Szabó T. Anna Kyoko: Senki madara

Tegnap megszólított a polcról Szabó T. Anna könyve, ami külsőre is szépséges és hívogató, és amiben belül is csupa szépség volt, még ha néha keserű is és fájó. 

Fülszöveg: "Az első nagy szerelem örök. Szárnyakat ad, átformál, megtanít a másikra és önmagunkra. De mi történik, ha annak, akit szeretünk, titka van? Ha nem akar egészen a miénk lenni? Ha feláldozza magát értünk, de közben mégis megtartja a szabadságát? Szabó T. Anna (japán nevén Kyoko) egy érzékeny magyar fiú és egy rejtélyes japán festőlány szerelméről mesél egy keleti legenda alapján, egyszerre mutatva be a kamasz-szerelem időtlen idilljét és a művészlét küzdelmes mindennapjait. Mindenkinek szól, aki nem fél az ölelés erejétől, és kész megtanulni a lényeget: ha madarat szeretsz, égbolt legyél, ne kalitka."

Gyönyörű mese, amiben összefonódik a finom japán festészet a pusztai magyarsággal, úgy, hogy nem látni sehol a széleket az összeillesztésnél, takarják a darvak szárnyai...
Kimonó, obi, kandzsik és daruhajtogatás fonódik össze a gémeskutas ugarral, a nyájjal, az egyszerű parasztfiúval, akinek Uccu az öreg kutyája. Mintha egymásnak teremtették volna ezt a két teljesen antagonisztikusnak tűnő magányos lényt: a subás, gyakorlatias, "állatok nyelvén értő" Tátost és a darukönnyedségű, légies, a fogcsikorgató hidegben is rizspapírra festegető japán lányt, Torit, aki a "semmiből" tűnik elő.
Szeretet, szerelem, szabadság, összetartozás, birtoklási vágy és elengedés komoly témái elegyednek. Megbabonázó. Megfoghatatlan szimbólumok és nagyon is valóságos veszteségek tánca.
Mindehhez még Rofusz Kinga nagyon rofuszkingás rajzai, elegánsan, pirossal, szürkével és feketével adnak hátteret. Tökéletes. Elmorzsoltam néhány könnycseppet is.

Köszönöm az élményt, kedves Szabó T. Anna!

10/10 

Kiadja: Magvető/Vivandra