Rose Franklin kislányként egy hatalmas gödörbe zuhan a házukhoz közeli erdőben, és a gödör mélyén egészen rendkívüli valamivel találja szembe magát: egy hatalmas, türkiz fénnyel izzó tenyérben van...
Nem tudom ti hogy vagytok vele, de az efféle rejtélyes kezdetek engem mindig felcsigáznak. Nagyon megtetszett ez az alapötlet, és a "véletlen", hogy a későbbiekben, már felnőve Rose Franklinből az a Dr. Rose Franklin lesz, akit pont az óriás-rejtély projekt fejének tesznek meg. A kézen kívül ugyanis vannak még testrészek, lábfej, lábszár, alkar, törzs, és fej is... Az összeverbuvált kutatócsapat azon van, hogy először megtalálják a bolygón szanaszét heverő darabokat, majd összeillesszék azokat, és talán később irányítani is tudják. Meg akarják fejteni titkait, származását, célját. A miérteket és hogyanokat.
A testrészek összeillesztésével akad talán a legkevesebb probléma, azok ugyanis gond nélkül egybesimulnak, ha elég közel vannak egymáshoz.
A törzsben hatalmas, tágas irányítópult, sisakok, szimbólumok. Van mit megfejteni. Évek telnek el a munkával, és közben nyomon követhetjük a csapatot: a különc genetikust, a zseni kanadai egyetemistát, a makacs, önfejű pilótanőt, és persze Dr. Franklint is. A könyv olyan, mint egy irathalom. Nem is fejezetek, hanem akták vannak. Számaik szerint nem is az összes lehetséges akta, néhol vannak foltok, kimaradt részek, előreugrás a történetben. Beszélgetések ezek főleg, néha rádión zajló párbeszédek kivonatai, küldetési naplók, privát naplóbejegyzések a fő szerverről.
Nem csak a tárgyilagos, tudományos, vagy épp politikai szálakat láthatjuk, hanem az érzelmek alakulását is a csapatban. Éjt nappallá téve dolgoznak együtt egy világméretű felfedezésen, aminek súlyos következményei lehetnek nem csak a jelen civilizációra, de a bolygó sorsának alakulására is. Persze először leginkább az oroszok-kínaiak-koreaiak fegyverkezésével, a háborúk lehetőségével, különféle politikai és társadalmi szempontokkal kell számolni... és a megválaszolatlan kérdések garmadájával: mégis mi ez a robot? Ki hozta ide, miért most aktiválódik? Mi a célja, mik a lehetőségek vele? Mire teremtetett?
Talányos és misztikus, és rendkívül jó az alapötlet, a hatalmas, évezredekkel ezelőtt elrejtett óriás robot, amely ráadásul főként olyan fémből áll, amelyből a Földön nagyon kevés található meg.
Unorthodox megoldások, titkos kísérletek, különféle csoportok érdekei, hatalmi játszmák, rengeteg pénz sorsa... Ez mind-mind megvan az Alvó óriásokban. És a lehetőség a folytatásra, amit várok is. A második rész angolul Waking Gods címen áprilisban jelenik meg.
Birizgálja a fantáziámat, mert bár lassan haladtam a könyvvel, és nehezen hangolódtam rá, mégis izgalmasnak találom, és túl nyitott még a probléma, hogy csak úgy otthagyjam parlagon.
Nekem leginkább a második fele tetszett, a kapcsolatok alakulása, a furcsa műtét, a titokzatoskodások... A névtelen kérdező, vagy narrátor kiléte is izgat, nem tudni kikhez tartozik és mi a célja. Néha egyszerű zsoldosnak, máskor mindenek felett álló istennek tűnt... Nem is Dr. Franklin a főszereplő, sokkal inkább ez a rejtélyes, szürke alak.
A könyv végét nem értettem teljesen, kifejtésre szorul.
Kedvenc szereplő: Kara Resnik főtörzszászlós
Kedvenc morbid rész: SPOILER!!! kihasználni azt a csúf balesetet a hátrahajló térdek megalkotására. wow. :D SPOILER VÉGE!!!
Értékelés: 10/8 Azért vontam le pontot, mert úgy érzem a meséje nem volt elég gördülékeny, nehezen lehetett ráhangolódni, és ez nem a dokumentarista forma miatt volt, hanem úgy éreztem tényleg az írás stílusa volt a ludas. Lehetett volna jobban is összerakni és megírni ezt a 270 oldalt. Mindenesetre érdekel a folytatása, és jó történetkezdésnek tartom. Remek sorozat-alapanyag, olyasmi misztikus filmet lehetne belőle forgatni, mint a Wayward Pines (persze a téma más teljesen), vagy az X-akták (a földönkívüli létformák itt is bejönnek a képbe).
