Poszt-turkáló: Harry Potter és a Tűz Serlege

Mary GrandPré illusztráció.

A poszt-turkáló egy darabig még a Harry Potter kötetekkel lesz tele, most következik a negyedik a sorban, a Harry Potter és a Tűz Serlege. Ez még a "kezdő-kupacban" volt, amikor megkaptam a magyarul megjelent köteteket 2000-ben. Ez már egy emberes kötet, jóval vastagabb az előzőeknél, és rengeteg kalandos "mellékesemény" is van benne a jó és rossz harcának fő állomásain kívül. De utóbbi is kicsúcsosodik teljesen, a gonosz ugyanis újra testet ölt ebben a részben, és a mai napig beleborzongok abba a jelenetbe... 

Ez a poszt 2011 elején íródott, az újraolvasáskor.

Harry Potter and the Goblet of Fire

“Yeah, someone might slip dragon dung in it again, eh, Perce?” said Fred. “That was a sample of fertilizer from Norway!” said Percy, going very red in the face. “It was nothing personal!” “It was,” Fred whispered to Harry as they got up from the table. “We sent it.”

Sárkányos idézet a sárkányos borítótervhez. :)

J. K. Rowling Harry Potter sorozatának negyedik kötete bizony szép méretes darab, 636 oldal így aztán most nem fogok arról áradozni, hogy hogyan is sikerült ilyen rövidke kötetbe zsúfolni az izgalmakat, mert volt hely bőven. Ez a kötet egy picit elnyújtott, de azt hiszem végső soron az olvasási élményből ez semmit nem vesz el, sőt, az ember örül, hogy ilyen sokat időzhet a Roxfort falai között.

Figyelem! Spoilerek lehetnek azok számára, akik még nem olvasták a negyedik kötetet!

A negyedik kötet története röviden: Voldemort hatalma erősödőben van, amire egy titokzatos, sebhelyfájdító álom révén ébredhetünk rá először. A nyár végén Harry a Weasley családdal ellátogat a Kviddics Világkupára, ahol kisebb felfordulást okoznak a halálfalók és a Sötét Jegy is megjelenik az égen. Csaknem feledésbe merül aztán a dolog, mert a Roxfortban rendezik meg idén a híres Trimágus Tusát, amiben három varázslóiskola bajnokai versenyeznek három nehéz és veszélyes feladatban egy kupáért, és az ezer galleonos főnyereményért. A pártatlan döntőbíró, a Tűz Serlege azonban négy nevet dob ki kéken füstölgő pereme mögül, és a negyedik természetesen nem más, mint a mi Harrynk. Összeesküvés lenne, és valaki a halálát kívánja? Harry ismét a figyelem középpontjába kerül, irigység, veszekedés következik, hamis hírek és újságcikkek jelennek meg róla, ő pedig készülni próbál a megmérettetésekre, amik ki tudja, hogy a feladatban elrejtett veszélyen kívül számára milyen halálos meglepetéseket tartogatnak...

"We're coming for you whether the Muggles like it or not, you can't miss the World Cup, only Mum and Dad reckon it's better if we pretend to ask their permission first. If they say yes, send Pig back with your answer pronto, and we'll come and get you at five o'clock on Sunday. If they say no, send Pig back pronto and we'll come and get you at five o'clock on Sunday anyway."

Ez az első kötet ami nem a Privet Drive-on indul, hanem egy külső helyszínen, a Riddle háznál (Denem) az álommal, amiben bepillantást nyerünk Voldemort jelenlegi helyzetébe, és először villan meg élőben a könyv lapjain álnok kegyetlensége. Az álomból - ami nagyon is valóság - felébredve Harry szobájában járunk ismét, és sajnos sok ismétléssel megint megtudhatunk mindenféle apró részletet a varázsvilágról, amiket már tudunk. Ha jól emlékszem ez az utolsó kötet, amiben ennyi ismétlés van az elmúlt kötetekből. Persze nem unalmas, csak nem feltétlenül szükséges.

