Oldalak

2016. május 25., szerda

Grady Hendrix: Horrorstör

A könyvet egy évig tologattam magam előtt, pedig nagyon hívogatott a szokatlan formával, a posztot pedig most napok óta tologatom, mert hát mégsem járja, hogy ragyogó napsütésben holmi horrorokról essen szó... :) De a Horrostör mégsem olyan rémesen ijesztő horror, inkább azt mondanám rá különleges, és pikáns. 

"Napközben az Orsk nem volt több átlagos, korszerű alapanyagokból emelt, bútorokkal és emberekkel teli épületnél. Ám éjfél előtt egy órával, mikor folyosóit már senki nem rótta, mikor az irodák elsötétültek, és a hátramaradt vevőket is kitessékelték az elülső kapun, mikor reteszre zárták a bejáratokat és az utolsó munkatársak is hazamentek, valami egészen mássá alakult."

Aki olvasott már értékelést a könyvről, tudhatja, hogy úgy néz ki, mint egy IKEA katalógus formára és méretre is, és bár úgy voltam vele, én ezt csakazértse fogom emlegetni, mégsem tudom kihagyni, mert bármily hihetetlen is, tényleg nagyon sokat dobott az egész élményen. A betűk kéken vannak szedve, hatalmas belső margók vannak - eddig nem is gondoltam rá, hogy ez milyen kényelmes lehet: elfér a könyvjelző anélkül, hogy kitakarna szöveget, és lehet hajtogatni is a könyvet olvasáskor, kényelmesen olvasható minden akkor is. :) A fejezeteket mindig egy-egy bútor képe és rövid leírása vezeti be, de ezen kívül is van egy csomó apró "extra" a könyvben, például Orsk reklám, megrendelési űrlap, kuponok... 

 "– Mi van az üzemi bejáróval?      – Behalt.      – Akkor hogy jelentkezünk be?      – Ne siess már annyira -szólt Matt, majd megpróbált kiszippantani egy sajtfoszlányt a száját körülvevő szőrtengerből. – Nem vár bent semmi, csak bérrabszolgaság, végtelen kizsákmányoltság, és személyes alávetettség céges nagyurainknak."

Orsk ugyanis a regénybeli, kitalált áruház neve, ahol a történet játszódik. Tipikus skandináv bútoráruház, ahogy mi is ismerhetjük, lapra szerelt gardróbszekrények, elcsenhető ceruzák, listák termékkódokkal, térkép a részlegekről, és persze az út, aminek segítségével bebarangolhatod az egész áruházat, végül mindig a Piactérre jutva, ahol, ha addig nem is vásároltál semmit, biztos landol a kosaradban néhány illatgyertya, hímzett törölköző, üvegpohár, sószóró vagy színes szalvéta... Ezzel a környezettel, és az egész áruház működésének, filozófiájának bemutatásával szép kis fricskát mutat, kritizálja a fogyasztói társadalmat, és a multikat is pellengérre állítja. A cég iránti elköteleződés, lelkesedés kötelező jellegű, mert az Orsk egy nagy család... 

 "Az Orsknak kétféle vendége van. Azok, akik nem vesznek semmit, és azok, akik bármit megvesznek. Ám komoly vásárlásra addig nem kerül sor, míg el nem jutnak a földszinti Piactérbe, ahol szembesülnek azzal, amit mi csak „pénztárcanyitogató” részlegeknek hívunk. Lényegük, hogy a lehető legnagyobb vásárlási kísértésnek tegyék ki a vevőket. Célunk, hogy a pénztárcájukba nyúljanak, és vegyenek valamit, akár csak egy villanykörtét, hiszen amint sikerült erre rávenni őket, költekezni fognak, mégpedig látogatásonként átlagosan 97 dollár értékben."


