszebb könyv, amit idén vásároltál (vagy kaptál).

A Fantastic Beasts forgatókönyv, kétségkívül. Kívül-belül gyönyörű, egy kis kincs. 

15. Melyik könyveket szeretnéd elolvasni az év végéig?

Az év végégi összességében azért még jó sokat, főleg, hogy kicsit elmaradtam május-júniusban az olvasnivalókkal, de ilyenkor mindig hármat szoktam idebiggyeszteni, amiből rendszerint egyet el is sikerül olvasni még az adott évben. ;) 

16. Kiket jelölsz?

Dórit, Nikkincset és Nitát, ha van kedvetek, töltsétek ki. :) Bubu, téged csak azért nem "jelöllek", mert tudom hogy mi most együtt töltögetjük, előre megfontolt szándékkal. ;) De bárki viheti, akinek kedve van félévet értékelni ilyen formában.

Aki félévösszegzett már:
Bubu, Lobo, Dóri, Nikkincs,

Forrás.

Jeff VanderMeer: Borne

Fülszöveg: "Rachel ​guberálásból él a jövő egy porig rombolt, névtelen városában. Az egyik nap egy furcsa teremtményt talál Mord, a gigantikus zsarnoki medve bundáján, aki egykoron a Vállalat nevű biotech cég folyosóin nevelkedett, majd a rajta végzett kísérletek után megnőtt, a kínzások eredményeként pedig megőrült és elszabadult. Azóta rettegésben tartja a várost, de ugyanakkor élelemmel is ellátja a bujkáló lakókat.

Rachel a teremtményt Borne-nak nevezi el, aki először semmire se hasonlít – egy kis zöld dudor csupán, ami akár a Vállalattól is eredhet. A Vállalatról pedig azt pletykálják, hogy habár jelentős károkat szenvedett el, de mindmáig létrehoz furcsa lényeket, és olyan távoli helyekre küldi őket, ahova még nem ért el a pusztulás.

Rachel és Borne között különösen szoros kapcsolat alakul ki, de ebben a világban minden kötelék csapda, és bármilyen gyengeség könnyen megölheti az embert. A lány hazaviszi a teremtményt a földalatti menedékébe, és a drogokkal kereskedő szeretőjét, Wicket is sikerül meggyőznie, hogy fogadják be a titokzatos jövevényt. De ebben a furcsa háromszögben mindenkinek titkai vannak, és amit Rachel a Vállalat épületének elfeledett mélységében talál, az mindent és mindenkit örökre megváltoztat.

Jeff VanderMeer a lenyűgöző Déli Végek-trilógia után egy olyan, a műfajt még jobban feje tetejére állító regénnyel jelentkezik, ahol sem a múlt, sem a jelen, sem a jövő nem az, aminek látszik. A Borne az év egyik legeredetibb regénye, amely szerzőjét végérvényesen teszi korunk egyik legfontosabb sci-fi írójává."

Az egyik eredeti borító.

Mindig akartam valami sci-fit olvasni, ami egyetlen érdekes lény köré összpontosul, és most végre megkaptam! :) A könyv középpontjában a címszereplő Borne áll, aki egy érdekes és furcsa gömböcként kezdi, egy zöldes ragacs, amit Rachel talál a hatalmas és iszonytató medve, Mord bundájában. Hazaviszi és nevelgetni kezdi. Borne eleinte egy vázának, vagy növénynek néz ki leginkább, de hamarosan növekedni, mozogni és beszélni is kezd. Csápjai is vannak, szemei lesznek, és egy idő után tulajdonképpen bármilyen alakot képes felölteni. De mi történik mindazzal, amit elfogyaszt? Megtisztítja az őt befogadó Rachel és Wick lakóhelyét, a Balkonsziklát az összes létező gyíktól, csótánytól, minden fellelhető mozgó kis kártevőtől, de ahogy Wick nagyon éleslátón megállapítja: ki nem jön belőle semmi... Mi lehet Borne? Ki lehet Borne? Személy ő, növény, egy biotech, vagy egy fegyver? Úgy hozták őt létre a Vállalatban?

A bizarr és furcsa lényről bizarr és furcsa történetet mesél VanderMeer, amiben azonban végső soron nem csak Borne a főszereplő, mint érdekes lény... Rengeteg más téma is előkerül, és tetszett a mögöttes szimbolika a döntésekről, élethelyzetekről, lelkiismeretről, túlélésről, félelemről. Na meg a diktatúrákról, és arról, hogy mit jelentenek a "szörnyetegeink". 