A kviddics világkupa most így sokadjára, amikor tudom már mi történik utána (ami lényegesebb), kicsit unalmas volt. Az előtte való részek viszont teljesen lekötöttek, nem emlékeztem a sátrak, külföldi varázslók, mugliöltözetek komikus pillanataira. Az egész forgatagban már itt annyi mindenki bejön a képbe, és annyi minden történik, hogy érthető, hogy szükség volt erre a mellékeseményre, beindítani a rugókat: Krum, Crouch (Kupor), Bagman (Bumfolt), Winky, vélák, leprikónok, halálfalók menete, Sötét Jegy... Elképesztő mennyiségű impulzus egyszerre.

A Beauxbatons és a Durmstrang megérkezésével még tovább szaporodnak a szereplők, és kezdetét veszik a Trimágus Tusa próbái - meg persze a csalások, besúgások, segítségek... :)

Legjobban annak idején a vízi próbát szerettem, és azt hiszem most is ez tetszett legjobban, de most újraolvasáskor ledöbbentett, hogy tulajdonképpen nem igazán voltak nehezek ezek a feladatok. Viszont ha már ennyire biztosak voltak abban, hogy Harryt rossz szándékkal nevezte valaki a versenyre, nem értem miért nem tettek több óvintézkedést. Pl.: ha a labirintusos feladat nappal lett volna, és csak a labirintus belseje borul félhomályba, simán cirkálhattak volna felette seprűn, hogy meg tudják védeni, ha valaki rátámad. Pont az utolsó feladatnál hagyják magára, amikor előtte nem is tört senki az életére, úgy hogy nem is látják mi történhet vele méteres magas sövények között?! Jó tudom, így lehetett jól megoldani, de ez egy kicsit sántít nekem.

A temetői jelenetektől kiráz a hideg, és kifejezetten ijesztő és vérfagyasztó, ahogy a Sötét Nagyúr alakot ölt. A mese itt ezen a ponton megy át horrorba, és hiába volt három próba a három királyfival a varázstojások és tűzokádó sárkányok között, a mesejellegű korábbi események, amiket a kötet nagy kalandjának véltünk, jelentőségüket vesztik, amikor magával a gonosszal kell szembenézni, és ezentúl minden lépésben ellene harcolni.

A végkifejlet, nem lehet rá mást mondani, frusztráló. Leesik az ember álla első alkalommal, hogy megint nem jól gondolkodott, és aztán leesik az álla Fudge (Caramel) reakciójától, és dühönghet, hogy az ilyen balfék módon intézte el a dolgokat.

A szereplők ebben a kötetben egyre viccesebbek lesznek, sok a poén, utalgatás, megjelenik a féltékenység is Krum miatt Ron és Hermione között, de Harry is felfigyel Cho-ra, Fred és George pedig kicsit többet mutatnak magukból - és a találmányaikból. :)

Kedvenc vicces jelenetek: Weasleyék látogatása Dursleyéknél a kandallón keresztül, Malfoy, amint fehér görényként pattog Moody (Mordon) pálcája végén, Myrtle és Harry a prefektusi fürdőben, Hermione fogai, Percy és az üstfenékvastagság kérdései. Nagy kedvencem még az a rész is, amikor Harry a láthatatlanná tévő köpenyben beszorul a lépcsőfokok közé, és megjelenik Filch, Snape és Moody is :D

Kedvenc komolyabb jelenetek: A temetői jelenet egésze, mert élénk, valóságosan megfestett és tényleg, egész egyszerűen cidrizős; Dumbledore beszéde az év végén, amikor Cedricre és Harryre koccintanak.

