Februári zárás

Forrás.

A február mindig gyorsan elröppen, és szerencsére már elhozza a tavasz ígéretét is. Annak ellenére, hogy rövid hónap volt, sikerült belehúznom, sokat olvastam, és jól is esett. 

A hónapban 7 könyvet fejeztem be. A Bridget Jones babát vár volt a legszórakoztatóbb, a Feversong volt a legjobban várt, és szívemhez legközelebb álló (gondolkodom a kedvencelésén is), és remek volt a Maigret és a furcsa idegen is, egy, a szokásosnál is izgalmasabb Simenon-krimi. 

Csalódást okozott az Imprudence, és most már úgy alapvetően Carriger maga, akitől nem is szeretnék többet olvasni.
Két könyves poszttal még el vagyok maradva. 

Beszerzések terén jól alakult a hónap, háromnál megálltam, és ennek a háromnak bizony nagyon örülök. :) Kettőt még tavaly rendeltem meg bookdepóról, az egyik előrendelés volt, azért jött csak most, a másik pedig még karácsonyra jött volna, de elakadtak ezek a csomagok, így december elejétől bizony februárig tartott, mire ideért... Már elkezdtem velük levelezni is, és majdnem újraküldték, amikor másnapra csak megérkezett. A kedves postásunk is egyébként már januárban azt mondta felejtsem el, hogy meglesz, nos, nem volt igaza! :D 

Íme a szépségek: 

- Joanne Harris: A Different Class - St. Oswaldos történet megint. 

- Boldizsár Ildikó: Életválságok meséi - az előadása óta szeretnék tőle olvasni, most már van pár könyvem tőle. :) Ezt egy molytól szereztem be. 

- Mark Salisbury: The Case of Beasts - ez valami gyönyörűséges! Táskaforma, képes, fényes, tele rejtett kis borítékokkal, apróságokkal, és minden kulisszatitokkal a filmről. :) Imádat lesz elmélyedni benne! Egy kis ízelítő:

A blogon ebben a hónapban ezzel együtt 14 bejegyzés született, volt közte régi adósságok megtémázása is, és poszt-turkálós poszt is. :) 

A hónap könyves élménye a Könyvbár Gyilkosság az Orient Expresszen menüje volt. :) 

Egészében véve könyves szempontból jó kis hónapot zárhatok, még a vcs-vel is elkezdtem haladni végre. :) A recikkel pedig szinte teljesen leszámoltam, egyetlen Simenonom van, szóval az után kapdosok a polcról, ami után csak akarok. ;)

Márciusi terveim, csupán könyvcímekben:

- Georges Simenon: A vonat
- Jodi Picoult: Lone Wolf
- Sarah J. Maas: A Court of Mist and Fury
- David Benioff: Tolvajok tele
- J.K. Rowling: Harry Potter and the Philosopher's Stone
- Robert Galbraith: The Silkworm
- Orhan Pamuktól valami

A többiek februárja: 

Nita, Katacita, Sister, Dóri, Heloise, Colourful Fantasy, Amadea, Nikkincs,

Poszt-turkáló: A gyűjtő

Evelyn Grill A gyűjtő című könyvét hosszú évekkel ezelőtt egy Alexandrás nyári leárazásban szereztem be potom pénzért, és rögtön kedvenccé vált. Amikor nemrégiben Reea posztolt róla, akkor esett le a tantusz, hogy ezen a blogon viszont nincs is fent a bejegyzés, még nem hoztam át a freeblogról elveszettek közül. Pedig ezt, úgy érzem, igazán érdemes - reklámozni is, olvasni is.

Ahogy nézem, idén még nem is volt poszt a poszt-turkáló rovatban, szóval épp ideje. :)

Az eredeti bejegyzés 2010. 12. 27-én íródott.

Hírmorzsák

Olyan nagyon sok engem érdeklő könyv nem érkezik a közeljövőben ugyan - nem baj, legalább fogy az itthoni olvasatlan! -, de azért néhány könyves hírre felfigyeltem, amiket szeretnék veletek megosztani. 

Forrás.

Január végén volt egy cikk, hogy Mr. Bean, azaz Rowan Atkinson megint Magyarországon forgat, méghozzá a következő Maigret tévéfilmet. Szentendréből így csodás francia kisvárosos forgatási helyszín lett régi autókkal. Nézzétek meg a képeket, érdemes! :) 

Az előző filmet (Maigret csapdát állít) tavaly már vetítette is a tv, az Agave meg kiadta filmes borítóval. A második film a Maigret's Dead Man, amiket mos forgatnak azok pedig már a 3-4. részei a sorozatnak (nem követi a könyvek sorrendjét!): Night at the Crossroads, Maigret at Montmartre. (az infó forrása a Wiki.)

Nem tudom jelenleg tart-e még a forgatás, de remélem nem olyan soká láthatjuk majd a filmeket. 

Forrás.

Forrás.

Új fantasy trilógiával jön Philip Pullman, akiről sajnos meg kell jegyeznem, hogy hmm, túl sokáig vitték ugyanazokkal a promo-fotókkal, ha értitek mire célzok... A The Book of Dust első kötete idén októberben jelenik meg, és a His Dark Materials világában játszódik majd. Viszontláthatjuk Lyrát és sok más szereplőt is. :) Én nagyon várom! 

Forrás 1., Forrás 2.

Forrás. Michael Leckie fotója. 