Borne története különleges, de Rachelé még lényegesebb a könyvben; az ő lépései, útja, fejlődése és kapcsolatrendszere, annak minden bonyolódása és a megoldáskeresés. 

A hangoskönyv borítója.

A teremtett világ szürreális volt, egy szörnyű, kopár, kihalt és veszélyes világ víziója, sok megfejtetlen és magyarázat nélkül hagyott részlettel, néhol pedig mintha bedrogozott álomképek jöttek volna elő, olyan érzés volt a könyvlapok közé "beesni". Rendkívül gazdag a fantáziavilága, és sok kérdést nyitva hagyott azért, emiatt sok minden nagyon rejtélyes maradt benne (pl. a rókák, vagy az a szállítmány "játék", a Mágus...).

A vége eléggé felpörög, és az epikus csatajelenetek, a konklúzió szerintem méltó lezárást ad neki, megcsillan a remény, és van bőven gondolkodni való, emészteni való is. 

Valami beszippantó hiányzott belőle úgy érzem, de talán nem mondanám ezt rá, ha nem olvastam volta korábban a Déli Végeket a szerzőtől - mert az aztán igazán agyszennyező, és az embert álmaiban is üldöző könyv a sok furcsaságával és misztikumával. Ez talán ahhoz képest egy hangyányit gyengébb volt, de mindenképp olvasásra érdemes. 

Vladimir Verano szobra Borne-ról. Forrás. 

Értékelés: 10/8,5 Erős könyv, fontos kérdésekkel és szimbólumokkal, és mindeközben azért mégis egy szórakoztató és bizarr és egyedi hangulatú "lényes" sci-fi. 

Kedvenc apróság a könyvből: az alkoholos snecik. :)

A könyvet kiadja az Agave Könyvek. Rendeld meg >ITT<! 

Kayla Harren illusztrációja a halott űrhajósról. Forrás.

Kukacoskodás és kritika a végére... Nem tudom miért van ez, de a remek borítóterv, a jó reklámok, az igényes könyvválasztás, és remek sztori ellenére a belső most is hagy némi kívánnivalót maga után... Rengeteg a magyartalanság, a fordítás néhol egyenesen béna... volt mondat, amit megnéztem a Könyvhéten az eredeti könyvben, és sírtam belül... ("Csak egy zöldségágyás kísérletének sárguló maradványait lehetett látni, és néhány ruhaszárító kötelet az utcáról nem látszó helyeken, amelyeknek a feszessége újnak tűnt, nem réginek." - mondjátok, hogy ti is sírtok...) Elütések is benn maradtak, alanyegyeztetési hiba is van, aztán van, ahol a közbevetés van teljesen rossz helyen, szavak rosszul írva (nyersesség a nyerseség helyett...), aztán ilyenek hogy: "kigyúrt térkép" (az mi?), "hatalmas megkönnyebbülést hozott abba a megszokásba" (?), "mintha a cirkusz vagy egy hadsereg ment haladt végig" (...) Úgy örülnék neki, ha ha ehhez hasonló hibák kijavításra kerülnének a nyomdába kerülés előtt, de számtalanszor látom, hogy ez nem történik meg... És ezek megakasztják az embert olvasás közben. Tessék ezen dolgozni... vagy csinálni ARC példányokat, és kibogarásszuk a nyomda előtt... 

Apróhírek

Ismét egy kis hír-poszttal jelentkezem, amíg sikerül befejeznem számtalan megkezdett könyveim egyikét, és arról hozni értékelő posztot. 

Sajnos rossz hírek is vegyülnek a jók közé, jobb is talán, ha azokkal kezdem. 

Meghalt Michael Nyquist, aki Mikael Blomkvistot alakította a Millenium trilógia filmekben. (A tetovált lány, A lány, aki a tűzzel játszik, A kártyavár összedől - Stieg Larsson tollából készült adaptációk) A színész csak 56 éves volt. 

Michael Nyquist a film egyik jelenetében.

Nem új hír már annyira, de szeretném megemlíteni, és így megemlékezni róla, hogy hó elején elhunyt Jókai Anna is. 85 éves volt. Átvilágítás című önéletrajzi regénye megjelent a halála után az Ünnepi Könyvhétre. 

Halálhíre kapcsán sokan nézitek a Ne féljetek! bejegyzést az oldalon, aminek örülök, mert látszik, hogy sokatokat érdekelt Jókai Anna. 

Forrás.

