Kolibri

Sötét és nyomasztó borító, de nagyon illik
a könyvhöz.

Kati Hiekkapelto: Kolibri

Fekete Anna, a regény főszereplő rendőr-nyomozója, ahogy a könyv fülszövege is írja, bevándorló. Szerbiából származik, ahonnan családjával a háború elől menekültek, és Finnországban telepedtek le. A család kissé szétszakadt, az egyik fiú, Áron, meghalt a fronton, anyjuk hazaköltözött, Ákos, Anna másik testvére képtelen a beilleszkedésre, sosem tanult meg rendesen finnül, és most csak züllik és zenél... Anna kiválóan beilleszkedett, a nyelvet is anyanyelvi szinten beszéli, de persze mindig állít elé új kihívásokat az élet. Alighogy elhelyezkedik az erőszakos bűncselekmények osztályán a rendőrségen, két súlyos ügy is a nyakába, vagyis az egész csapat nyakába zúdul... Bihar, a kurd kislány segélykérő telefonhívása, majd a tagadások, és a sörétes puskával meggyilkolt futó holtteste... Utóbbiból pedig hamarosan több is akad... Ennyit az ismerkedős, laza munkakezdő időszakról.

Német nyelvű kiadás

A futókat öldöklő sorozatgyilkos motivációjára és az összefüggésekre nem könnyű rájönni. Még az azték istenségek is a képbe keverednek: az áldozatok zsebében lévő nyaklánc Huitzilopochtlit ábrázolja. Ennek az istennek a nevéből ered a könyv címe is, a Kolibri - de ez sokáig nem derült ki, én is a felénél eszméltem fel, hogy még mindig nem tudom, vajon miért ez a cím. :) Türelem persze kolibrit terem a könyvben is - nem is egyet! De ez így izgalmas. Több a gyanúsított, a furcsa körülmény, és sokáig úgy fest, a többszöri kihallgatások sem vezetnek eredményre. Természetesen mindig mindenkinek van valami kis mellékes titka, valami mocskos dolga a háttérben, vagy épp a szándék, hogy védjen valakit, akiről azt hiszi, ő tehette... A szálak rendkívüli módon összegubancolódnak a végére. 

Megmondom őszintén, az elején nem tetszett annyira. Kissé vontatottnak találtam, valahogy nem lendült be, ahogy vártam, és egy ideig nagyon amatőrnek tetszett a nyomozás is. 

Angol nyelvű kiadás

A szerzővel való személyes találkozás, a könyvbemutató napján fordult át minden, és nem csupán azért, mert jobban érdeklődtem a szuper élmény miatt a könyvért is, hanem mert aznap egy hatalmas falatot sikerült haladnom is a könyvben, és egyre inkább olvastatta magát, egyre több rejtély várt megoldásra. Szóval a felvezetés apró döccenői ellenére egy remek könyv lett belőle, és egy igazi jó élmény, abszolút elégedetten csuktam be. Minden szálat elvarrtak, és mindezt kellő információcsepegtetéssel, nyomok elhintésével, nem túlbonyolítva, de mégis úgy, hogy a végén a fejemre csaphassak, hát persze, tényleg... Plusz az utolsó harmadban két igazán izgalmas jelenet is helyet kapott a végkifejlet előtt. A mellékszálakat is nagyon ügyesen mozgatta Kati, a nyomozócsapat egyes tagjainál is lehetett min izgulni, a családi hátterekbe is bekukkanthattunk, volt némi életveszélybe kerülés is, fenyegető, perverz sms-ek ismeretlen számról, és hát persze Esko... :D 

Esko Niemi lett Anna társa az osztályon. Tipikus rasszista, hímsoviniszta disznó, aki elhanyagolt külsővel rendelkezik, piál és cigizik folyamatosan, és mogorva, utálkozó hangnemben kommunikál. Igazi művészet őt megkedveltetni az olvasóval ez alapján, ugye? :D És mégis sikerült. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a következő részben hogy alakul Annával a viszonya, a barátságuk. 

Forrás

Jó volt látni a karakterfejlődést, a viszonyrendszer átalakulását, remek kis páros lesznek ők szerintem. :) Hogy Esko általános hozzáállása hogyan változik, jó kérdés, de ha marad ilyen mufurc, gyűlölködő, én azt se bánom, akkor is jó alapanyag. :)  

A Kolibri nem csak krimi, hanem komoly kérdéseket feszegető regény is: bevándorlás, asszimiláció, kulturális különbségek... A kislány, Bihar ügye összefonódik Annáéval, a nyomozó felelősséget érez iránta, és sorsközösséget is, próbálja védeni, még akkor is, ha az ügyet szinte nemlétezőnek, lezártnak bélyegzik meg, saját szakállára tovább ténykedik. Látszólagos biztonság, vallási különbségek, elnyomás, elrendezett házasság... Rengeteg mindent sikerült belevinni, súlyos témákat, és bár mellékesnek tűnhetett mindez a sorozatgyilkosságok ügye mellett, valahogy mégis ugyanolyan fontos volt.

Forrás

Anna személye eleinte nagyon semleges volt számomra. Nem tudtam rajta "fogást" találni, miért szeressem, miért ne szeressem? Ami idegesített, az a rossz szokása, az ismétlődő panelek a cigarettázásával, úristen, ha nem szívott el egy karton cigit a lapokon, akkor egyet se... Kicsit önismétlő volt a szerző itt-ott, főleg amikor Anna álmatlanságában többször kóválygott ki a teraszra bagózni... De ez apróság volt, és később nagyon is beleillett minden a képbe, a kialvatlanság, a rossz szokás, aztán Eskóval, Ákossal, a férfiakkal való kapcsolata, futó kalandjai. Észrevétlenül rajzolta meg Kati a portrét Annáról, apránként, és a végén kialakult róla a kép bennem is. Meg is kedveltem kicsit, bár azonosulni annyira nem tudok vele még most sem - honvédség, rendőrség, cigi és bűnüldözés, hát ez nem én vagyok. :D 

Forrás

Kritikai pontként még egyedül azt hozhatom fel, hogy én egyszerűen képtelen vagyok megjegyezni ezeket a finn neveket... duplázott betűk, és idegen hangzás. Persze ez az én hiányosságom, nem a könyvé, de vért izzadtam, hogy Riika Rautio neve megmaradjon, főleg, hogy összezagyváltam a nevét az R betűs nyomozófickóéval, ne kérdezzétek mi volt, és  aztán jöttek Riika szülei, és a kihallgatott idős szomszédság, huuh. Azt hiszem nem fogok megtanulni finnül. :) 

Nagyon várom a következő részt, angolra már lefordították: Suojattomat azaz The Defenceless. 

Szintén ez a nyomozócsapat lesz benne. :)

Értékelés: 10/9,5  Kidolgozott, összetett, igényes, több szálon futó regény, ami egyszerre thriller és társadalmi krimi, sok-sok mocskos aprósággal, fontos kérdésekkel, és jó karakterekkel. A második felétől lesz igazán izgalmas és bonyolult, érdemes kivárni.

Bár sorozat, nincs függővége, simán olvasható önálló kötetként! :)

Az olvasás lehetőségét köszönöm az Athenaeum Kiadónak! 

Rendeld meg >innen<!