Jön március 7-én az Agavétól A Palatinus-domb lányai, az Én, Livia szerzőjének, Phyllis T. Smithnek a következő könyve.

Az Otoriak története után újabb Lian Hearn sorozat is érkezik (illene már elolvasnom az Otoriakat is, khm). A Nyolcsziget császára - ami egy négyrészes sorozat első kötete -,  március 2-án jelenik meg az I.P.C.-nél

És végül, bár én még nem jutottam el a negyedik részig sem, érkezik a Millenium sorozat ötödik kötete is. Stieg Larsson halála után David Lagercrantz folytatta a könyveket, és Lisbeth Salander történetét. Az ötödik rész szeptemberben jelenik meg, íme a svéd borító, ami szerintem zseniális:

Forrás.

Titeket mi érdekel legjobban ezek közül? :) 

Imprudence

Gail Carriger: Imprudence (The Custard Protocol #2)

A Custard Protocol a The Parasol Protectorate (Napernyő Protektorátus) utáni spin-off. Az első részét, a Prudence-t tavaly év elején olvastam, és nos... voltak fenntartásaim, nem igazán tetszett, sok hibája volt. Nem is voltam benne biztos, hogy befizetek még egy körre ugyanezen a vonalon, most mégis úgy esett, hogy elolvastam az Imprudence-t. Nagy bánatomra nem vagyok elégedett most sem.

FIGYELEM! Spoilerek lehetnek azok számára, akik nem jutottak el legalább három kötet olvasásáig a Napernyő Protektorátusban. 

A kötet megint egy léghajós kirándulás, és sajnos ugyanazokat a hibákat halmozza benne Carriger, mint eddig. Szaladgálás, hajkurászás, támadások, fejetlenség, akció... Hol a kellem és a báj, a kedves romantika és a fantasy-háttér kibontakoztatása igazán jó szarkasztikus humor közepette? Ez a sok akciójelenet csak felesleges időhúzás, miközben Carriger már képtelen bármivel is kitölteni a történetet. Ennek megfelelően az akciódús jelenetek közben paradox módon nem történik semmi a szereplőkkel, és ha mégis, az is csak addig érdekes, amikor a régi jó karakterek felbukkannak, és Alexia és Lord Maccon kalandjaiba nyerünk ismét kicsit bepillantást. A falka sorsa, vagy a shape-shifting alku például rendkívül izgalmas volt, és érdekelt volna még több is róla, ehelyett elhajózunk Rue-val az eseménytelenségbe.
Az új, fiatal szereplőgárdát továbbra sem sikerült személyiséggel felruházni. Az pedig a slusszpoén, hogy némelyiket összekevertem a Finishing School sorozat alakjaival, annyira jellegtelen mindenki.

Amit szerelmi szál címén kapunk, az rettenetesen zavarba ejtő volt, mint egy rossz tini-szürkeötven, vagy a Romana-füzetek egyszerre nyálas és túl technikai leírásai az aktusokról. Quesnel és Rue felfedezik egymás testét - de most komolyan, szerelmes szárnypróbálgatásaikról ennyi részletet kell közölni? Még ha humorosan jönne elő, de tényleg elmagyarázzák, hogy most milyen "leckét" vesznek éppen. Még könyvből is tanulmányozzák a csókot. Komolyan, hány éveseknek szól ez így? :O Awkward. Ráadásul továbbra sem érezni semmi kémiát az állítólagos szerelmesek között.

Egyébként pedig teljesen felesleges volt más vér-állatokat is behozni a képbe. Ez a véroroszlánozás, és a különféle kalamajkák belőle közel sem voltak olyan érdekesek, mint ha maradtunk volna a jó öreg vérfarkas falkáknál és a vámpíroknál.

Forrás.

Egy jó pont még: Floote előkerül! Na de kérem, ezzel megint hova lyukadunk ki? Hogy a régi karaktereket sírjuk vissza... Rue-ék szörnyű haloványak.

Értékelés: 10/2 Csapjon mindenki a kezemre, ha valaha újra Carrigert akarnék a kezembe venni. Egyre silányabb az egész. Csakis az eredeti Napernyő Protektorátust fogom újraolvasni valamikor, ha elmúlik a keserű szájízem. 

Carriger meg próbáljon írni valamit végre, ami nem YA, újra humorosan kedves, és a romantika és az urban fantasy kellemes elegye, sok szarkasztikus párbeszéddel, nem ilyen a semmiért rohangálós semmit. Bár, már mindegy, úgyis elvesztettem a bizalmamat...

Lesz egyébként még ennek is folytatása, Competence címmel. 

Érdekes szavak, kifejezések:

desultory -felületes, ötletszerű, kapkodó

kipper - füstölt hering

maudlin - érzelgős, szentimentális

Miamona's Reading Challenge 2017

Megkésve bár, de törve nem megérkezett idén is, immáron harmadik alkalommal Miamona kihívása, a Miamona's Reading Challenge, amihez 10+1 kategóriába kell passzintani könyveket az idei olvasmányainkból. Avagy már eleve a kategóriák szerint válogatni, és olvasni, kinek hogy tetszik. ;) A kihívás elég rugalmas, saját képünkre formálható, egy könyvet több kategóriába is be lehet tenni, van jolly joker is, amivel kiváltható egy nem annyira tetsző pont, sőt, akár saját kategóriákkal is lehet indulni, átformálva, átírva az összes pontot. 

