Claire North: Harry August csodálatos élete

Olyan jó, hogy vannak olyan könyvek, amiknél nem tudjuk igazából mibe is vágunk bele, milyen hatalmas fejesugrás lesz a leírt történet, olyan mélységekkel, amikre nem számítottunk... Valahogy így voltam most Harry Augusttal, és az ő csodálatos életével, avagy a csodálatos életeivel, mert a mi Harrynk egy úgynevezett kálacsakra. Újjászületik halála után, minden alkalommal ugyanabba az 1919-es évbe, és mindenre emlékszik előző életeiből is. 

A regény eredeti címe nekem egy kicsit szimpatikusabb és dallamosabb is egyébként, bár többet elárul: The First Fifteen Lives of Harry August. 

Harry Augustnak, a hozzá hasonlókkal egyetemben nincs választásuk, mindig újjászületnek. Legnehezebb talán a második életük, hiszen felfoghatatlan számukra, hogy egy normál élet után, egyszercsak visszacsöppennek mindennek az elejére... Amikor kisgyerekkorukban visszatérnek az emlékek, megnyílik a tudatuk, sokan megőrülnek, diliházban kötnek ki, öngyilkosságot kísérelnek meg, követnek el - hogy aztán visszacsöppenjenek a körforgásba ismét. Aztán jön a válaszkeresés, Istenhez, különféle vallásokhoz fordulás, kételkedés, elfogadás (?), és jó esetben a Kronosz Klub, akik segítik a közéjük tartozókat, például felkarolják őket "ösztöndíjakkal", elragadják őket otthonról, hogy ne kelljen újra és újra a padot koptatniuk az iskolákban. Persze jó lehetőség ez a sok megélt élet sokféle szakterület kitanulására is. Harry Augustból is lesz doktor, és tudós, és jogot is hallgat később, amikor újra és újra végigéli a huszadik század jó részét. Rengeteg nyelvet beszél, még azt is kiválasztja épp milyen akcentussal kíván megszólalni az adott nyelven. :)

"Megkérdeztem tőle, nem nehéz-e így, hogy ő az első nő az osztályunkon. Jenny elnevette magát, és azt felelte, hogy csak az idióták ítélik meg őt az alapján, hogy nő, mert ő viszont az alapján ítéli meg őket, hogy idióták."

Szóval, ahogy mondtam, jó esetben Kronosz Klub, elit társaság, titkos jelek, kőbe vésett üzenetek egyik nemzedéktől a másikig, a fiatalabbaktól az idősebbekig, vagy épp fordítva, figyelmeztetések: mint például, hogy közeleg a világvége, egyre gyorsabban. Ezzel a képtelen és felfoghatatlan üzenettel indul a könyv, hogy aztán csak sokkal később kerüljön a fejünkben minden a helyére. A Kronosz Klub a változtatások, változások ellen van. Nem szabad a történelem folyásába belenyúlni, mert annak beláthatatlan következményei lehetnek - na de miért is? Gondoltam én is, hogy ugyan miért, hiszen ezek a világok nem találkoznak, párhuzamosan léteznek, mi történhetne, ha az egyikben van Hitler, a másikban nincs Hitler? Ó, nagyon is sok minden, és csupa mind-boggling (erre nincs is jó magyar szó!) dolog vette aztán kezdetét. 

Hiszen mi van, ha egy kálacsakra nem jön világra abban az adott életben? Akkor bizony a következőben sem fog... Mi van, ha valaki Istent akar játszani, és úgy megváltoztatni a dolgok menetét, hogy óhatatlanul az apokalipszisbe sodorja a világot, ahogy ismertük? ...

"Azt mondják, az emberi elme nem emlékszik a fájdalomra. Én pedig azt mondom, hogy ez nemigen számít, mert ha a fizikai érzés el is vész, a rettegést, amely körülveszi, tökéletesen föl tudjuk idézni."

A szerző

Rettentő és rendkívüli kaland. Kémkedés, titkosszolgálatok, Szovjetúnió. Háborúk, bunkerek, bázisok és ugyanakkor szerelmek, egyetemek, nyelvek és utazás. Lehetőségek széles tárháza. Harrynek mégis a nemeziséről szól egy idő után az egész "életesdi". Meg kell találni és megállítani a változások katalizátorát, és valahogy helyrehozni a hibákat, ha egyáltalán lehetséges. 

"Az igazán eredményes megfélemlítés trükkje nem a hangerőben vagy az obszcén szavakban rejlik. Azt kell szép csöndben érzékeltetni a hallgatósággal, hogy vannak embereink, akik majd ordibálnak helyettünk, ha arra kerül a sor."

Érdekes, hogy általában nem szoktam foglalkozni azzal, hogy milyen jellegű az írás, férfias, vagy nőies, itt mégis megálltam sokszor egy pillanatra, és meg kellett néznem, ezt tényleg egy Claire North nevű nő írta? Kifejezetten férfias írás, témájában, leírásaiban, a hangsúlyok elrendezésében.
Egyébként pedig kétségtelenül szépirodalom. Választékos és sűrű, gyönyörű és nehéz. 

Egy lassú és lassan bontakozó történet, de nagyon megéri belemélyedni, és végre egy igazán olyan regény-regény, ami nem sorozat, és nem akar több lenni, mint ami, miközben mégis sokkal több egy szimpla kikapcsoló olvasmánynál, erőlködés nélkül. Elgondolkodtató és magába szippant, nagyon a szívemhez nőtt. 

Az orvosi egyetemi és Jennys részeknél volt némi Patch Addams utánérzésem, a sok foglalkozástól és a nemezis-üldözéstől Kapj el, ha tudsz, és eszembe juttatta A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt című könyvet is, sőt, valahogy még egy adag Forrest Gump is van benne. Persze ezek csak futó impressziók, a könyv abszolút Harry Augustos, és csak remélni merem, hogy majd találok egyszer egy olyat, amire majd azt mondhatom, kicsit erre hasonlított, mert akkor máris rásüthetjük a bélyeget: remek.

Értékelés: 10/10 Komoly és komor ugyan, de csodálatos a megfoghatatlansága, a végtelensége, a nagy kérdései, és mesterien van megírva. Egy modernkori nagyregény. 

Az olvasás lehetőségét köszönöm az Athenaeum Kiadónak!
Rendeld meg >itt<!

(U.i.: Ilyesmit vártam volna Kate Atkinson könyvétől a témában... )