Kedvenc új szereplő: Rita Skeeter (Vitrol) - az újságírók nevetségesen jó kifigurázása egy minden lében kanál szőke, magamutogató nőszemély, aki bármit képes összehordani egy botrányos cikk érdekében. A Pulitzer-penna, ami magától is legyártja neki a hibbantabbnál hibbantabb feltételezéseket, pletykákat külön említést érdemel.

A rajz Helen Sirois munkája, forrás: www.hpcompanion.com

Új szereplő, akit nem kedveltem: Ludo Bagman nekem nem volt szimpatikus soha, és egyébként az újraolvasás előtt nem is nagyon emlékeztem az alakjára. Winkyt sem szerettem, vinnyog és vinnyog és vinnyog...

A házimanókkal kapcsolatban itt kezdődik Hermione harca a S.P.E.W. megalapításával, ami szerintem kifejezetten idegesítő, de tőle még ezt is elviseljük, ha Ron is képes elviselni. :) Dobbynak viszont már örültem, őt jó volt viszontlátni és a segítsége ezúttal tényleg hatékony volt.

Házimanók, Sebastian Theilig munkája, forrás: www.hpcompanion.com

Írta valaki - már nem emlékszem hol -, hogy ez a kötet igazán nemzetközinek mondható, mert számos európai ország meg van említve, és megismerünk külföldi varázslókat is. A magyar vonatkozás pedig kifejezetten kiemelt helyet kap, hiszen Harrynek a Magyar Mennydörgő fajtájú sárkánnyal kell megküzdeni az első próbán.

Látszik, hogy zsúfolásig van a kötet azért eseményekkel, hosszan írok róla, mégis kimaradtak olyan fontos dolgok, mint a Merengő (Pensieve) megjelenése, vagy akár Mad-Eye Moody (Rémszem Mordon), a Siriusszal való levelezések és kandallóban beszélgetés, a sokbélyeges levél Dursleyéknek, Dudley méteresre nyúló nyelve, Hagrid származása, a karácsonyi bál, zsupszkulcsok, Karkaroff titokzatoskodása, Veritaserum... akármennyivel hosszabb is a sztori, a rendelkezésre álló helyet Rowling ugyanolyan sűrűségben tölti ki történésekkel, újdonságokkal, szereplőkkel, lényekkel.

Összességében a kicsit elnyújtott első kétharmad, a beetetés a három próbával, a veszélyesnek mondott feladatokkal végül olyan helyszínre és helyzetbe visz mindenkit a végén, hogy csak hápogunk. Voldemort hatalma és gonoszsága visszatér, és kezdődik a thriller-horror része a sorozatnak. 

A testvérpálcák összekapaszkodásánál eszembe jutott valami. Ha Voldemortból nem maradt szinte semmi, csak egy kósza lélekdarab, és bujkált, vándorolt, akkor hogy tudta végig megőrizni a pálcáját, és egyáltalán hogy vitte magával? Hiszen a kötet elején már erősödik, de még itt is gyenge kis rongycsomó az egész, és alig bírja a pálcát is tartani. Hümm.

Értékelés: 10/10 Bár kicsit vonakodtam 10 pontot adni, igazából nem tudok levonni, annyira kárpótol az összes poén és humoros jelenet, a végén pedig a dráma.

Jó linkek: Harry Potter Wiki, HpCompanion, Hp-Lexicon.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Beának üzenem, hogy nahát, tényleg vannak összefoglalók, ismétlések az elején a köteteknek, itt én is említem, pedig így visszagondolva nem rémlett. :)
A Tűz Serlege a már fent emlegetett temetői jelenet és a vége felett érzett tehetetlen düh miatt is nagyon emlékezetes. Egyszer magában is újraolvastam, a negyedik film előtt, akkor kifejezetten megindított Dumbledore beszéde Cedricről, erre is élénken emlékszem.
A pálcás kérdésemre azt hiszem utána választ kaptam, de már nem emlékszem mi volt az (?). Látszik, hogy tényleg érik az újraolvasás ideje. :D

Mary GrandPré illusztráció egy naptárból.