Poszt-turkáló: Joanne Harris sötét oldala

A Poszt-turkáló rovatban mindig régebbi bejegyzéseket veszek elő, amik a freebloggal együtt elszálltak az éterbe. Ez a mostani egy különleges darab abból a szempontból is, hogy már a megíráskor is egy korábbi élmény volt, 2009-ben olvastam, az eredeti poszt pedig 2010. 01.09-én íródott. Duplán volt már turkálózva, tiszta Inception. :D

A The Evil Seed Joanne Harris első regénye volt, 1989-ben jelent meg először, magyarra nem fordították le, még a vámpíros tematika hullámain sem, de talán nem is baj, mert még elég kezdetleges Harris. Íme a bejegyzésem róla:

Joanne Harris: The Evil Seed

"Something inside me remembers... and will not forget."

Bár senki nem kommentelte, az előző bejegyzés kapcsán, hogy igen, igen, írjak róla, azért ne maradjon ki ez az egyetlen 2009-es könyv, amiről nem született még bejegyzés. Kicsit régen volt már az olvasás, február környékén, de azért megpróbálom feleleveníteni pár mondat erejéig.

A történet Grantchesterben játszódik a múltban és a jelenben. Két elbeszélőtől értesülünk az eseményekről. Egyikük Alice, aki festő (lehet hogy más kreatívkodást is csinál, de a festésre emlékszem), ő a jelenkori mesélő. Ex-kedvese, Joe bemutatja neki új barátnőjét Ginnyt, aki első perctől kezdve furcsa érzésekkel tölti el Alice-t. Próbál kedvesen viszonyulni az ártatlannak, csendesnek tűnő, légies szépségű vörös lánykához, de a körülmények megnehezítik a dolgát. Joe megkéri ugyanis, hogy szállásolja el néhány napra Ginnyt - ami valljuk be, elég kellemetlen és furcsa szituáció...  - és még azt is megemlíti hogy a lány pszichiátriai kezelés alatt állt. (legjobb ottalvós vendég kategória! :D) Alice kezdeti kedves hozzáállása hamar elszáll amikor a lány furcsa éjszakai kiruccanásai, félelmet keltő beszéde és két, a ház körül ólálkodó állítólagos "barátja" révén lassan összeáll a kép. Alice talál egy régi naplót is Ginny holmijai között, egy bizonyos Daniel Holmesét, aki saját és Robert barátja kalandjait meséli el egy rejtélyes, titokzatos nőszeméllyel, akit 50 éve temettek el a grantchesteri temetőben... Daniel irománya felfedi a múlt titkait.

Nos, igen, a The Evil Seed nem úgy hangzik ugyebár, mint egy Joanne Harris regény. Az írónőnek ez volt az első könyve, 1989-ben adták ki először, majd 2008-ban újra. Szinte nem is értem, miért nem csaptak körülötte nagyobb hűhót a nagy népszerűségnek örvendő vámpírirodalom időszakában, hiszen ez is egy vámpíros történet - bár piszkosul kevésszer írják le szó szerint. Azt hittem rögtön le is fordítják, és nagy csinnadrattával hirdetik majd, hogy Joanne Harris is vámpírhullámhosszra került! (pedig ugye nem is most...) Szóval csodálkoztam, amikor az Aludj, kislány jött ki magyarul ebben az évben, és nem ez, bár a minőséget tekintve érthető a döntés... 

Hogy mi a véleményem róla? Az hogy el lehet olvasni, viszont érződik, hogy az első könyve valakinek. Szárnybontogatós, nem elég kiforrott még, kitalálható.Az első harmada nagyon lekötött, jó volt megismerni a karaktereket, gyanakodni, érezni a feszültséget, a nyugtalanító hangulatot, de még nem érteni. A második harmadban a temetői jelenetek tetszettek, de a vége kusza volt kicsit, és egészében elégedetlenül tettem le.

A borító elég csúnya, én nem szerettem ránézni erre a szoborra... Jó érzékkel kitalált kicsit vámpíros, temetős borítóval vinnék mint a cukrot, pedig nem olyan jó.

Értékelés: 10/4 Nem vagyok oda a vámpírokért, és jobban szeretem a más témájú könyveit, illetve ahol már kicsit belelendült az írásba.

A könyvről Joanne Harris oldalán: ITT.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

JH rajongóknak érdekes utazás megismerni ezt az első, korai regényt is, és megnézni miből lett a cserebogár, de senkit nem biztatok nagyon, ez tényleg egy fércmunka volt még, főleg ha a későbbieket már ismerjük. Az oldalán Harris maga is elismeri, hogy nem egy olyan alkotás, ami átmenne a rostán újra: "The book is written in a deliberately baroque style, over two time-sequences; it’s extremely self-indulgent (if I were an editor I would have cut at least 200 pages); it’s sexy, violent, messy and confusing, and although I had great fun writing it, I do wonder what (if anything) the readers saw in it at the time."