Evezzünk kicsit vidámabb vizekre is. 2017. június 26-a nevezetes évforduló volt, és az egész internet ünnepelt, és díszbe öltözött hozzá. Most volt ugyanis a 20. (!!! nem tévedés!) évfordulója annak, hogy kiadták Rowling Harry Potter sorozatának első darabját, a Harry Potter és a bölcsek kövét. A széria mint mindannyian tudjuk, azóta elképesztő sikertörténetet futott be, és számtalan egyéb "ágat" növesztett magából. A Potter-generáció felnőtt, de a hatás nem csökkent azóta sem, és a Potterverzum azt hiszem mindig is rajongásunk tárgya lesz. Az eseménnyel kapcsolatban gondolkodom egy kis Potter-poszt megírásán is, és végre szeretnék belevágni az újabb újraolvasásba is. 

Rowling, a csoda megalkotója. :) 

Rowlinggal és a Potterekkel kapcsolatban persze mindig akadnak friss hírek, a mágikus világ sikere töretlen, annyi év után is... Érkezik októberben a Jim Kay illusztrálta verzió harmadik része is, a Harry Potter és az azkabani fogoly. >Itt< bele is tudtok lesni. Ha ilyen tempóban haladnak tovább, bizony hamarosan megtudhatjuk, végül a vastagabb kötetekből mekkora monstrumok lesznek képekkel együtt... :) 

A sorozat megjelenésének 20. évfordulója alkalmából a British Library HP témájú kiállítást is csinál, ami majd október 20-ától látható (ferbuár 28-ig). A kiállítás mellé egy új könyvet is kiadnak, eddig soha nem látott Harry Potteres tartalmakkal. :) A linken, Deszy blogján találtok még erről infót.

René Denfeldnek új regénye jelenik meg szeptemberben, The Child Finder címen. Az elvarázsoltak a tavalyi év egyik kiemelkedő olvasmánya volt, így erre az új könyvre is kíváncsi leszek a szerzőtől. 

Az Agavénál szeptember 19-re megjelenik Sylvain Neuvel sorozatának, a Themis aktáknak a második része, az Ébredő Istenek. 

Az első részről, az Alvó óriásokról >itt< olvashatjátok a véleményem. 

Remek lett ez a borító!

És végül itt van még ez az érdekes könyv, Linnea Dunne-tól a Lagom, ami a svéd életérzést hivatott bemutatni. Nem annyira szoktak érdekelni az ilyen könyvek, de ezzel az életérzéssel azt hiszem tudok azonosulni, elég sok rám jellemző dolgot tartalmaz azt hiszem. :) Szóval lehet hogy már eddig is nagyon Lagom voltam. :D Augusztus 21-én jelenik meg a könyv a Kossuth Kiadónál. 

Ti minek a megjelenését várjátok most nyáron-ősszel? Mit szóltatok a HP évfordulóhoz, "megünneplitek" valahogy, mondjuk egy újraolvasással? :) 

Főként krimis hírek

A nagy könyves eseményeken túl és után is van azért élet és megjelenések, meg persze egyéb hírek is, amikből összegyűjtöttem most egy csokorra valót. Ezek a filmes-könyves történések engem is érdekelnek, főleg, mert nagy részüknek köze van egyik kedvenc műfajomhoz, a krimihez. :) 

Két Agatha Christie-s újságom is van, az egyik az, hogy a Helikon Kiadó elkezdett egy új AC-sorozatot kiadni, és nagyon jól néznek ki a kiadványok! Íme az első címek közülük: 

A Poirot-regények alapszíne a kék, a Miss Marple regényeké valószínűleg padlizsán lesz, és külön színt kapnak Tommy és Tuppence-ék is (várhatóan narancs) meg a többi, nem alájuk sorolható krimi is (zöld-arany). :) A könyvek gerincén lesz sorozatjelölő piktogram is. (forrás)

A másik pedig nem más, mint az új Murder on the Orient Express film, amiről korábban is írtam már. Igazán parádés a szereposztása, Michelle Pfeiffer, Judi Dench, Willem Dafoe, Johnny Depp, Penélope Cruz és Kenneth Branagh fognak benne brillírozni, utóbbi Poirot felügyelőt alakítja, és a film rendezője is egyben.

Íme a trailer:

Szerintem remek lett, bár Poirot-t nagyon nehéz elfogadni ha nem David Suchet alakítja, annyira egybeforrt a színésszel a karaktere... Az a bajusz pedig már-már túlságosan is komikus. 

Viszont nekem kifejezetten tetszik a modern dalbetét az előzetes végén! :D Kövezzetek meg, de kirívóságában mégis valahogy illik hozzá. :)

Ha már ennyire a krimi vonalon vagyunk, még egy számomra kedves krimis hír: jön a következő Maigret kötet az Agavénál, a Maigret emlékiratai, ezzel a csodás borítóval és felcsigázó fülszöveggel: 

"Hogyan ismerkedett meg Madame Maigret az éhkoppot nyelő Maigret közrendőrrel? Kik voltak a „szöges zoknisok”? Mit keresett Maigret az erkölcsrendészeten? Hogyan adta kölcsön Simenon a lakását a regényhősének? 

Ezekre és még sok tucat más kérdésre kaphatnak választ a megrögzött Maigret-rajongók éppen úgy, mint azok, akiknek ez a rendhagyó könyv lesz az első kalauzuk a pipázó párizsi főfelügyelő világában. 

Rendhagyó, mert ezúttal nem Simenon beszéli el hőse újabb kalandját, hanem Maigret ragadja magához a szót, s ha már így esett, nem restelli retusálni, kiegészíteni, alkalmasint kétségbe vonni Simenon róla alkotott képét. 

Maigret emlékiratainak olvastán fel kell tennünk a kérdést: Simenon találta ki Maigret főfelügyelőt, vagy Maigret Simenont?"

És az utolsó hírmorzsa, a kakukktojás, ami nem krimi: az Athenaeumnál június 22-én jelenik meg Jodi Picoult új könyve az Apró csodák (Small Great Things), én ezt angolul fogom olvasni majd. Ahogy azt már megszokhattuk, ismét nagyon merészen nyúlt a szerző egy igen nehéz témához.

Fülszöveg: "Ruth ​Jefferson már több mint húsz éve dolgozik szülész szakápolóként egy connecticuti kórházban, amikor egy újszülött vizsgálatát követően váratlanul másik páciens mellé osztják be. Az újszülött szülei a fehér felsőbbrendűséget hirdetik, ezért nem akarják, hogy az afroamerikai Ruth akár csak hozzáérjen a gyermekükhöz. A kórház helyt ad a kérelmüknek, másnap azonban a kisbaba életveszélyes állapotba kerül, miközben egyedül Ruth tartózkodik a csecsemőszobában. Engedelmeskedjen a főnöke utasításának, vagy avatkozzon közbe? Ruth habozik megkezdeni az újraélesztést, s ennek eredményeként emberöléssel vádolják. Kennedy McQuarrie közvédő vállalja az ügyét, de már a legelején váratlan tanáccsal szolgál: ragaszkodik ahhoz, hogy faji kérdések szóba sem kerülhetnek a bíróságon. Ruth, aki értetlenül áll a döntés előtt, próbálja folytatni az életét – már csak kamasz fia érdekében is –, miközben az ügye egyre nagyobb port kavar. Miután megkezdődik a tárgyalás, Ruthnak és Kennedynek ki kell vívnia egymás bizalmát, ám eközben mindketten szembesülnek azzal, hogy talán alapvetően elhibázott minden, amit a másikról – s önmagukról – tudni véltek. 

Jodi Picoult végtelen alázattal, empátiával és alapossággal közelít kiváltság, előítélet és igazság kérdéséhez, s nekünk, olvasóknak sem kínál egyszerű, könnyen emészthető tanulságokat. Az Apró csodák egy rendkívüli író csúcsteljesítménye."

Nos, kinek mi tetszik az egyvelegből? Várjátok az új Orient Expressz filmet? 

Egy kis book tag

Már elég rég nem volt book tag a blogon - ahogy megnéztem, idén még egyáltalán nem -, nemrég viszont Hoacin meginvitált egyre, és kedvet kaptam a kitöltögetéshez, szóval enjoy! :) 

Íme a kérdések és a válaszaim: 

1. Melyik könyv van a polcodon a legrégebb óta? 

Hű, hát ez egy nagyon nehéz kérdés, nem tudom melyik volt az első "saját" könyvem, biztosan valami babáknak való, meg nagyon képes mesekönyv, de az is lehet, hogy azok közül is a szüleimét nézegethettem először. Mindenesetre teli könyvespolcból nem volt hiány már gyerekkoromban sem. :) Korai emlékekből rémlik a Panni és babái, Mosó Masa mosodája, A két lotti, Bambi... :) 

2. Mit olvasol jelenleg, mit olvastál ezelőtt és mit fogsz ez után? 

Jelenleg Jeff VanderMeertől a Borne-t olvasom, és Sarah J. Maastól az A Court of Wings and Ruint.
Következőnek tervezem: Neil Gaiman, Michael Reaves, Mallory Reaves: Ezüst álom és Veres Attila: Odakint sötétebb című könyveit, de a közeljövőben szeretném olvasni még Szabó T. Annától a Töréstesztet is .