Örülök, hogy hagyomány lett ebből a jó kis játékból! Néha elsőre nehéznek tűnhet, de év végére valahogy mindig sikerül összehozni a párosításokat. Idén azonban először fordul elő,hogy úgy döntöttem, lesznek olyan kategóriák, amiket lecserélek (lázadok! :D).

Lássuk hát, hogy vágok neki a kicsit módosított Miamona's Reading Challenge 2017-be, és mik a tervezett olvasmányaim az egyes kategóriákhoz.

Georges Simenon: Maigret és a furcsa idegen

Tizenhat Simenon kötet, és ezek közül is tizenhárom Maigret kötet kellett, hogy átmenjen a kezeim közt, hogy elérkezzek ahhoz a bizonyos "Maigret #1"-hez, amiben ténylegesen először tűnik fel a legendás felügyelő alakja. A Maigret és a furcsa idegen az a könyv, amiben Simenon bemutatja a mi jó öreg Maigret-nket, és meglepő módon azonnal életveszélyes helyzetekbe is sodorja. A későbbiekben úgy érzem azért jobban vigyázott kicsit Maigret testi épségére. ;) 

Feszült hangulatú, csavaros, bűnbandás krimi, ami az utolsó pillanatokig tartogat meglepetéseket. Bővelkedik ezen kívül rumban, pezsgőben - amit a felügyelő saját bevallása szerint annyira nem kedvel -, jeneverben (egy belga égetett szesz), lenge pongyolájú nőkben, revolverekben, szőke bajuszokban, begyújtott kandallókban és a Dauphine-ből rendelt szendvicsekben. :) 

Madame Maigret is megjelenik, és képet kapunk önfeláldozó árnyék-szerepéről. A drága feleség várja és várja haza a felügyelőt, akit a fontos ügyek elszólítanak, és gyakran nem is tud otthon aludni-enni. Ennek ellenére mindig friss, meleg étel várja, ha mégis hazatéved. :) 

Több külföldi kiadás is Pietr, a lett címen jelent meg, és ez találó is, mert ez a külföldi figura áll a középpontban a regényben. Gyilkosság történik egy vonaton, ám a meggyilkolt személy mégis egyszercsak feltűnik másutt is... vagy az egy hasonmás lenne? És miért viselkedik olyan furcsán, miért jelenik meg egyszer elegáns üzletemberként, másszor pedig kitaposott cipőjű csavargóként? Maigret halált megvető bátorsággal veti bele magát az ügybe, ami tényleg rettentő veszélyeket tartogat. Nem kispályásokkal van dolga a rendőrségnek, és az érdekek, a hamisítások szálai ráadásul egy gazdag befektetőhöz, egy amerikai milliárdoshoz vezetnek... A leleplezéssel nemzetközi problémákat okozhatnak, és egy ilyen nagyhatalmú embert megvádolni nem is mindig vezet eredményre... Főként, hogy a tárgyi bizonyíték vajmi kevés, a kuszaság, és a nyitva maradt kérdés viszont annál több. A lélektani szempontok végül segítenek Maigret-nek eljutni a megoldásig, így az ügy nem marad lezáratlan. 

Hangulatos, izgalmas, remek kötet volt. A borítója szépséges. 

Az írás maga is gyönyörű, egész andalító volt egynémely mondata, és szerencsére nem volt olyan nagyon sok a '...' , ami néha túlcsordul Simenonnál. 

"Könnyek szöktek a szemébe, de rögtön fel is száradtak, mintha túl forróak lennének a szempillái." 

Remek, részletes leírások vannak benne Maigret-ről, bemutatva őt az olvasóknak. 

"Elkerülhetetlen volt, hogy Maigret puszta jelenléte a Majestic Hotelben ne legyen kissé ellenséges színezetű. Zárványt képezett, amelyet a hely nem volt hajlandó befogadni. Pedig külsőre nem hasonlított a karikatúrákon annyiszor látott felügyelőkre. Nem volt se bajusza, se vastag talpú cipője. A ruhái finom szövetből készültek, a szabásuk kitűnő. Ráadásul minden reggel borotválkozott, és a kezét is ápolta. Ám a testalkata durva emberre vallott. Hatalmas volt és csontos. Feszes izmai kidomborodtak a kabát alatt, és a legújabb nadrág is hamar hozzájuk idomult. Sajátosan vonult bármilyen helyiség közepére és állt meg oszlopként, ami még néhány kollégájának sem volt az ínyére. Többnek tűnt ez magabiztosságnál, mégsem volt benne gőg. Begördült valahova, mint egy sziklatömb, és onnét kezdve mintha mindennek meg kellett volna törnie ezen a kősziklán, akár továbbgördült, akár állva maradt, enyhén szétterpesztett lábbal. A pipát a foga közé szorította. Nem vette ki csak azért, mert épp a Majesticben volt dolga." 

Értékelés: 10/10 Egy igazán jó Maigret-nyomozás, kivételes izgalmakkal, több hullával, veszélyes helyzetekkel és családi titkokkal a háttérben. 

Rendeljétek meg >ITT<! :) 

Könyvbár - Gyilkosság az Orient Expresszen menü

Az a helyzet, hogy rákaptam a Könyvbárra... Ezúttal egy barátnőmmel látogattunk el a Könyvbár & Restaurantba, aki szintén nagy krimirajongó, hozzám hasonlóan. Ha már Agatha Christie nagy klasszikusa a Gyilkosság az Orient Expresszen került terítékre, úgy éreztük ez lesz az igazán megfelelő alkalom számunkra. 

Az étteremben a vasúti kocsikhoz hasonló félhomályos világítás fogadott, ami máris misztikus légkört teremtett, hogy aztán megakadjon a szemünk a földön körberajzolt hullán... Na jó, csak a körberajzolás volt ott, a hulla nem. ;) A menü pompás volt, ezt már az előzetes tájékozódás során megállapítottam, és előre el is döntöttem, mit szeretnék kipróbálni. 

A Gyilkosság az Orient Expresszen menüsora a következő volt: 

• Indulás: Taurus Expressz (Pisztáciás bárányfasírt, kápiakrém, gránátalmás petrezselyemsaláta)
• Első bizonyíték: a selyem zsebkendő (Halleves, vénuszkagyló, rizschips)
• A gyilkos kés (Grillezett hátszín, zöld fűszerpiskóta, cukkínis fehérrépapüré)
• 12 szúrás (Kacsacomb, szarvasgombás burgonyapüré, meggyragu)
• Poirot (Belga csokoládé, tonkababos ribizli, habcsók-bajusz)

Karen Marie Moning: Feversong

És végre, végre megérkezett a Feversong, ami a sok variálás után, 9. kötetként elvileg lezárja a Fever sorozatot - gyakorlatilag persze megint kicsit meg lettünk vezetve, mert leginkább csak a főszereplőket és a Sinsar Dubh sorsát varrja el, és bizony lesz még mit olvasnunk, ami Fever World témájú. Karen Marie Moning már be is jelentette, hogy a következő könyv Dani-kötet lesz, High Voltage címen. Szóval itt is van a vége a dolgoknak, meg nem is. De akárhogy legyen is, én boldogan vágtam bele a Feversongba, és szerettem a stílust, a szereplőket, és javarészt a dolgok alakulásával is megbékéltem. Ha a többiekről még fogok tudni olvasni, akkor pláne jó, mert valóban kevés szerepet és zéró lezárást kaptak a mellékszereplők. 

Nehéz bármit is mondani az előző kötetekre vonatkozó SPOILEREK nélkül egy 9. résznél, szóval csak óvatosan...  A Feversong spoilereit külön jelölöm!

Bridget Jones babát vár - könyv és film

Jobban mondva film és könyv, mert nekem most úgy esett, hogy ez volt a sorrend. Nem bánom, bár mindig jobban szeretem fordítva. A filmnézés és a könyv olvasása ráébresztett, hogy hiányzott Bridget! És hiányoznak a jóféle vígjátékok is, és a naplóregények, de ez most félig-meddig mellékes reveláció.

Rettentő régen olvastam már a Bridget Jones 1-2-t, és bár megvettem a 3. részt is, eddig még nem kerítettem sorra. Talán így nem is baj, hogy beiktattam közben ezt a 2,5-ediknek mondható epzódot is, a babavárós részeket. 

Bridget akármennyit öregszik, hízik vagy fogy, ugyanolyan hóbortosan lüke és szórakoztató spiné marad, mint volt, ebben azt hiszem megegyezhetünk. Üdítő volt olvasni a sorait, és jólesett viszontlátni Markot és Danielt is. Jött a harc megint, a kakaskodás, a különféle félreértések és komikus jelenetek sora. Csakhogy most nagy a tét, nem csak Bridgetről van szó, hanem a babáról is, aki vagy egyiké, vagy másiké... Bridget szokás szerint felrúgta kissé a lehetséges tündérmeséjét, vagy ha úgy vesszük csak megfűszerezte némileg, hogy ne legyen már minden olyan egyszerű. ;)

A könyvet olvasva sokszor láttam magam előtt a film képkockáit. Bár voltak különbségek, nagyon sok jelenetet szinte teljes egészében emeltek át a filmbe.

A legnagyobb különbség persze Daniel hiánya, a filmet Hugh Grant ugyanis nem vállalta végül. Helyette Patrick Dempsey ugrik be új ügyeletes szépfiúként, és bár a múlt rögös útja nem köti össze így a két lehetséges apa-jelöltet, azért kalamajkára és rivalizálásra bőven van lehetőség. Nem mintha Darcy olyan forrófejű lenne, ő általában higgadtan rivalizál. :D Nekem tetszett az ötlet, hogy egy szintén a médiában szereplő, kvázi "híres" ember a másik lehetséges apa, akiről ráadásul Bridge nem is tudja először hogy ki, csak úgy véletlenül összeakadnak egy fesztiválon egy kósza menetre... 

Megjelent magyarul is!

A pasas - Jack - tökéletesnek tűnik, tenyerén hordja Bridgetet, mindent bevállal, és ... talán kicsit túl szép is, hogy igaz legyen? Mark ugyanolyan, mint régen, állandóan dolgozik, komoly, és néha kissé karótnyelten és túl decensen reagál mindenre. Pedig vannak ám neki is érzelmei. :) 

Tetszett, szórakoztatott, felvidított. :) A könyv is, a film is. Mindkét szcenárió remekül működik, a Danieles helyzetnek is megvan a pikantériája, de az újfiús változat is ötletes lett.

Egy dolog zavart nagyon, és ez persze a filmnél jött elő: Colin Firth is és Renée Zellweger is ... hogy is mondjam csak... kicsit idősnek néznek ki ahhoz, hogy kisgyerekesek legyenek. A könyvlapokon nincsenek ráncok, meg botox, meg deres haj, de a filmen ezt nem igazán lehetett palástolni. Amikor megláttam Mark Darcyt, hát az jutott eszembe elsőre, hogy nagypapa-figura, nem az újdonsült apuka szerep illik rá. Jó lett volna néhány évvel hamarabb lezavarni ezt a részt.