Azonban valami furcsa történik az áruházban, egyre több a kár, a reggeli műszak folyton talál valamit, amit az esti műszak otthagyott, és nem takarított fel... vagy...? Vagy esetleg valami éjjel történik az Orskban? Ki járkálhat benn éjnek idején? Basil, az áruház alkalmazottainak helyi kisfőnöke (őszintén szólva elfelejtettem mi is volt a titulusa pontosan) elhatározza, hogy harmadmagával benn marad éjszakára, és köröket tesznek az áruházban, megpróbálva a végére járni a rejtélynek, és kézre keríteni az esetleges illetéktelen behatolókat, mielőtt másnap reggel jön a felsőbb vezetés ellenőrző hadteste. Amy, a szerencsétlen, az áruház filozófiájával azonosulni nem tudó és nem akaró beosztott és Ruth Anne, az Orsk 14 éve elkötelezett pénztárosa a két delikvens Basil mellett, akik persze a busás túlóradíj miatt vállalják is a küldetést. Később kiderül, hogy még két munkatárs is az áruház foglya lesz éjszakára: Matt és Trinity ugyanis kapva kaptak az alkalmon, és megneszelve, hogy valami bujkálhat a sötétben, elbarikádozzák magukat, és benn maradnak ők is, hogy filmet forgathassanak a potenciálisan kísértet járta helyről, és majd berobbanjanak a tv-be a műsorukkal... 
Ha tudták volna, mi vár rájuk... A borzalmak akkor kezdődnek, amikor a világítás elhalkul, amikor különös motoszkálás kezdődik, feltűnik egy-egy patkány, majd még más is, ami sokkal ijesztőbb. ... Basil és csapata megpróbálják valahogy átvészelni az éjszakát, és elkezdődik a menekülés árkon-bokron, avagy Liripipen-Brookán keresztül. 

"– Hányni fogok – jelentette be Amy.
– Ne az árura! – intette Basil."
Érdekes volt az az átmenet, ahogy a furcsaságokból átcsaptunk valódi veszélyhelyzetekbe, elmosódott és kitapinthatatlan a határvonal, olyan láthatatlanul olvad át minden a normálisból valami szürreálisba. 
Bár kicsit izgultam, hogy mennyire lesz ez félelmetes, igazából néhol úgy éreztem inkább horrorparódiába csap át. Amikor a szőrös kéz kilógott az ágy alól, szinte felnevettem, és később is megmaradt a "könnyed" hangulat, néhány szaftos részletet kivéve. Hátborzongató dolgok történnek persze, menekülni kell a szereplőknek az életükért, de megmarad a humor is, és nem billen túlságosan át se egyik, se másik irányba. Misztikus, és vannak benne klasszikus horror-elemek, amerikai filmszerűen pereg minden, szinte azonnal adaptálható a filmvászonra. Egy kicsit le is ült a lelkesedésem a könyv iránt valahol a szeánsz és az azt követő események, a sok rohangálás közben, hogy hát ennyi volt, innen nincs felfelé, jönnek az előre kitalálható történések sorban és majd szépen kijutnak és heppiend, de hála a jó égnek Grady Hendrix sokkal jobbat mutatott a végére egy klisés megoldásnál. A könyv végkifejlete abszolút nem az lett, amit vártam, és tetszett ez a felfelé ívelés, a szokatlan megoldások, és az a pikantéria, amit az utolsó pár oldal nyújtott. Enélkül nem lett volna igazán különleges maga a sztori is, csak a kivitelezése a könyvnek.

Kevés karakterrel dolgozik Hendrix, akik kicsit furák és kicsit amerikaiak, de azért izgul értük az ember. Senkit se zártam kifejezetten a szívembe, de szerettem róluk olvasni. 


Értékelés: 10/10 Villámgyorsan elolvastam, alig tudtam kihúzni az orrom a könyvből, úgy odatapadtam hozzá, és hát mondanom se kell, minden egyes lökött bútornevet sikerült megtanulnom a Müskktől az Ingalutton át a Bodavestig. :D ... Remek ötlet volt ebbe a steril, áruházi környezetbe helyezni egy horrort, és nem teljesen komolyan venni az egészet.
Szórakoztató olvasmány, és nyugi, nem fogtok tőle kislámpával aludni, ijedősebbek is simán belevághatnak. :) 
Fedezzétek fel, mit rejt az Orsk éjszaka! 


