Baráth Katalin: Arkangyal éjjel

Már két hete befejeztem az Arkangyal éjjelt, és az a helyzet, hogy nem voltam róla képes összehozni egy helyre a gondolataimat, a klaviatúrámat meg az időmet. De most már nem menekül Baráth Kata, hogy megtudja tőlem is: szenzációs ez a regény! Talán azért is halogatódott, hogy írjak róla végre, mert csak ültem meredten egy nosztalgikus félmosollyal, amiben némi kis gonoszkás fintor villant, akárhányszor csak felidéztem magamban a könyv eseményeit, és nem tudtam hirtelen, hogy is adjam vissza azt a badass-es rajongást, ami kialakult bennem. 

Kérve kérem az Agavét, mindent és bármit adjanak ki ezentúl (is) Baráth Katától! 

Nem voltam csalódott, vagy kétkedő, amikor megjelentek az első hírek az új könyvvel kapcsolatban, és nem éreztem azt, hogy ez rossz irány lenne. Egyáltalán nem féltem attól, hogy hiányozni fog olvasás közben a Dávid Veron sorozat, vagy hogy ahhoz próbálom majd hasonlítani. Mondjuk én eleve elég viharosan váltam el a cimbalomtól, nem jött be az eddigi utolsó epizód betyárkodása, így aztán végképp üdítően hatott rám, hogy most valami nagyon mást vehetek kézbe a szerzőtől. 

Se nem századelő, se nem kisasszonyoskodás. Nem a régimódi dívik, nincsenek urak és visszafogott, keszkenős humor, neeeem, ez kérem szépen egy igazi mai magyar thriller, ami Budapest utcáin játszódik, csupa-csupa ismerős helyen, és bele van szőve mindenféle olyan aktuális történés, ami olyanná tette 2015-öt, amilyen a benne élők számára volt. Ebből a szempontból kész korrajz is, hiába egy thriller-krimi szál a legfontosabb benne. 

"Keresztültrappoltam a Moszkván, aminek a közepébe a felújítás ürügyén akkora lyukat ástak, mintha rajta keresztül akarnának eljutni Tokióba. Elnézve a kerítéseket és az óriás munkagépeket, amik a betondarabokból ácsolt Csomolungma tetején trónoltak mozdulatlanul, ugyanezt az eredményt érték volna el akkor is, ha nem hívnak ki tűzszerészeket az ásás közben talált világháborús bombákhoz, csak simán hagyják őket felrobbanni."

Be kell valljam, már a kezdőjelenetet imádtam, onnan nem volt megállás. Zoli a bántalmazó férj, aki megmagyarázza persze magának, hogy miért is, hogy is, meg persze hogy ő nem is bántja igazából az asszonyt, Verát, aki különben is mindennel, még a jelenlétével is idegesíti... 

Aztán Zoli megkapja a magáét egy sötét sikátorban, mi pedig megismerjük a könyv női rambóját, aki kíméletlenül levezeti dühét, feszültségét a szemétládákon. 

"Persze, biztos sanyarú volt a gyerekkora. Persze, biztos kevés szeretetet adtak neki. Persze, mindenért a környezet, a történelem, a család, a deformált psziché meg a gyerekszoba szomorúfüzes tapétája a felelős. Gondolom, meg is lágyult volna a szívem, ha egyetlen percre is meg akarom érteni ezeket a mocskokat. De az együttérzés szándéka a lehető legtávolabb állt tőlem."

Azt gondoltam afféle álarcos igazságosztóként működik ez a nő, ez a névtelenül maradó főhős (ettől még rejtélyesebb), akit csak Méregzsáknak becéznek a kedvenc boxzsákpüfölő éjjeli helyén. De igazából nem erről van szó, leginkább csak ezeken a szemét pasikon vezeti le a rengeteg feszkóját, agresszió-kezelési problémáját így oldja meg, ami hát lássuk be, egy jó alternatíva - jobb, mint ha csak szórakozásból verne tök ártatlan embereket. Ő a nagy halakra megy rá. Kifigyeli, kilesi, követi őket, és lecsap mindenféle szerzett szerszámmal. Információszerzéséhez kapóra jön a lakótársa, Bori, aki egy bántalmazott nőket védő szervezetben önkénteskedik. Mi sem egyszerűbb, mint néha rájárni a hazahordott munkahelyi laptopra, és lementeni pár kincset érő nevet és címet rejtő excel-táblázatot. Utána pedig indulhat a hajsza.

Forrás. nakedpastor.com illusztráció

Csakhogy nem zajlik minden mindig zökkenőmentesen. Durcás hősnőnk hibázik, majd Borival történik valami, és hirtelen a rendőrséggel kell jópofizni, de azért közben ügyesen kutakodni és nyomozni egyedül is, hiszen nem valószínű, hogy ezt a hatóság ripsz-ropsz megoldja - ráadásul úgy, hogy Méregzsáknak se származzon belőle semmi rossz...
A szálak rendkívüli módon összekuszálódnak, és egy fergeteges végjátékban kerül pont az i-re a nagybetűs, de leginkább jogállamiságon kívüli igazságszolgáltatásban.