3. Melyik az a könyv, amit mindenki szeret, de te utálsz? 

Ohohohóóó, ilyen akad egy pár, a paprikás posztjaimból lehet róluk tájékozódni. Illusztris példái a Gone Girl (Holtodiglan) és a Gyönyörű sorscsapás. :) 

4. Melyik az a könyv, amit folyamatosan mondogatsz magadnak, hogy egyszer elolvasod, de valószínűleg nem fogod? 

Talán a Monte Cristo grófja.

5. Melyik az a könyv, amit nyugdíjas korodra is megőrzöl? 

Minden számomra kedves könyvet, ami jelentett is valamit. Rendszeresen selejtezek, válogatok, de van ami mindig megmarad majd, a kedvencek, az igazán ütős és jó könyvek, amik maradandó élményt nyújtottak.

6. El szoktad olvasni az utolsó oldalt előbb, vagy kivárod a könyv végét? 

Nem, soha nem olvasom el előre a végét. Mi értelme lenne annak?

7. Köszönetnyilvánítás: papír- és tintapazarlás vagy érdekesség? 

Nem szeretem igazán, unalmas listának találom legtöbbször. Üdítő néha valami olyanba botlani, amit mégis érdemes elolvasni.

8. Melyik karakterrel cserélnél szívesen helyet? 

Maigret felügyelő helyében szívesen lennék néha... Komótosan járkálva gondolkodnék sunyi bűnügyeken, rónám az esős francia kisvárosi utcákat, pipáznék és italoznék... :) De lennék szívesen egy névtelen roxforti diák is, ó igen, bármikor. :)

9. Van olyan könyv, ami valami különlegesre emlékeztet az életedben? (hely, idő, személy)

Nagyon élesen maradnak meg az olvasások emlékei; hogy melyik könyvet épp hol olvastam, hol nyaraltam közben, hol ültem vele a lépcsőn, a kertben, mit olvastam autóban, vonaton. Szóval rengetegről rögtön bevillannak a képek. Nagyon tisztán megmaradt például Alice Hoffman Hetedik mennyországa, amit egy balatoni nyaralás alkalmával olvastam, a lépcsőn kuporogva, vagy szintén a szerzőtől a Skylight Confessions, amit egy termálfürdőben kezdtem el, és egyszer olvastam egy fél óráig egy bizonyos öreg, piros Suzuki motorháztetőjének támaszkodva is...

10. Mondj egy könyvet, amit érdekes módon szereztél meg! 

Kemény 50 Ft-ért vettem egy Simenon regényt, a Ködös kikötőt egy könyvtári kiárusításon, és volt már buszmegállóban talált könyvem is: Alberto Moravia: Gyilkosság a teniszklubban, csak ezt aztán tovább is adtam. 

11. Adtál már valaha könyvet valami egyedi okból egy különleges személynek? 

Ezen nagyon gondolkodtam, de nem jut eszembe nagyon egyedi indíttatású ajándékozás. Persze mindig próbálok az ajándékozott kedvében járni a választott könyvvel. :) 

12. Melyik könyv volt veled a legtöbb helyen? 

Valami olyasmi lehetett, amit sokáig olvastam, talán A kőszívű ember fiai, amivel nagyon szenvedtem, hogy végre befejezzem. :D

13. Van olyan kötelező olvasmány, amit középiskolában nem szerettél, de pár évre rá kiderült, hogy nem is olyan rossz? 

Az az igazság, hogy nem olvastam újra még egyetlen kötelezőt sem. De van olyan, aminek a megítélését megszépítette az idő múlása, ilyen volt Az ember tragédiája, amit nagyon utáltam olvasni, de később elismertem nagyságát.

14. Használt vagy új könyvek? 

Teljesen mindegy. :) Az újnak is van szépsége, de a porosnak is van varázsa. 

15. Olvastál valaha Dan Brown-könyvet?

Igen, mindet, és alig várom az Origint is. :)

16. Megtörtént már veled valaha, hogy a filmadaptáció jobban tetszett, mint maga a könyv? 

A Trónok harca ilyen volt, nem is folytattam az első kötet után az olvasást, maradtam a szuper adaptációnál.