Kis kritika és kukacoskodás a végére, mert nem tudok kibújni a bőrömből, és az ilyen hibák rendkívül bosszantanak: 
- Szerepel egy "Cops" sorozat - nem lehetett volna lefordítani, mondjuk Zsarukra?
- "konzervzene" wtf -.-' ? Mobiltelefon elnyomott csöngéséről van szó, ami ugye szólhat kicsit "tinny", és bár nem láttam az eredeti szöveget, a nyakamat tenném rá, hogy tinny music volt ott, ami kicsit "bádoghangú", "fémesen rezgő", "berezonáló" stb. De semmi esetre se konzervzene
- "Ouija tábla". Nagyjából "vidzsa" vagy "kidzsa" a kiejtése, így előtte 'a' kellene hogy legyen a névelő, nem 'az'. 
- "pins & needles" - ismerjük mind, a kifejezést is, meg azt is, amikor elzsibbadt valamint, és ahogy visszatér belé az élet, bizsereg, zsibog, hangyás, szurkál, éget kicsit, stb. A fordítása így sikerült: "megannyi tű és szög fúródott ujjaiba és lábujjaiba". -.- 
- a 161. oldalon pedig el van rontva a szereplő, Trinity helyett Amy az, aki súg valamit. 

27 megjegyzés:

  1. ""megannyi tű és szög fúródott ujjaiba és lábujjaiba"" - a fordító nagyon komolyan vette a műfajt. :D
    jó könyv lehet, eddig is érdekelt, de ezután meg pláne.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha, úgy tűnik, a fordító azt hitte, hogy ezt a mondatot szó szerint kell értelmezni. :D
      Nimával ellentétben engem meg egyáltalán nem érdekelt, most viszont elkezdett. :) Komolyan, olyan étvágygerjesztően írtad le. Nyami. :D Eszembe jutott a Deadpoolban az Ikea-szekrényeket szerelő vak nő. :D

      Törlés
    2. Szerintem pont azért nagyon ciki, mert egy horrorban akár lehetne szó szerint is venni ezt a mondatot a szögekkel, de nem ez a helyzet itt.
      Nima, olvasd! De ne e-ben, úgy nem ugyanaz az élmény, ez a könyv könyvalakban kell!

      Bea, nahát, étvágygerjesztően írtam egy horrorról? :D :D Nem láttam a Deadpoolt sajnos. A gardróbszekrényekről nekem egyébként ezentúl mindig ez a könyv fog eszembe jutni. :D

      Törlés
    3. Nem tehetek róla, ez a szó jutott eszembe. :D
      Nézd meg, a legjobb szuperhősös film, amit valaha láttam. Iszonyat trágár és gusztustalan, de nagyon szellemes és vicces formában. :)

      Törlés
    4. Szüleimmel nemrég skype-oltunk, és akkor szóba került, mert valakik voltak moziban, ők meg kérdezték, hogy és, mit néztek, én meg mondtam, hogy Deadpoolt. Erre sutyorogtak valamit, hogy mi, értetted? Igen, valami halott medence. :D :D :D

      Törlés
    5. :D Fogalmam sincs, miért ez a neve, semmi köze holmi halott medencékhez. :D

      Törlés
    6. Tudom, de ez tök cuki volt, mindig ez jut eszembe erről a filmről. :D Egyébként nem vagyok egy nagy Marvel és vagy szuperhős fan. :/

      Törlés
    7. Én se, bár mindig megnézem őket. :D De a Deadpool kimondottan tetszett.

      Törlés
    8. Én csak a Grootosat láttam, amiben van mosómedve is. Nem emlékszem a címére.

      Törlés
    9. Basszus, nekem is gondolkodni kellett rajta. :D A galaxis őrzői. Az is jó volt.

      Törlés
    10. Tényleg, A galaxis őrzői! :) Nem volt rossz, de az ilyen jellegű filmeket inkább háttérzajnak használom netezéskor, nem moziba menésre, mint fő program. :D

      Törlés
  2. Nahát, szerintem ez az első könyv, amit te magyarul olvastál, én meg angolul, és nem fordítva. :)
    Örülök, hogy tetszett, úgy gondoltam, hogy nagyon kétesélyes lesz ez nálad, vagy nagyon igen, vagy nagyon nem. De végül is a lényeg, hogy az ember ne vegye nagyon komolyan, a befejezés meg tényleg tök jó!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bontsunk pezsgőt! :D Szerintem tőled kívántam meg először én is, csak hát most jutottam csak el idáig... :)
      Én nagyon bíztam benne, hogy tetszeni fog, és bejött.

