Gail Carriger: Manners and Mutiny (Finishing School 4.)
“A ball, at last!” Dimity Plumleigh-Teignmott sank back into her chair in delight.”
Gyorsan sorra vettem a Finishing School befejező, negyedik kötetét is, amíg lendületben voltam. Ebben a részben lezárulnak Sophronia kalandjai és pont kerül a Picklemen és flywaymen és hát minden egyéb men végére is. :)
Ez a kötet, az előzővel ellentétben most nagyon pörgősen és eseménydúsan indult, több minden történt az első pár fejezetben, mint az egész előző részben. Szinte rögtön előkerülnek a nyílpuskák, amit a borítón lévő hölgy kezében is láthatunk, ennek kapcsán Sophronia igen meleg helyzetbe is kerül Braithwope professzorral, hőseink báloznak egyet, ahol a feladatuk egymás megszemélyesítése, aztán Londonba utaznak, Sophronia nővérével, Petuniával vásárolgatnak, mitadisten, Soap is előkerül, és máris újabb bálon tehetjük tiszteletünket, ezúttal Lord Akeldamánál! :)
Az ígéretes kezdetek után aztán belefolytunk az akcióba... és innen megint unalmas lett az egész... Ms. Carriger, hogy a bánatba tud ennyire pokolian unalmas akciózást és kémkedést írni?! Vontatott volt, és semmi nem történt sokáig. Időről-időre aztán felkaptam a fejem egy-két dologra, az egyik barátnő, és az egyik felnőtt szereplő is tartogatott némi meglepetést, előkerül Monique és Felix is, és kiderül a Picklemen furfangos terve is, amit Sophronia némi segítséggel, és kis híján az élete árán megakadályoz. Tetszett, hogy itt mert merész lenni Carriger, igazi veszélyhelyzet volt, és nem csak karcolások érik a főhőst.
A végén több szereplő sorsát összegzik röviden (Bumbersnootnak különösen örültem!) de furcsa volt számomra, hogy ebből méltatlanul kimaradt Dimity, Agatha és Felix is. Mondjuk remélem ez nem azért van, mert valami Dimity spin-off készül. Sidhaeg-t nem látjuk viszont sajnos, és kicsit hiányzott az iskolai hangulat, kurtán-furcsán kiszakadtunk onnan. Az viszont jó volt, hogy voltak összefonódások a Parasol Protectorate néhány szereplőjével. Petunia egy Mr. Hisselpennyhez megy férjhez, hmm, elég alapos a gyanúm, az ő gyermekük lesz majd Ivy. :) (időben stimmelne azt hiszem, ez a regényfolyam az 1850-es években játszódik)
A szerelmi szálról: eldől a háromszög kérdése, de őszintén szólva engem eléggé hidegen hagyott. A választás: nem éreztem benne elég szikrát. De tulajdonképpen a dilemmát se értettem, nem a két fiú közöttit, hanem hogy SPOILER Soappal miért ne lehetnének egymáséi, ha aztán mégis egész könnyedén egymáséi lettek... SPOILER VÉGE
Ez a kötet, az előzővel ellentétben most nagyon pörgősen és eseménydúsan indult, több minden történt az első pár fejezetben, mint az egész előző részben. Szinte rögtön előkerülnek a nyílpuskák, amit a borítón lévő hölgy kezében is láthatunk, ennek kapcsán Sophronia igen meleg helyzetbe is kerül Braithwope professzorral, hőseink báloznak egyet, ahol a feladatuk egymás megszemélyesítése, aztán Londonba utaznak, Sophronia nővérével, Petuniával vásárolgatnak, mitadisten, Soap is előkerül, és máris újabb bálon tehetjük tiszteletünket, ezúttal Lord Akeldamánál! :)
Az ígéretes kezdetek után aztán belefolytunk az akcióba... és innen megint unalmas lett az egész... Ms. Carriger, hogy a bánatba tud ennyire pokolian unalmas akciózást és kémkedést írni?! Vontatott volt, és semmi nem történt sokáig. Időről-időre aztán felkaptam a fejem egy-két dologra, az egyik barátnő, és az egyik felnőtt szereplő is tartogatott némi meglepetést, előkerül Monique és Felix is, és kiderül a Picklemen furfangos terve is, amit Sophronia némi segítséggel, és kis híján az élete árán megakadályoz. Tetszett, hogy itt mert merész lenni Carriger, igazi veszélyhelyzet volt, és nem csak karcolások érik a főhőst.
A végén több szereplő sorsát összegzik röviden (Bumbersnootnak különösen örültem!) de furcsa volt számomra, hogy ebből méltatlanul kimaradt Dimity, Agatha és Felix is. Mondjuk remélem ez nem azért van, mert valami Dimity spin-off készül. Sidhaeg-t nem látjuk viszont sajnos, és kicsit hiányzott az iskolai hangulat, kurtán-furcsán kiszakadtunk onnan. Az viszont jó volt, hogy voltak összefonódások a Parasol Protectorate néhány szereplőjével. Petunia egy Mr. Hisselpennyhez megy férjhez, hmm, elég alapos a gyanúm, az ő gyermekük lesz majd Ivy. :) (időben stimmelne azt hiszem, ez a regényfolyam az 1850-es években játszódik)A szerelmi szálról: eldől a háromszög kérdése, de őszintén szólva engem eléggé hidegen hagyott. A választás: nem éreztem benne elég szikrát. De tulajdonképpen a dilemmát se értettem, nem a két fiú közöttit, hanem hogy SPOILER Soappal miért ne lehetnének egymáséi, ha aztán mégis egész könnyedén egymáséi lettek... SPOILER VÉGE
"As much as she was enjoying it, Dimity would always rather talk about reading than actually read. In fact, Sophronia suspected she only read enough to have something to discuss."
Értékelés: 10/6 Felemás rész volt megint, kicsit örülök is, hogy már vége. Az egész sorozat nem olyan jó, mint a Parasol, felejthetőbb, de azért érdemes volt elolvasni. Bolondos és bohókás, ugyanakkor mégis kinevel benne Carriger egy bátor és önfeláldozó hősnőt egy cserfes és rosszalkodó kislányból.
Az előző kötetekről:
Az előző kötetekről:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése