Csernus Imre - Pampuryk Péter: Felnőtt húsleves
Istenem, de jó, hogy vége, hogy nincs több lap - ez volt az első gondolatom, de már a közepétől gyorsolvasva próbáltam pörgetni, keresve a velejét, az értelmesebb részeit, és azt, ahol a szokásos Csernust kaphatom, kicsit mindig más nézőpontból, mindig valami kis új apróságra rávilágítva... De csalódnom kellett. Csalódott vagyok, hogy ezt könyvként kiadta a kezéből, és csalódott vagyok az emberben is egy kicsit, mert amit magáról mesélt az sem volt ebben a pár fejezetben szimpatikus. Tönkrement a kapcsolata, amiben nem látta pont azokat a tipikus hibákat, amiről osztja az észt? És úgy mellékesen félrekefélt? :D Hát ez nem esett jól, csúnya karcolásokat ejtett a róla kialakult idealizált képen, ami a fejemben élt, szóval ezt a könyvet igyekszem majd nagyon gyorsan elfelejteni. Emberből van persze, meg hibázik, meg tanul a hibáiból, oké, de mégis úgy éreztem, ezt kár volt kiteregetnie, főleg ennyire röviden és pőrén.
A könyv az Élet- és ételérzések alcímet kapta, és emiatt egy jó kis gasztro-utazásra is számítottam. Nos, néhol valóban csorgott a nyálam, de mégis elég haszontalannak éreztem ezt az egész koncepciót, sőt hibásnak. Ti élvezitek azt, amikor valaki beszélgetés közben elmond full egy-egy receptet? Engem ki lehet vele kergetni a világból... Teljes oldalnyi receptek is be vannak szúrkodva, amiket megvallom őszintén az első három után úgy ugrottam át, mint a sicc. Most konfitálásról akarok én olvasni, vagy imádott dokim pszichologizálásáról? Utóbbiról akartam volna, de ebből vajmi kevés volt sajnos.
Nagy hibája a könyvnek ez az irtózatos lusta, lapos, végtelenül unalmas egymással bratyizás, amit előadnak itt ezek a férfiemberek... Meggárgyulok a beceneveiktől is, irritál ez az egész Pampi, Csuti, brrr, nem tudom, de kiráz a hideg tőle. Párbeszédes forma, ami szinte mintha tényleg szerkesztetlenül került volna bele, úgy, ahogy egy-egy borozgatás, evés-ivás közben dumáltak. Most őszintén, mindannyiunkban lenne annyi önkritika szerintem: egy baráti beszélgetés minden sorának papírra vetett kivonata ugyan ki a kutyának lehet érdekes ilyen részletességgel? Még azoknak sem, akik a beszélgetés résztvevői voltak. Ezt átélni jó csak, megélni, abban a pillanatban.
Arról nem is beszélve, hogy én eddig azt hittem, nem idegesít a dőlt betűs szöveg, de rájöttem, ha egy, vagy netalántán két egész oldalnyit, illetve hosszú bekezdésnyi részeket kell dőlt betűsen olvasnom, azt nagyon nem komálom. Amikor nem Csernus beszél, vagy nem recept van, akkor mind dőlt betűs... -.-'
Az elején még elkezdtem jelölgetni benne, aláhúzogattam részeket, de az első 30-40 oldal után már szinte semmit nem találtam benne, ami erre lett volna érdemes. És azokat a szamárfülezett részeket nincs is kedvem kiírni sem, a könyv többi része ugyanis elrontotta a szájízem. Tapicskolás volt ez a langyos húslevesben. Becsületből fejeztem be, meg mert várólista csökkentős volt...
Most egy darabig szerintem nem olvasok Csernust, utána majd gyógyítom sebeimet valamelyik remélhetőleg jobban sikerült könyvével (A nő - Csajsziknak, A férfi - Srácoknak).
