Olvasás mint hullámvasút

A Témázunk ehavi etapjában az OLVASÁS MINT HULLÁMVASÚT - mitől unjuk meg a könyveket? című téma nyert, így erről fogunk eszmét cserélni a bandával. :) Nekem, bevallom őszintén, most kifejezetten aktuális (volt?) a téma, mert belebotlottam egy elég "hullámvasutazós" könyvbe is, na meg volt egy kis olvasási válságom is, ami ugyancsak passzol a fenti témafelvetéshez. De, mint lelkes olvasónak, vannak más emlékeim, és némi általános érvényű mondandóm is az olvasás "egyszer fenn, egyszer lenn" jellegéről. ;) 

Nem mondok nagy újdonságot: nincs mindig kedvem olvasni. Szerintem ezzel így van mindenki, még ha a legfőbb és legkedvesebb hobbija is az olvasás. Egyszerűen néha nem csúszik, mert más jár az ember fejében, leült a sztori a könyvben, vagy épp fizikailag sok a dolga, amibe nem fér bele, hogy leüljön az olvasófoteljébe és legördítsen 50 oldalt az aktuális regényből. 

Az előbbi problémákra nekem két állandóan alkalmazott megoldásom van: ha fizikailag nincs időm leülni, akkor hangoskönyv. Vígan lehet vele ablakot pucolni, vagy zöldséget szeletelni, imádom azt a szabadságot, amit ad, és szerencsére eléggé felfejlesztettem az auditivitásomat, hogy menjen a multitasking a szöveghallgatással együtt. ;) A másik módszerem, hogy mindig több könyvet olvasok egyszerre. Régen el se tudtam volna ezt képzelni,  mindig egyesével haladtam, sőt egy-egy napot tartottam is köztük, de rájöttem, hogy sokkal jobban érzem magam, és sokkal többet is olvasok, ha megvan a szabadságom, hogy kiválasszam, per pillanat épp melyik világba, milyen formátumba szeretnék csöppenni és milyen nyelven. Rendszerint három-négy könyv van elkezdve, és amikor befejezek egyet, nem azon vagyok, hogy a következővel is haladjak, és elfogyjanak az aktuálisak, hanem szemezni kezdek másik hárommal a polcról... :) Javíthatatlan könyvhabzsoló lettem.

Ez a fajta olvasás nem mindenkinek szimpi, és nem mindenkinél működik. Nekem viszont szükségem van rá, hogy legyen választásom, épp mit akarok folytatni aznap. 

Amikor már végképp nincs hangulatom egyikhez sem, amit épp elkezdtem, vagy egyáltalán a betűkhöz, akkor már nagy a baj, de általában ez nem tart sokáig. A könyvmolyságot nem lehet csak úgy elhagyni, levetkőzni, leszokni róla (?!), még a nagyobb olvasási válságoknál is jönnek előbb-utóbb az "elvonási tünetek", addig meg mindig ott van a polcrendezés, könyvekről beszélgetés, és az új megjelenések böngészése, mint nem is annyira marginálisan könyves tevékenységek. :D 

Ha a könyvön belül elunom magam, az nem jó ómen az élményre és az értékelésre nézve. Nagyon bele tudok ragadni ilyenkor az adott olvasmányba, és az utolsó, unalmas rész emléke elevenen él bennem, olyannyira, hogy a borítóra ránézve, már fordulok is el, vagy pakolok is a tetejére egy másik könyvet. Nemrég a Lépcsők városában akadtak olyan részek, amikor nagyon leült a sztori, nagyon nem tudtam haladni. Hogy mitől unjuk meg a könyveket olvasás közben, az elég változó, én például akkor biztosan, ha hosszadalmas leírások jönnek, és sokáig nem történik érdemi változás, vagy csak úgy érzem, a karakter toporog, akár fizikálisan, akár a fejlődésében. 

De szoktam unni a szöveget akkor is, ha kitalálom, mi fog történni, és tulajdonképpen várakozó állásponton kell töltenem mondjuk 100 oldalt, mire a könyv is elér odáig. hogy mindez kiderüljön. 

Persze a legjobb könyvekben ez nem számít, azok akkor is odaláncolnak magukhoz, amikor rájövök egy csavarra, mert akkor azt várom, hogy na, hogy is lesz egész pontosan, vagy egyszerűen csak élvezem azt, hogy visszatérhetek az ismerős környezetbe és a megkedvelt szereplők közé. 

A hullámvasútról eszembe jutnak még az igazi érzelmi hullámvasutazós könyvek, amikor olyan csodálatosan építkezik a regény, hogy bár eleinte közömbös volt minden és mindenki, a végén könnyes szemmel veszel búcsút valamelyik szereplőtől, vagy amikor nem biztos, hogy ki vagy békülve a stílussal, mégis megragadnak az események, és nem tudod nem áll-leejtve fogadni a csavart, vagy gombóccal a torkodban a fejleményeket. Nem akarok feltétlenül példálózni könyvekkel, de a közelmúltból pl. Rowling The Casual Vacancy-je biztosan eszembe jut, ha érzelmi hullámvasútról beszélünk. Friss élményként pedig itt van Az ember, akit Ovénak hívnak... :) 

A posztom most kicsit rövidebb lesz, ennek prózai oka pedig az, hogy igazából nem sokszor unom meg a könyveket, olvasás közben sem - vagy ha mégis, akkor sokszor inkább félredobom őket már egy ideje -, és nem sokszor unok rá az olvasásra sem, mert annyira lételemem a hobbim, hogy még a válságok sem tudnak nálam soká kitartani. 

Éljen az olvasás, akármilyen hullámhegyek és hullámvölgyek legyenek is benne néha:

"Ha minden szép volna, semmi se lenne szép."

/Anatole France/ 

Jegyet váltanál a hullámvasútra? A témához bátran lehet csatlakozni poszttal, vagy csak írd meg a véleményed kommentben! Ha írsz, jelezz nekem, vagy bármelyik másik témázónak, és belinkelünk téged is! :) 

Felültek a hullámvasútra még: 

Miamona, Nima, Bea, Ilweran, Zakkant.

Utóvéd (később csatlakozók): 

Katacita, 

/A képek illusztrációk. Forrás./