Georges Simenon: A londoni férfi

Simenon életművéből főként azokat olvastam eddig, amiket az Agave Kiadó jelentetett meg, de van bőven betárazva mindenféle más, régebbi példány is, például A londoni férfi, amit az azóta eltűnt (?), egyébként igen ötletes nevű Könyvfakasztó Kiadó adott ki. Idén betettem ezt a rövidke kötetet a várólista csökkentésbe is. 

A történet nem Maigret felügyelős, hanem a roman dur-ök közé tartozik. Főszereplője Maloin, a váltóőr, aki egy kis emeleti kabinból végzi munkáját és nézi a környékbeli történéseket, amik persze rendszerint igen egyhangúak és meghatározott menetrend szerint zajlanak. Maloin pozíciója azonban mégsem unalmas hely, nem elzárt részen van, hanem a városka, Dieppe szívében, egy kikötői vasútállomás mellett, ahol így nem csak a síneket, de a hajókat, és azok utasait is figyelheti Maloin, zománcozott kannában vitt kávéja mellől. 

Egy nem túl ködös, a szokásos módon induló éjjeli műszakban azonban valami olyat lát meg, amit talán jobb lett volna nem látni... Maloin nem akar semmi rosszat, vágya a kicsit jobb életre teljesen hétköznapi, azonban minden fenekestől felfordul, amikor ezen az estén megfigyelőből hirtelen, valamilyen oknál fogva úgy dönt aktív cselekvővé válik. De mikor dönt így és miért? Hogyan is sodródik bele egy zavaros bűnténybe előbb aktív közbenjárásával, majd passzivitásba burkolózással? Sorsfonalán köt egy bogot, amit a következő napok folyamán számtalanszor alkalma nyílik kibogozni - így vagy úgy, mégis kicsúszni látszik minden a kezei közül. 

Rendkívül feszül, pszichológiailag lebilincselő regény. A sors mennyi apróságon múlhat, mennyi rezdülésen, döntésen, és azon, mit diktál végső soron a lelkiismeretünk. Az ólmos idő, a hajókkal teli kikötő, a rákászok, az álmos francia kisváros, ahol azért akad szórakozás is a helyi, füstös mulatókban, és van előkelő vendégekkel megtelt szálloda is, remek helyszín volt, atmoszférája rögtön rabul ejtett. 

Tudom, hogy mindig csak áradozom Simenonról, de ez a regénye különösen erős és bár néhol eseménytelennek tűnik - vagy épp túl részletesen meséli el a nap eseményeit ennek a szerencsétlen kisembernek az életéből -, mégis pulzál a feszültségtől és a kimondatlan frusztrációktól. 

Készült belőle film is, 2007-es.

10/9,5