A színészi játék egyébként remek volt, Colin Firth kiválóan adta a zord és érzéketlennek tűnő alakot, Patrick Dempsey-ből csak úgy pattogtak ki a rózsaszín szívecskék, amerre ment, és hát Renée, akármilyen más is az arca, azért továbbra is hitelesen tudja adni Bridgetet. Emma Thompson pedig nagyon szórakoztató volt a nőgyógyász szerepében. Imádtam az egészet! Instant mosoly most is visszanézni a trailert. :)

Ajánlom mindenkinek, kikapcsoló vígjáték sok poénnal és vicces közjátékkal - a könyv, a film egyaránt. :)

10/10

Régi adósságok - címek

Forrás.

Következzen egy rövid lista azokról a könyvekről, amik régi "adósságok". Ez persze tényleg csak egy válogatás belőlük, azokból, amik többször előjönnek, amiket többször ajánlottak, de még nem kerültek sorra. Az egész, kilométeres várólistámat nem másolom ide. :) A Régi adósságok - szerzők poszttól eltérően most tényleg csak egy-egy könyvet hozok, nem a szerzőt, hanem kifejezetten ezeket az adott könyveket szeretném megismerni, elolvasni végre, hosszú idő után. 

Fannie Flagg: Sült zöld paradicsom - Miamona egyik nagy kedvence, és annyira szeretem a lelkesedését iránta, plusz annyira kíváncsi is vagyok rá, hogy vajon engem is bekebelez-e ugyanúgy, hogy muszáj lesz olvasnom, régi adósságom ez a könyv. A filmet sem láttam soha, úgy rémlik (csak pár kockát).

Mikhail Bulgakov: A Mester és Margarita - megjárta már a várólistacsökkentést is, és Apukám évek óta mondogatja, hogy olvassam el. És biztos igaza is lesz, hogy jó. ;)

Richard Adams: Watership Down, avagy Gesztenye, a honalapító - a "nyulas" könyv, ami mindenki szerint pompás. Meg akarom ismerni már egy jó ideje.

Joanne Harris: Runemarks - a Rúnajelek hosszú-hosszú évek óta csücsül a polcomon, és valamiért mindig taszít magától. Pedig később a folytatását is megvettem. Többször megjárta a vcs-t is, de még eddig nem sikerült elolvasni. Ahogy hallom, többen jártunk úgy ezzel a könyvvel, hogy akartuk, aztán csak tologatjuk jobbra-balra.

Mats Strandberg - Sara B. Elfgren: Kulcs -az Engelsfors trilógia befejező kötete is régi adósságom már magam felé. Ideje befejezni a sorozatot! A monstrummal akartam kezdeni már 2016-ot is, de nem jött össze - sőt, a 2017-es kezdés sem még...

Sarah Addison Allen: A csodálatos Waverley-kert - szintén egy régóta parkolópályára helyezett regény, ami megjárta a vcs-ket is. Még 2010-ben vettem magamnak, karácsonyi ajándék gyanánt azt hiszem. :)

William Nicholson: Rokon lelkek társasága - egy veterán várólistás, szintén 2010-ben beszerezve, többszörös vcs-vesztes is.

Katharine Macmahon: The Rose of Sebastopol - Nita ajándéka számomra még 2010-ben, a Red Busból, amikor még azt hittem én aztán sose jutok el oda (azóta voltam, aztán meg is szűnt...). Gyönyörű könyv és már régóta kíváncsi vagyok a "belsejére" is. :)

Jeff Vandermeer: Fantomfény - óh a jó kis Déli Végek sorozatot méltatlanul lezáratlanul hagytam sajnos... Pedig belefogtam a Fantomfénybe is, de rosszkor. Mindenképp olvasós, le kell zárni valahogy ezt az agyat is "megfertőző" sorozatot. :)

Nick Cutter: Mélység - alig vártam, hogy végre kiadják és megérkezzen... Ehhez képest azóta sem nyúltam hozzá. Megjárt mindenféle évszakos-tervezős listákat is, ideje már kipipálni és borzongani vele egy kellemeset. :)

Douglas Adams: The Hitchhiker's Guide to the Galaxy - az első két részt olvastam, majd' 10 évvel ezelőtt (jesszus), de nem folytattam. Pedig helyes kis díszdobozos kiadásom van belőle, a polcom egyik kis dísze. :)

És még néhány cím, kommentár nélkül:

Forrás.

Gabriel Garcia Marquez: Száz év magány
Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére
Friedrich Dürrenmatt: A fizikusok
Amin Maalouf: Balthasar's Odyssey
Donna Tartt: A titkos történet
Gregory Maguire: A boszorkány
John Steinbeck: Édentől keletre
Mark Helprin: Téli mese
Jorge Amado: Flor asszony két férje
Arundhati Roy: The God of Small Things
Silvia Avallone: Acél

A várólistám egyébként ezeken kívül is tele van matuzsálemekkel, de a fent említettek azok, amik elsőre eszembe jutottak most régi adósságként; olyan könyvekként, amiket jé, már tényleg mióta el szeretnék olvasni...
Nemrég tisztogattam az itthoni polcokat, és bőszen selejteztem. Áldozatul is esett sok-sok régen beszerzett kötet, amik már valahogy nem is érdekelnek igazán. Szóval nem feltétlen a régóta várakozók azok, amik most ide kerültek, de az biztos, hogy nem is friss könyvecskék. :) És hogy meddig kell még várakozniuk? Jó kérdés.

