 |
| Imádom ezt a borítót! |
Baktay Miklós, Baktay Zelka, Popper Péter, Tari Annamária, Zsolt Péter: Pénz, karrier, csillogás? - A siker kényszere és lehetőségei
Az idei első várólista csökkentős könyvem egy Mesterkurzusos kis kötet volt. Azért szeretem ezeket a könyveket, mert változatos szerzőket hoz, és a különféle témákat ezek a szerzők mindig annyira más szempontok alapján járják körül, elég átrágnivalót adva a témákról.
A Pénz, karrier, csillogás? részben főként a sikerről volt szó, de nem csak arról, mit is jelent, és hogyan lehetünk sikeresek, hanem arról is, miért bánt másokat valakinek a sikere, és hogy kell kezelni magát a sikert? A pénz néha végül több sikertelenséget eredményez, mint ha nem lett volna, és sok-sok helyzetben nem is egyenes az út a pénz-karrier-csillogás útvonalon.
A siker egész más jelentett régen, és teljesen más a dinamikája mostanság, a fogyasztói társadalomban.
Tetszett, érdemes volt elolvasni. Popper és Tari írását kedveltem leginkább. Zsolt Péter kissé sótlan, száraz volt nekem eleinte, kicsit sztereotíp példákat is hozott, de ahogy belendült, találtam érdekes gondolatokat nála is. Baktayék meséje lekötött, és kikapcsolóbb, emberközelibb volt a konkrét kapcsolati szituáció leírásával. Náluk egyedül az zavart, hogy mennyire egy emberként beszélnek, mennyire egyként prezentálja magát ez a két ember. Legyenek külön gondolataik is szerintem, még ha abszolút egy hullámhosszon vannak is, zavaró, ha egybe is olvadnak.
Tari Annamária jó gondolatokat hozott a nárcisztikus megnyilvánulásokról - szereti a témát -, és arról, hogy mennyire veszélyes lehet az, ha az ember jó a munkájában, és ezzel eltelítődik. Ír a teljesítménykényszerről is, ami végül oda vezethet, hogy az illető alig akar elmenni szabadságra, nélkülözhetetlennek érzi magát, és szinte csak szorong, hogy ő most nem dolgozik, nem tudja fenntartani a kontrollt jelenlétével. Ezek könnyen vezethetnek mindenféle mártírkodáshoz és aztán magányhoz is.
Popper azzal indított, hogy nem lesz népszerű, amit ír, és hogy ő lesz megint az ördög ügyvédje, de szerintem egyáltalán nem így volt. Nagyon is fontos pontokat érintett pl. azzal, hogy leszögezi, nem minden tanulható meg, és így nem lehetünk csak úgy bármiben sikeresek. Ott a tehetség is. És aztán ott vannak a különféle morális kérdések. Eladható bármi tanfolyamként - hajmeresztő példákat hoz a spiritualitás vonalán főként -, és ott csak az számít befizették-e a díjat rá a delikvensek, nem az, hogy vajon érettek, megfelelőek-e a tudás befogadására is, tudnak-e vele valamit kezdeni.
Fontos gondolat az is, hogy bele kell kalkulálni az életbe a kudarcot, az elesést, a vereséget, mert ilyesmi mindig akad, nincs olyan, hogy valamiből nem kell majd felkelni.
Tetszett Popper pikírtsége, odamondása, őszintesége, és mint oly sokszor máskor is, egyszerűen a mesélőkéje. Mindenre van példája, története.
Értékelés: 10/8 Vegyes kép, jó kis körpanoráma a sikerről, amit egyedül Zsolt Péter írása húzott le talán kicsit.
Na most az van, hogy nem igazán szeretem ezeket a könyveket, és most mégis vágyom rá... Különös :)
VálaszTörlésNagyon különböznek ezek a kötetkék, annyi ember vesz részt bennük, és annyira sokfélék a témák is. Lehet, hogy ez csak most épp jobban érdekelne. :) Szerintem érdemes őket forgatni, elgondolkodtatóak.
TörlésSzintén szeretem ezeket a könyvecskéket, de azzal is egyetértek, hogy teljesen vegyes vágott mindegyik, sose tudhatod előre, hogy melyik rész fog tetszeni.
VálaszTörlésÓ, Popper mindig picit ördög ügyvédje, mint Csernus, csak éppen a nyomulás nélkül.
Szerintem Popper pont azért nagyon jó mindig, mert ad még valami újat, frisset a témához, erre mindig képes, akármennyire is körbejárták már a többiek. Plusz mindig olyan megközelítéseket hoz, ami elgondolkodtat az összes addigi elméleten, állásponton, és néha még a saját elveiddel kapcsolatban is. :) Erőteljes, na. :)))
Törlés