PuPilla azt üzeni, bocs!

... de Ove neki jobban tetszett. :) Ami nem azt jelenti persze, hogy nem élveztem olvasni Fredrik Backman második regényét, ami tavaly magyarul is megjelent A nagymamám azt üzeni, bocs címen. 

Mégsem kaptam meg azt az elvarázsolódást, amit vártam volna a sztoriba beleszőtt mesevilág és mások véleménye alapján. Egy kicsit szerettem volna jobban bevonódni a történetekbe, kívülállónak éreztem magam. Sajnos helyenként untatott is és példabeszéd-szerű volt, úgy éreztem.
Eleinte nem is gondoltam, hogy sok jelentőségük van a meséknek a történetben, de aztán hamar kitisztult, és helyére került minden puzzle-darab, minden elbeszélés-fonal.

Tetszett a szimbolika, a királyságok, a hétköznapokra vetített jelentőségük, és egyáltalán az egész nagyiverzum, a fantáziavilág, amibe nagyi bevonta Elzát. Tényleg mindenkinek kéne egy ilyen belevaló, vagány, szabályokat áthágó, összekacsintós nagymama az életébe, aki nem rest betörni az állatkertbe, vagy hóembernek álcázni magát, hogy felbosszantsa és megijessze a karótnyelt Britt-Marie-t... Apropó, Britt-Marie! Nagyon szeretnék róla külön olvasni, olyan érzésem van, hogy meg fog nyerni magának ez a szörnyű nőszemély, aki mást sem csinál, csak láthatatlan bolyhokat szedeget és morzsákat seper  mindenhonnan, ceruzával fejt csak rejtvényt, és vannak még egyéb kis mániái is. :)

“Granny always said Britt-Marie was the sort of woman who would have to drink two glasses of wine and feel really wild and crazy to be able to fantasize about solving a crossword in ink.”

Nagyi szuperhős, és bár vannak hibái, amiket nem biztos, hogy helyre tud hozni, azért legalább bocsánatot kér értük... 

“Only different people change the world,” Granny used to say. “No one normal has ever changed a crapping thing.” 

Elza Harry Potter rajongása miatt rengeteg a HP regényekre, filmekre való utalás, amit nagyon csíptem, és mellesleg: kérek Griffendéles sálat! ;)  

Land-of-Almost-Awake, vagyis magyarul Félálomország és királyságai szép allegóriák az életünk részeire, személyiségünk, lényegünk alkotóira, és mindhez kapcsolódik a történet kibontakozása során egy-két valós szereplő Elza környezetéből, mert a mesék róluk, az ő sorsukról, sorsukból íródtak. Az Agymanók jutott eszembe a királyságokról többször is, amiben a főszereplő kislány fejében vannak ezekhez hasonló különféle "szigetek", bár sokkal megfoghatóbb dolgokról (játék, család, hobbi), míg ebben a könyvben az absztrakciók kaptak helyet, és jelentéstartalmat.

Szép a lezárás, érzelmes regény sok-sok húrt penget, ismét giccsmentesen. Szövevényes kapcsolathálót mutat be, érdekes karaktereket és egy igazi kincskereső kalandot is, hátrahagyott levelekkel. És mégis: Ove a favorit. Bocs! 

Értékelés: 10/7,5

U.i.: Ez egy rövid poszt most, olvasni inkább van kedvem, mint írni. ;) 

“Granny then said the real trick of life was that almost no one is entirely a shit and almost no one is entirely not a shit. The hard part of life is keeping as much on the not-a-shit side as one can.”