A többiek posztjai:
Amadea, Dóri, Nima,

Nektek mik a régi adósságaitok? 

A montázst canva.com-on készítettem.

Sylvain Neuvel: Alvó óriások

Rose Franklin kislányként egy hatalmas gödörbe zuhan a házukhoz közeli erdőben, és a gödör mélyén egészen rendkívüli valamivel találja szembe magát: egy hatalmas, türkiz fénnyel izzó tenyérben van...

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de az efféle rejtélyes kezdetek engem mindig felcsigáznak. Nagyon megtetszett ez az alapötlet, és a "véletlen", hogy a későbbiekben, már felnőve Rose Franklinből az a Dr. Rose Franklin lesz, akit pont az óriás-rejtély projekt fejének tesznek meg. A kézen kívül ugyanis vannak még testrészek, lábfej, lábszár, alkar, törzs, és fej is... Az összeverbuvált kutatócsapat azon van, hogy először megtalálják a bolygón szanaszét heverő darabokat, majd összeillesszék azokat, és talán később irányítani is tudják. Meg akarják fejteni titkait, származását, célját. A miérteket és hogyanokat. 

A testrészek összeillesztésével akad talán a legkevesebb probléma, azok ugyanis gond nélkül egybesimulnak, ha elég közel vannak egymáshoz.

A törzsben hatalmas, tágas irányítópult, sisakok, szimbólumok. Van mit megfejteni. Évek telnek el a munkával, és közben nyomon követhetjük a csapatot: a különc genetikust, a zseni kanadai egyetemistát, a makacs, önfejű pilótanőt, és persze Dr. Franklint is. A könyv olyan, mint egy irathalom. Nem is fejezetek, hanem akták vannak. Számaik szerint nem is az összes lehetséges akta, néhol vannak foltok, kimaradt részek, előreugrás a történetben. Beszélgetések ezek főleg, néha rádión zajló párbeszédek kivonatai, küldetési naplók, privát naplóbejegyzések a fő szerverről. 

Nem csak a tárgyilagos, tudományos, vagy épp politikai szálakat láthatjuk, hanem az érzelmek alakulását is a csapatban. Éjt nappallá téve dolgoznak együtt egy világméretű felfedezésen, aminek súlyos következményei lehetnek nem csak a jelen civilizációra, de a bolygó sorsának alakulására is. Persze először leginkább az oroszok-kínaiak-koreaiak fegyverkezésével, a háborúk lehetőségével, különféle politikai és társadalmi szempontokkal kell számolni... és a megválaszolatlan kérdések garmadájával: mégis mi ez a robot? Ki hozta ide, miért most aktiválódik? Mi a célja, mik a lehetőségek vele? Mire teremtetett?

Talányos és misztikus, és rendkívül jó az alapötlet, a hatalmas, évezredekkel ezelőtt elrejtett óriás robot, amely ráadásul főként olyan fémből áll, amelyből a Földön nagyon kevés található meg. 

Unorthodox megoldások, titkos kísérletek, különféle csoportok érdekei, hatalmi játszmák, rengeteg pénz sorsa... Ez mind-mind megvan az Alvó óriásokban. És a lehetőség a folytatásra, amit várok is. A második rész angolul Waking Gods címen áprilisban jelenik meg. 

Birizgálja a fantáziámat, mert bár lassan haladtam a könyvvel, és nehezen hangolódtam rá, mégis izgalmasnak találom, és túl nyitott még a probléma, hogy csak úgy otthagyjam parlagon. 

Nekem leginkább a második fele tetszett, a kapcsolatok alakulása, a furcsa műtét, a titokzatoskodások... A névtelen kérdező, vagy narrátor kiléte is izgat, nem tudni kikhez tartozik és mi a célja. Néha egyszerű zsoldosnak, máskor mindenek felett álló istennek tűnt... Nem is Dr. Franklin a főszereplő, sokkal inkább ez a rejtélyes, szürke alak. 

A könyv végét nem értettem teljesen, kifejtésre szorul. 

Kedvenc szereplő: Kara Resnik főtörzszászlós

Kedvenc morbid rész: SPOILER!!! kihasználni azt a csúf balesetet a hátrahajló térdek megalkotására. wow. :D SPOILER VÉGE!!! 

Értékelés: 10/8 Azért vontam le pontot, mert úgy érzem a meséje nem volt elég gördülékeny, nehezen lehetett ráhangolódni, és ez nem a dokumentarista forma miatt volt, hanem úgy éreztem tényleg az írás stílusa volt a ludas. Lehetett volna jobban is összerakni és megírni ezt a 270 oldalt. Mindenesetre érdekel a folytatása, és jó történetkezdésnek tartom. Remek sorozat-alapanyag, olyasmi misztikus filmet lehetne belőle forgatni, mint a Wayward Pines (persze a téma más teljesen), vagy az X-akták (a földönkívüli létformák itt is bejönnek a képbe). 

És hogy miért Themis Akták? Olvassátok el, a vége felé kiderül. ;) 

Kiadja az Agave Kiadó. Rendeld meg >ITT<! 