Rettentően tetszett a stílus. Imádtam ezt a fajta száraz, cinikus humort, ennek a nőnek minden apró kis gondolatfoszlányát, megmozdulását, felhorkanását. Volt irónia és szarkazmus is bőven, és persze maga a csavaros nyomozás sem hagyott nyugodni, folyamatosan járt az agyam, mi lehet Mátéfival, Ginával, Dömössel, a rejtélyes kórházlátogató asszonnyal, a többi alvilági figurával... Remek történet, igazi, jól összerakott, a magyar valóságba helyezett krimi egy összetett és nagyon tökös női főszereplővel.
A mellékszereplőket is kedveltem, az élen Kittivel (facepalm :D).

Nagyon sok érzelem jött át a sorokon, a könyvben kritizált dolgokon keresztül. Tapintható a sok düh, és ez nem korlátozódik csak a központi témára, vagyis a családon belüli erőszakra, nők elleni bántalmazásra, gólyatábori erőszakra, az erőszakot magadnak köszönheted, ha kihívó vagy kampányra (mennyi aktualitás ugye tavalyról!). Előkerülnek a sztereotípiák, nemi szerepek, az emberek zusammen is, a képmutatásuk, az online jelenlétük túltolása (becsekkolások, fb-posztok), de jön a düh a túlterhelt egészségügyi rendszer, a vasárnapi boltzár, "a rendőrség általános kétbalkezessége" miatt is.

"Mindenkit a saját problémái izgatnak. A világ ilyen, én is ilyen vagyok, és ez így van rendjén. Fölösleges a szócséplés, fölösleges a cukros képmutatás."

Nem akarom Amadeát másolni, ő írta le remekül a posztjában, hogy az apróságok, jelentéktelennek tűnő kis részletek mennyire otthonossá tették a könyvet, de tényleg én is pont így éreztem. Kelemen felügyelő sokat emlegetett Bambi-szeme, kilenc futó ügye, az esti futások, a jéghideg víz a hűtőből, az undok sarki boltos, a gíroszozás (ííííí-vel :D), a "háztartási hitlerek" kifejezés, a Bizalmatlan Ork a fejünkben, Marianka története...

Fotó: Valuska Gábor. Forrás.

Kritika: nyugi, nem jön semmi kemény, tényleg imádtam a könyvet, ahogy van, egyedül azt kritizálnám meg, hogy SPOILER!!! kicsit néha hihetetlen volt az erőkifejtés, gondolok itt a repedt bordával futásra elég hamar - de ezt megbocsátottam, utána azért mégis rávette magát Méregzsák a pihenésre.. Aztán a 70 kiló. Ez a nő legalább 80-85 kiló kell legyen ekkora magassággal és izomtömeggel szerintem, és nem lett volna gáz ezt írni. Oké, 70 kiló színtiszta izmosság is szép, de 190+ a magasság jelen esetben. Szóval igenis egy nagydarab, kemény csaj, nem baj az se, ha 90 kiló. :)
A harmadik: a csavarhúzó. NAGY SPOILER!!! Hát. Azért Newton megfordult a sírban az erő-ellenerő törvénye miatt. Szerintem a torkán keresztül a tarkóján kellett volna kijöjjön a földön fekvőnek az a csavarhúzó, nem hogy beleáll a fölötte fekvőbe, miközben alulról szájban tartják. Jobb lett volna ha valahogy mégis elér egy kalapácsot, azt a megoldást inkább elhiszem.
Ó és még valami. A több fiatalból álló bandára miért kellett rátámadni? Nem csináltak semmit, és még veszélyes is volt nem one-on-one meccselni. Pont előtte szögezte le a főhős magában, hogy ilyen nem csinál. SPOILER VÉGE!!!

Értékelés: 10/10
Egyszerűen BITANG JÓ. Ennyi! Az év egyik legjobb olvasmánya volt/lesz/marad, és biztosan újra fogom olvasni. A Nő kutyával és holddal után azt hittem jó ideig nem akadok jó, kortárs magyar krimire, de az Arkangyal éjjel túlszárnyalta a legvadabb elképzeléseimet is.

Mellesleg az egész könyvet Baráth Kata kellemes hangján, kicsit hadarósan narrálva hallottam a fejemben. :)

"Ha a feneked alá tolják a kisszéket, ne baromkodj, ülj le."

Így van. Ha pedig meglátod, hogy Baráth Katának új könyve van, ne rinyálj, hogy nem Veron, hanem fogd és vedd meg, de azonnal! :)))) 

Kiadja az Agave.
Rendeld meg >itt< (de nyomban!)! :D 

Fülszöveg: "Amikor Budapest utcáit feketére festi az éjszaka, egy árnyék indul veszedelmes útjára. A rendőrök szerint az árnyék csak legenda, de aki találkozik vele, többé nem szabadul a rettegéstől.

Bori önkéntes segítő, a családon belüli erőszak áldozataival foglalkozik. Egy végzetes napon azonban éppen őt támadják meg. A lány lakótársát felzaklatja a tragédia, és cinizmusa ellenére minden veszélyt vállal, hogy elkapja a névtelen tettest. Nyomozását rengeteg váratlan fordulat és fellángoló erőszak szegélyezi. De mi köze van ennek a nyomozásnak a pesti éjszakákat rémülettel megtöltő árnyékhoz?

Baráth Katalin a nagy sikerű Dávid Veron-sorozat után egy letehetetlen, és ízig-vérig 21. századi magyar thrillert írt. Ez a regény nemcsak ismerős helyszíneivel, sötét, de a humort sem nélkülöző világával és izgalmas történetvezetésével ragadja magával olvasóit, hanem egy olyan főhős megrajzolásával is, akinek karaktere egyértelműen új szín a magyar krimiirodalomban."