És hogy miért Themis Akták? Olvassátok el, a vége felé kiderül. ;)
Kiadja az Agave Kiadó. Rendeld meg >ITT<!
@-oskodás:
A szövegben sajnos sok elütés maradt benne, de ami igazán fájt nekem, és nem bírom szó nélkül hagyni, hogy kétszer is szerepel az, hogy "gallyra ment"... Gajra megy a helyes. Aztán ez a mondat: "Az elmúlt három órában nagyobb orosz tengerészeti aktivitást észleltünk, mint a kubai rakétaválság óta soha." Öhh. Valaha? Sarkkört helyett sarkört,megvan helyett magvan, felelőség, értelemzés és inagatag... Aztán "levállnak a végtagjai", "le kellett volna, hogy lőjjék"... Lehet, hogy másnak nem tűnnek fel annyira, de ilyen mennyiségben nekem ez olyan, mint amikor a körmét húzza valaki végig a táblán. Felvonyít tőle bennem is valami.
Fülszöveg: "Deadwood, Egyesült Államok: egy kislány oson ki sötétedés előtt kipróbálni az új biciklijét, hirtelen azonban eltűnik a lába alól a talaj. Egy mély veremben ébred, miközben a mentőcsapat épp ereszkedik le érte. De azok, akik a gödör pereméről néznek le rá, valami sokkal különösebbet látnak egy egyszerű kislánynál.„Mindig előre nézünk, soha nem hátra.”
A kislány felnő, és Dr. Rose Franklin lesz belőle: zseniális tudós, kutatási területének az egész világon elismert szakértője. Ez a terület pedig nem más, mint kislánykori felfedezése: egy óriási, díszes kéz, amelyet hihetetlenül ritka fémből készítettek jóval korábban, mint hogy a kontinensen bármilyen emberi civilizáció kialakult volna.
„De ez a dolog… más. Igazi kihívás. Újraírja a történelmünket.”
Olyan tárgy ez, melynek eredete és rendeltetése egyszerre lesz a leghatalmasabb rejtély, amelyet eddig az emberiségnek meg kellett oldania. Származásának titkát felfedve talán megváltozik minden, amit eddig az életről hittünk. És még hány hasonló darabra bukkanhatunk a nagyvilágban…
„Kénytelenek vagyunk megkérdőjelezni mindent, amit eddig önmagunkról tudni véltünk.”
Mi lehet ez a szerkezet? Ki készíthette? Hogyan lehetséges, hogy anyaga a bolygón előforduló legritkább fém? Vajon képes lesz valaha irányítani az ember? Mi van, ha nem is annyira a véletlen műve, hogy rátaláltunk? És mi történik majd, ha végül az utolsó darabot is a helyére illesztjük ebben a gigantikus, globális kirakóban?
„Bármi megtörténhet.”
na, most már biztosan olvasni fogom.:)
VálaszTörlésviszont belenéztem, és ez még csak a töredéke a hibáknak. szomorú.
Örülök, hogy meghoztam a kedved! Szerintem tetszeni fog neked is, Kara Resnik talán még jobban, mint nekem, pedig nekem is kedvencem volt köztük.
TörlésHát igen, az összeset nem írtam be, de van még pár, amit kiírogattam.
(íme a linkelés hasznosságának újabb bizonyítéka :D ) Úgy emlékeztem, hogy az első rész olyan felemás élményként élted meg, de most látom, hogy nem. Lehet azért maradt meg bennem így, mert arra emlékeztem, hogy sokáig olvastad? *költői kérdés*
VálaszTörlésA GR-es értékelésedet olvastam a második részről, aztán mondtam húha, akkor ez lehet engem is érdekelni fog. Már többször szembejött velem ez a rész a könyvtárban, de pont amiatt, hogy úgy emlékeztem, hogy felemás élmény volt neked, nem emeltem le sose. De most már felírtam :)
Ó, de jó, hát már ezért megérte linkelni, komolyan, boldoggá tettél, hogy egy ennyivel régebbi poszthoz kommenteltél. ;) Nocsak, mégsem olyan jó a poszt-memóriád?! ;D Nem volt felemás, de valóban elképzelhető, hogy sokáig húzódott az olvasása, ez néha abszolút semmit nem jelent. A nagyon vacak könyveken pl van, hogy végigfutok két nap alatt (aztán két hónapig szidom őket morogva), a jókat meg gyakran csipegetem el lassan, vagy pedig néha közbeszól valami, és mást veszek mégis előre a párhuzamosan olvasottak közül.
TörlésRemélem neked is bejön majd, de szerintem a második rész mérföldekkel jobb ennél, még ha ez is jó, csak hát sorban kell haladni. :)