@-oskodás: 

A szövegben sajnos sok elütés maradt benne, de ami igazán fájt nekem, és nem bírom szó nélkül hagyni, hogy kétszer is szerepel az, hogy "gallyra ment"... Gajra megy a helyes. Aztán ez a mondat: "Az elmúlt három órában nagyobb orosz tengerészeti aktivitást észleltünk, mint a kubai rakétaválság óta soha." Öhh. Valaha? Sarkkört helyett sarkört,megvan helyett magvan, felelőség, értelemzés és inagatag... Aztán "levállnak a végtagjai", "le kellett volna, hogy lőjjék"... Lehet, hogy másnak nem tűnnek fel annyira, de ilyen mennyiségben nekem ez olyan, mint amikor a körmét húzza valaki végig a táblán. Felvonyít tőle bennem is valami.  

Fülszöveg: "Deadwood, ​Egyesült Államok: egy kislány oson ki sötétedés előtt kipróbálni az új biciklijét, hirtelen azonban eltűnik a lába alól a talaj. Egy mély veremben ébred, miközben a mentőcsapat épp ereszkedik le érte. De azok, akik a gödör pereméről néznek le rá, valami sokkal különösebbet látnak egy egyszerű kislánynál.

„Mindig előre nézünk, soha nem hátra.”

A kislány felnő, és Dr. Rose Franklin lesz belőle: zseniális tudós, kutatási területének az egész világon elismert szakértője. Ez a terület pedig nem más, mint kislánykori felfedezése: egy óriási, díszes kéz, amelyet hihetetlenül ritka fémből készítettek jóval korábban, mint hogy a kontinensen bármilyen emberi civilizáció kialakult volna.

„De ez a dolog… más. Igazi kihívás. Újraírja a történelmünket.”

Olyan tárgy ez, melynek eredete és rendeltetése egyszerre lesz a leghatalmasabb rejtély, amelyet eddig az emberiségnek meg kellett oldania. Származásának titkát felfedve talán megváltozik minden, amit eddig az életről hittünk. És még hány hasonló darabra bukkanhatunk a nagyvilágban…

„Kénytelenek vagyunk megkérdőjelezni mindent, amit eddig önmagunkról tudni véltünk.”

Mi lehet ez a szerkezet? Ki készíthette? Hogyan lehetséges, hogy anyaga a bolygón előforduló legritkább fém? Vajon képes lesz valaha irányítani az ember? Mi van, ha nem is annyira a véletlen műve, hogy rátaláltunk? És mi történik majd, ha végül az utolsó darabot is a helyére illesztjük ebben a gigantikus, globális kirakóban?

„Bármi megtörténhet.”

Az utolsó Fever kötet kapujában

Forrás.

Tavaly újraolvastam az összes megjelent Fever részt a soron következő megjelenése előtt, de idén úgy éreztem, még túl friss lenne megint lenyomni a szériát, és nem is volt kedvem hozzá, így csak az utolsó két kötetet, a Burned-öt és a Feverbornt vettem elő újra kis frissítés gyanánt az utolsó rész, a Feversong érkezése előtt. 

Persze picit megcsúsztam velük, a Feversong már kijött, de még mindig a Burned-öt olvastam, na de nem szaladnak el a könyvek. ;) Sajnos arra nem sok esélyt látok, hogy magyarul a közeljövőben folytatódna a sorozat, ami a Tündérkrónikák címet kapta. Szerencse, hogy azért az alapkövet jelentő és a sorozat gerincét alkotó első öt rész, plusz még a Dani spin-offnak induló Iced is megjelenhetett. Aki pedig olvasni szeretné a többit, nosza, álljatok neki angolul! :) Talán nem is lesz olyan nehéz, mint elsőre látszik. 

Ezt az utolsó két kötetet azért szerettem volna újraolvasni most is, mert természetesen ahogy az lenni szokott, ezek voltak bennem legkevésbé frissek, hiába olvastam őket nem olyan rég. Bezzeg az első 3-4 részt kívülről el tudnám mesélni már... Az apró részletekre, esetlegesen fontos, elejtett utalásokra próbáltam most leginkább figyelni, de azért néhány más tapasztalatot is megosztok most a 7-8. részekről. 

FIGYELEM! SPOILEREK lehetnek azok számára, akik még nem olvasták ezeket a részeket!

Forrás.

Burned

A hetedik kötet egyfajta átmenet, itt kerül ki igazán Dani a képből és lép a helyére nagyon hamar Jada és a rengeteg Mac-es elbeszélő rész ismét. Lor, Christian, Unseelie King és Kat is kapnak narrátori szerepet. Most is feltűnt, mennyire karakterközpontú ez a rész, mennyire az egyes alakokon keresztül mutat be dolgokat. A cselekményben persze a legfőbb elem Christian kiszabadításának kísérlete - a tiroli hegymászás! :D Ezen persze most is röhögnöm kellett. :D 

Amit élveztem most is: Mac láthatatlansága, Jada hidegsége, grammar nazi stílusa, a USP és Lor, illetve Lor hazugsága a pri-ya állapotról, Kat és Kasteo összezárása, a Hoar Frost King által hátrahagyott fekete lyukak és lehetséges következményeik. 

A Burned az apró infók könyve. Kisebb horderejű dolgok derülnek ki, sok még a félbemaradt, elvarratlan szál, de ez egy köztes kötetnél természetes. 