10/3
:O Én sosem voltam a rajongója, túl szögletes és kategorikus az én véleményem szerint, a világ nem ilyen fekete-fehér, ahogy ő láttatja, nem mindenkinek jön be az ostorozós stílusa, de azt nagyon sajnálom, hogy csalódott vagy. :(((
VálaszTörlésElőadása, könyve, vagy csak a régi viasatos műsor alapján mondod túl szögletes-kategorikusnak? Érdekes, mert azt sose láttam, hogy fekete-fehérnek mutatja a világot, sőt inkább a saját döntések fontosságát hangsúlyozza, felismeréseket, boldogságkeresést. Nagyon sokat változott az elmúlt 7-8 évben, és sokkal rugalmasabb is, meg hidegfejűbb, nyugodtabb, békésebb. Rugalmasabban kezeli a problémákat is, előadásain láttam, de még mindig remek a ráébresztő-képessége, rájött, hogy nem kell ehhez mindig kiabálni. :)
TörlésÓ, ne sajnáld a csalódottságom. :) Utólag nézve kellett volna előre is éreznem, hogy ez a receptesdis majomkodás nem az én világom lesz. ;) De attól még szeretem az ipsét na. ;) Meg fogok is tőle olvasni, csak nem ilyen gasztro-gagyit. (szerencsére nincs is több ilyenje)
Egyetértek Beával, én sem kedvelem Csernus írását / stílusát, és én is tudom, mennyire szereted. Sajnálom, hogy így kifogtad ezt...
TörlésÉn A nő-t kezdtem el olvasni annak idején, és nekem is túl szélsőséges volt, ahogyan az embereket látja. Értem, kisarkítva néha könnyebb érzékeltetni a dolgokat, de úgy előadni, hogy az egyik nem ilyen a másik meg olyan, és nincs semmi átmenet... Azt éreztem, a saját keserűségét próbálja kiadni valahol. Az alpári stílusa meg nekem csak rátett egy lapáttal. Attól, hogy valaki káromkodik, még nem lesz jobban igaza.
Ha ilyen lenne a pszichológusom, kereshetnék egy másikat is, aki kigyógyít az általa okozott traumákból is :)
Sokan nem kedvelik, és most én is kifogtam egy kevésbé kedvelhető "oldalát", vagy csak vetületét.
TörlésA nő és A férfi nekem nagyban meghatározta hogy hol vagyok most, és milyen vagyok, így nem tudok nem hálás lenni az iránymutatásokért. Ebből a szempontból nekem ő nagyon meghatározó volt.
Nem éreztem eddig soha, hogy a saját keserűségét vetíteni másokra, most ebben a könyvben kiadta a sajátját az igaz (de minek?).
Nagyon érdekes, hogy ilyen kategorikusnak, sarkosnak látjátok, én nem tartom annak. Sokszor inkább azt látom, hogy az emberek és a problémák egykaptafák és végtelenül egyszerű kiugrasztania a nyulat a bokorból (nem azt mondom, hogy utána tudnám csinálni, de a módszereit és a rendszert a módszereiben nagyon izgalmas megfigyelni és néha egy picit átlátni).
Az alpárisága nem zavar, nem is kimondottan erőlteti amúgy. Az intelligens emberek állítólag sokat káromkodnak (fuck yeah :D). Amikor nyomatékosít vele, én nem bánom, ha van a szövegben néhány puhapöcs és társaik, nem szeretem a finomkodást, nem használ szerintem - de ebben általában nem értenek velem (se) egyet, meg a dokival se.
Nem pszichológus, pszichiáter. Vigyázat, még mindig anyatigrisként vagyok képes védeni őt. :D
Nem kell védened, nem támadás volt. Csak ez a stílus vagy nagyon működik valakinél, vagy nagyon nem. Nálam nagyon nem, de örülök, hogy Nálad igen. Ha Neked ilyen sokat adott, az jó :)
TörlésPersze, tudom. :)) Automatikusan védem... XD Még egy ilyen rossz könyve után is.
TörlésUgyanígy, mint nekem ez, másnak a többi könyve lehetett csalódás, szóval megértem, csak a saját nagy megvilágosodásaim miatt nehéz nem elfogultnak lennem. :) :)
Olvastam pár könyvét, és abból nekem ez jött le. Neked valamiért rá van szükséged, nekem nem. :) Nincs ezzel semmi baj. :)
TörlésPopper Pétert szerettem nagyon, főleg az előadásait, nekem ő az a stílus, ami bejön.