17. Volt már veled valaha, hogy éhes lettél olvasás közben? Szakácskönyv is számít. 

Persze! :) Neil Gaiman olyan ínycsiklandó papírvékony palacsintákról és isteni lépesmézről ír az Óceán az út végénben, hogy az azonnal beindítja az ember nyáltermelését.

18. Ki az a személy, akinek könyvajánlását mindig megfogadod?

Egyik legjobb barátnőmét, és szüleimét - bár néha halogatódik a konkrét elolvasás is, de megfogadom. :)

19. Van olyan könyv a komfortzónádon, kedvenc műfajodon kívül, amit végül imádtál? 

Igen, akadnak ilyenek. Például eléggé komfortzónán kívül esett a Déli-Végek trilógia mint agyszennyező sci-fi, és a World War Z is, mert nem szeretem a zombis dolgokat, ezt mégis imádtam. 

Nem jelölök meg személy szerint senkit a tagre, aki viszont kedvet kapott, és szeretné kitölteni, nem fogja vissza magát! :)

A képek forrása: pinterest.com.

Könyvhét 2017

Zsákbamacskák a Tintakő Kiadó standjánál.

Az idei Könyvhetet nem vártam most annyira, mint szoktam, és végül beszerzéseim visszafogottságából is látszik, nem is jelent meg annyi minden, ami elcsábított volna. De azért persze mentem, és válogattam kicsit a napsütésben, és inkább a kevésbé zsúfolt napokon. 

Az akciók szerintem nagyjából a szokásosak voltak, és lehetett túrni most is olcsóbb dobozokban, helyenként pedig voltak nagyobb kedvezmények is a 20%-nál. Alexandra-hatás ide, vagy oda, azért azt olvastam, rengeteg könyv jelent meg az Ünnepi könyvhétre, és több mint egymillió forintra lett volna szüksége annak, aki minden frissen megjelent könyvet meg is akar venni. (Nem találom a forrást, de azt hiszem az Index írta meg.)

A könyvböngészés jólesett, és néhány szerzeménnyel természetesen gyarapodott a gyűjteményem, és hosszabbodott a várólistám. Íme, a rövidke, de annál tartalmasabb lista: 

- Veres Attila: Odakint sötétebb

- Neil Gaiman, Michael Reaves, Mallory Reaves: Ezüst álom

- Szabó T. Anna: Törésteszt

- Rejtő Jenő: Tatjána

A kupac.

Kiterítve a zsákmány.

JRI poszter.

Twister stand.

Az első kettő reci, az Agavétól, hamarosan olvasom őket, nagyon kíváncsi vagyok rájuk, csak előbb majd még a Borne-t fejezem be. 

Szabó T. Anna kötete komoly és komor, de erre is szükségem van mostanában, úgy érzem. A Senki madara után szeretném megismerni a novelláit is a szerzőnek. 

A Rejtő könyv pedig egy eddig kiadatlan kézirat, noir krimi, igazi kis csemege. Beleolvasgatva nagyon olyasmi volt, mint Simenon roman durjei. :) 

A Twister standja nagyon tetszett, jó volt az új Jók és Rosszak Iskolája kötet plakátja, le is fotóztam, és megjelent a csodaszép borítójú A kárhozott is. :) 

A Twisteren kívül a Deltás standnál és a Főnixnél voltak a legjófejebbek és legbeszélgetősebbek az eladók. Az új Gaura Ágnes könyvvel, a Túlontúllal szemeztem, de végül nem vettem meg mégsem, mert  még az összes többi Gaurám is olvasatlan itthon... Szóval próbáltam nagyon tudatos maradni. ;) A Tintakő standnál majdnem elcsábultam egy zsákbamacskára, de aztán mégsem. Viszont a fagyira elcsábulás az megvolt. ;) 

Volt sok dedikálás is, láttam is pár szerzőt, hírességet, például Bródy Jánost, Szendi Gábort, Hatala Csengét, Veres Attilát és Bárdos Andrást is, akivel az ekultura készített egy tök jó kis interjút is, nézzétek meg! Eddig nem is tudtam, hogy ő van a 21. Század Kiadó mögött... 

Ez volt az idei Könyvhét nekem, kicsit visszafogott, de remélem minden kis zsákmányomat élvezettel forgatom majd. :) Jövőre is megyek! :) 

U.i.: a májusi zárás elmaradt, lehet, hogy majd összekötöm a júniusival és a könyvheti szerzeményekkel. ;) 

A bejegyzésben levő képek a saját képeim.