A zárójelenetet nagyon szerettem, Mac a monitorok mögött, amint meglátja Dageust, a tizediket a kilencek közt... :) 

Ennél az újraolvasásnál először történt meg, hogy érzékeltem a mások által emlegetett hibáit a kötetnek. Voltak üresjáratok, szinte felesleges körök, Mac sokat filozofál, ami néha már unalmas, és keveset halad előre a történet. Ennek ellenére azért élveztem, de nem adnék rá 9-9,5 pontot, inkább egy szerényebb 8-ast. 

Forrás.

Feverborn

Rögtön folytattam is a Feverbornnal, hogy mihamarabb a kezembe vehessem a songot, és pont kerüljön mindennek a végére. :)
A Feverborn nekem most jobban bejött a Burnednél, simán most is megadnám neki a 9 pontot, sőt, lehet, hogy még többet is, de persze elfogult kis Barrons-kedvelő rosszaság vagyok, ez van! :D De a kötet nem is annyira Barronsé, mint inkább Ryodané és Jadáé. :) Egy igazi érzelmi hullámvasút és a kapcsolati hálók fonalainak apró és nagyobb rezgetése.
Nagyon szerettem a végjátékot a tűzzel és Shazam megmentésével, illetve a végjáték utáni még nagyobb jelenetet, a műtőasztalon a borzalmas Sweeperrel. Mac és Jada szorult helyzetbe kerülnek, van némi cliffhanger, de azért azt hiszem tudni lehet, hogy bizony innen csak úgy lesz menekvés, ha Mac alámerül és kinyitja  a rettegett könyvet, a Sinsar Dubh-t. De hogy ez pontosan milyen következményekkel jár majd, az a Feverborn végén még nem derül ki.
Nagy kár, hogy Kathez és Kasteóhoz egyáltalán nem tér vissza a kötet, egy villanásra sem.
Mac narrációja nem zavart, nem éreztem soknak, talán egy helyen csak, az Alina-szálnál. Kíváncsi leszek annak is a megoldására.
Az abszolút legjobb jelenetnek most is a BB&B megtámadását-összefestékezését tartom. :) Nagyon filmes, nagyon izgi! És nagyon sajnáltam a szépséges boltocskát, hogy ilyen csúnyán elbántak vele. Jayne-t pedig szeretem nagyon! :) Kiállt Macért. :)

Forrás.

Jaj és van egy új kedvenc idézetem Ryodantől a Feverbornból:

“Ah,” Barrons mocked, “the king wearies of the crown.”
“Never the crown. Only the subjects.”

A poszt megírásakor már a Feversong harmadánál járok, és azt kell mondjam eddig wow! Volt már három olyan rész is, ahol jólesően elmosolyodtam, vagy épp a levegőbe bokszoltam valami miatt, és jelölgettem a jó idézeteket is. Tetszik, leköt, izgulok! Fogalmam sincs, vajon hogy lesz felgöngyölítve és elvarrva minden szál... Sweeper, Dancer, Jada... USP, Kat és Kasteo, fekete lyukak... Shazam, Dageus, Mac és a könyv, a song of making... Szinte képtelenségnek tűnik, hogy mindennek a végére pont kerülhet majd ebben az 500 oldalban.
Jöjjenek a megoldások, készen állok! :) 

Januári nulla

Forrás.

Amadea és Heloise is nyomást gyakoroltak rám, hogy betettek már előre a linklistába, pedig én most nem is akartam annyira havi zárást írni. Azon gondolkodtam, hogy átállok negyedéves zárásokra, mert úgyis kevesebb könyvet akarok vásárolni (jóóóóval kevesebbet), és ehhez híven a januárt teljesen jól indítottam: nulla beszerzéssel. :) De a lányok áthúzták a negyedéves tervemet és posztot követeltek! :D Íme hát, ilyen volt a januárom könyves szempontból:

Az olvasással azt hittem kicsit gyorsabban és jobban haladok majd, de az élet néha közbeszól, vagy elgáncsol. Persze azért sikerült olvasni, 5 könyvet fejeztem be januárban, köztük két újraolvasás a Feversong előtt (Tündérkrónikák befejező kötete), három pedig mesekönyv volt. Nem nagyon tudtam haladni a megkezdett könyvekkel, azt hiszem mérsékelt fokú beragaditiszem van... Az Alvó óriásokat, egy Maigret könyvet és a Palackpostát hoztam még tavalyról, és tolom tovább februárra. Az Alvó óriásokat azért tényleg hamarosan befejezem, már nem sok van hátra, és bele is lendültem, meg maga a sztori is belendült. 

A posztokkal is kicsit elmaradtam, van néhány piszkozat, körbeposztos csatlakozás, poszt-turkálós poszt, amiknek nem jutottam el a letisztázásához, de azért nem volt terméketlen a január sem, 9 bejegyzés született. :) Tök jó, hogy felkapottak lettek a körbeposztok ismét. 

A hónap nagy élménye volt a Könyvbáros Az ember, akit Ovénak hívnak menü elfogyasztása. :) 

Februárban be szeretném fejezni a magam előtt tolt könyveket, no more reci egy ideig, elegem van a határidőkből, mivel úgysem tudom betartani őket... És aztán saját örömömre olvasni, és főleg a vcs-listával haladni. :) Plusz, remélem nem lesz már se hó, se jég, se mínusz 17 fok, se latyak! :D 

Forrás.

A többiek januárja: 

Niki, Dóri, Amadea, Heloise, Nita, Katacita, Sister,