Vagy ki tudja, én is változom... :) Popper stílusa nagyon jó, és szeretem azt, ahogy elgondolkodtat különböző témákban, még olyan irányba is, amivel elvileg nem értek egyet. :)
TörlésAucs, jó tudni, én is szemezgetek már egy ideje ezzel a könyvvel :D
VálaszTörlésBeleszólva Csernus stílusáról szóló csevejbe: direkt olyan a stílusa, amilyen :) meghökkentő, pimasz, úthenger, hogy kibillentsen a komfortzónából. Van, akinek ez működik, van, akinek a buksisimi kell lélekdokiban is, vagy az atyáskodó Ranschburg, a liberális Vekerdy, a transzcendens Popper, a nagyon szakszöveg Jung, Berne, Fromm.
Csak egyikőjük stílusa se legyen kötelező! :DD
Inkább mást olvass tőle. :) Vagy ha nagyon élvezed a recepteket is, akkor vágj bele bátran (de éhesen ne!!).
TörlésIgen, direkt ilyen, ez is a módszere része tulajdonképpen. Persze, mindenkiben más okozhat felismeréseket, ledöbbenéseket, nem mindenkinél működhet ugyanaz. :)
Jaj Poppert szeretem! :))))
á, most már csak a Dogma meg ez van hátra :)
TörlésPoppert én is szeretem, csak ne billenne át néha buddhistába, akkor érthetőbb lenne.
A Drogma az első könyve azt hiszem, és azt sem egyedül írta. Azért ennél jobb, de ott még a gőgös, mérges Csernus jelenik meg. Emebben meg a lusta, pocakosodó, borkedvelő. :D
TörlésPoppertől még csak a Mesterkurzus könyvekbe írt részleteit olvastam, önálló kötetet nem. A Lélekrágcsálókat ajánlották. Azt olvastad?
Csernussal kapcsolatban benned mindig lehet bízni, viszont ha már neked sem tetszik, akkor ott baj van! Örülök, hogy ezt megírtad, így legalább eszemben sincs megvenni ezt. Amit a párkapcsolatáról írtál: tényleg kiábrándító. Még emésztem, lehet, hogy holnap már én is azt fogom mondani, hogy ő is csak egy esendő ember, ráadásul férfi. :D
VálaszTörlésÓ, szia Gombóca, de rég láttalak! :))) Ezt a könyvét mindenesetre nem ajánlom... :) Te mit olvastál tőle?
TörlésHallottam én ezt korábban, hogy hogy ment gajra a sajátja is, és nyilván nem mindenható ő sem, meg ugye a cipésznek lyukas a cipője, stb., mégis rosszul esett valahogy a vallomása, és főleg a megcsalás miatt.
Ne legyél biztos benne, hogy a mi, régi msn-en beszélgetéseink némelyikből nem lenne best-zeller?! :DDD
VálaszTörlésIlyen címet látni nálad, hogy csalódtam Csernusban???? :O Először felcsillant a szemem, hogy na mi a... de aztán elszomorodtam. Én Csernust ki nem állhatom, ezt tudod, de azt a Csernust, akiért így rajongasz, és epedsz, bírom... :) Na mindegy. Azért még ne írd le. Gondolj Gaiman farkasaira a falban. Az egy brutál nagy részegen a szalvétába tüsszentés, böfögés... :D Mégis szeretjük (másért). Én is ellapozom a recepteket, kivéve a Sült zöld paradicsomban, de ott meg a végén vannak, ha akarod elolvasod, ha nem nem...
Óóóóó, azok voltak ám a szép idők. ;) Nekem még manapság is hiányzik az msn. Más felületek nem olyanok, szívesen venném, ha lehetne újra használni azt, vagy valami nagyon hasonlót. Emlékszel, hogy volt, hogy hajnal 2-ig azon dumáltunk?!
TörlésNekem megvannak a chat-file-ok amúgy. :D ... egyszer borgőzös állapotban megnézzük, aztán kitöröljük őket örökre. :D Vagy kiadjuk és bestseller lesz! (not) :D
Ne izgulj, nem ábrándultam ki azért, csak csalódtam ebben a könyvében. Szeresd továbbra is ahogy rajongok érte, ugyanolyan kipirult arccal fogok tudni róla ömlengeni továbbra is. ;)
Gaiman nekem elég más. Meg felemás is. A Farkasok nekem ponthogy tetszett egyébként... :D De sok silányat is olvastam már tőle... vagy nagyon igen (mint pl. Az óceán az út végén), vagy nagyon nem... (sok novella, A temető könyve)
A Sosehol meg valahol félúton van.