      Meg tudnád nézni az angol kötetben ezt a konzervzene cuccot? A Wanweird fejezet vége felé van, amikor a rendőrség visszahívja Amyt, hogy nem találnak oda, akkor csörren így a telefon.

      Törlés
    2. tinny snatch of music played

      Törlés
    3. thanks! Mondtam én, hogy tinny music! Csak még foszlány is. Hogy a viharba' lett ebből konzervzene?

      Törlés
    4. gondolom, ezzel adta vissza a lehető legtömörebben a bádoghangot.

      Törlés
    5. :D te minek fordítanád? (nekem nem fura, mert időnként hallom innen-onnan, hogy konzervhangzás)

      Törlés
    6. Bárminek csak nem konzervzenének... Egyébként, amiket írtam, olyasmire, nyilván az egész mondatot nézve, pl. Fémesen csendülő hangfoszlány szólt Amy telefonjából / Nyikorgó dallam szólalt meg...
      A konzervzenék megakasztanak, mindig látom mögötte az értelmes angol szöveget.

      Törlés
    7. Akkor kösz Nima, hogy megnézted! Dobozhangú zene? Nem tom...

      Törlés
    8. A dobozhangú is jó :) vagy tudomisén, mintha egy konzervdobozból szólt volna a telefonja. Ezeregy variáció van.

      Törlés
  3. Na, én most olvasom. Észrevetted, hogy a borítón ott van: Kjerring (plusz két pont az e-n), lásd a 78. oldalon, és a Kjerring című fejezet a 78. oldalon kezdődik? :D És a Brookánál ugyanez, csak 8. oldal. :)
    Én eleve paródiaként olvasom, meg ott is van valahol a legelején. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen! Ez is része a katalógus-feelingnek. :) Hogy tényleg ott van az adott bútordarab. :) Hol tartasz? Tetszik?
      Azért a paródia-jelleg mellett vannak kicsit ijesztő részei. :) Meg elgondolkodtató is a vége.

      Törlés
    2. Most épp a 78. oldalon. :D Eddig igen.
      Igen, azt azért sejtem, hogy ijesztő is lesz, de remélem, azért nagyon nem. :) Alapjában nem szeretem a horrort.

      Törlés
    3. Nem, azért nagyon nem lesz, én is bírtam, pedig alapvetően én se szeretem igazán a horrort. De mostanában próbálkozom. :)

      Törlés
  4. Nos, kiolvastam, és valóban voltak azért keményebb részek. Szerencse, hogy könyv, az ember annyit képzel el, amit még el bír viselni. :D Filmben biztosan meg lehetne csinálni sokkal félelmetesebbre. És a vége, hm, elgondolkodtató.
    Nem írok róla posztot, olyan szépen leírtál mindent, nem igazán tudnék már hozzátenni. :)
    Figyeltem ám a 161. oldalt. :D
    Engem meg ami kiakaszt mostanában az a toldalékolás. Már a legegyszerűbb szavakhoz is kötőjellel teszik őket. Itt is volt egy, de elfelejtettem, pedig nagyon meg akartam jegyezni. A nem csak és a jól esik külön írva mást jelent, mint egybe, szintén egyre gyakoribb hiba. Néha azt gondolom, az összes szerkesztőt, lektort és fordítót el kellene küldeni egy helyesírás tanfolyamra.
    Mikor gyerek voltam, a könyvekből tanultam helyesen írni, ma már csak arra jók, hogy teljesen összezavarjanak, és sokszor úgy érzem, abban sem vagyok már biztos, amiben régen igen.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, én is úgy gondolom, filmen kimaxolnák a félelmetességet, meg alkalmaznák a szokásos horrorfilmes fogásokat. :)
      Ó, köszi, de azért szívesen olvastam volna a te posztodat is. :)
      A toldalékolás engem is zavar... azokhoz, amikhez tényleg kéne, oda meg nem tesznek. Fura lett ez az egész, de tény, az új szabályokat sem tudom igazán pontosan. Viszont az alapok kellene hogy menjenek... Néha az olvasott emberek is meglepőeket hibáznak ezekben, pl. halálom az igekötős hibák tömkelege.

      Törlés