Poszt-turkáló: Fehér Klára bejegyzések 2.

Az előző rész után hozom a poszt-turkálóban a második adag Fehér Klárát, amik annak idején a freeblog homályába vesztek. Ebben a bejegyzésben a híres és népszerű Bezzeg az én időmben, és a méltatlanul mellőzött A földrengések szigete kap helyet. Előbbi eredetileg 2010.07.25-én, utóbbi pedig 2011.05.16-án íródott.

Aki pedig új errefelé, annak egy gyors tájékoztatás: a poszt-turkáló egy olyan rendszeresen, vagy inkább rendszertelenül jelentkező rovat, amiben régebbi, freeblogos időkből származó posztjaimat mentem át ide, a blogspotra is. :)

Háború

Fehér Klára: Bezzeg az én időmben

"Először is minden lakásban központi fűtés volna, és a csapból mindig folyna a hideg és a meleg víz. És mosogatógépek mosnák a tányérokat, és olyan evőeszközök lennének, amiket nem kell kőporral súrolni és smirglizni, és a tányérokat és poharakat forró levegő szárítaná, nem kellene egyenként törülgetni. És gépek végeznék a mosást, és minden családnak lenne porszívó gépe, olyan, mint most a Dóriéknak van, és az üzletben mindent tisztítva és szeletelve árulnék, hámozott krumplit és válogatott babot és borsót, és rengeteg féle konzervet, késztésztát, sokkal többfélét, mint amennyi most kapható, és sokkal olcsóbban, és..."

Avagy milyen jó dolgunk van, most. Bezzeg...

A Bezzeg az én időmben Horváth Kati története, aki 15 éves, középiskolás, kitűnő tanuló. Imádja a történelmet, mindenből jelesei vannak, még kis tanítványa is van, Székács Dóri, akit megpróbál felkészíteni a vizsgákra. Titokban latint tanul, mert orvos szeretne lenni, és naplót vezet. Testvéreivel és szüleivel elég szűkösen, de valahogy kijönnek a családi kasszából. Kati ábrándos, szétszórt kislány. Amikor egyszer az osztálytársai cikizni kezdik, kitalál magának egy szerelmest, Lacit. Meglepetése akkor lesz a legnagyobb, amikor rövid időn belül tényleg megjelenik egy Laci az életében - első szerelem, titkos találkák. A sötét felhő mindezen, hogy a történet 1940-41-ben játszódik...

Fehér Klára stílusába köztudottan beleszerettem a Mi, szemüvegesek, és a Sárgaláz olvasás kapcsán. Tudtam, hogy a Bezzeg az én időmben talán a leghíresebb, legismertebb könyve, és kicsit szándékosan halogattam is az olvasását. Próbáltam elnyomni a nagy elvárásaimat, de hiába, már kialakultak. Félreértés ne essék. A könyv tetszett. Fehér Klára még mindig Fehér Klára, és a történet vége, valóban pofonvágós, gyötrelmes. De valahogy mégsem erre számítottam, magasra tettem a lécet. Sok minden zavart a könyvvel kapcsolatban, apróságoktól kezdve: csúnya borító, nem szeretem a Kati nevet Katiként, egyéb kereszt és vezetéknevűek voltak akikből az életben is ismerek, és nem szívelem őket. De ami a  legzavaróbb volt: a történelem...

PuPilla és a történelem vígan kezet fogtak egymással az érettségi után, és nem volt könnyes a búcsú. Maximum örömkönnyes. Katihoz hasonlóan én is pedál voltam, és ötösöm volt belőle, de nem az én asztalom. Nagyon-nagyon nem. Ebben a könyvben meg a történelem óra a középpont. 
Lobo egyebeket is ír, hogy ugye 1966-ban íródott, és ideológiai vezérvonal van benne. Sajnos ez is nagyon kicsit láthatatlan maradt számomra, és nem néztem utána.  Ha nem történelem, akkor földrajz, hiszen nincs saját atlasz, és abból kell Székács Dórit is korrepetálni. . Pfuh. Hát ez sem épp a szívem csücske volt. :) Valószínűleg én rajzoltam azt az elefántot a Székács Dóri atlaszába. :) Mondjuk azért megnyugodtam, hogy a Zambézit megtalálnám. 

Kati szimpatikus is volt, meg nem is. Azonosulni jó volt vele, tetszett, hogy ennyire tényleg éltanulónak írták meg, tetszettek a problémái is, de zavart hogy nem őszinte és apróságokkal bajba sodorja magát. Laci szellemalak. Szőke herceg. Túl jó, túl szép, túl kedves, nincs hibája, nincs egyénisége sem.

A felnőttek ridegek, hidegek - persze, értem miért, a háború szele miatt. Az egész hangulat fagyos, és folyamatosan tél van. Kati mindig emiatt vagy amiatt szorong, és kicsit sok volt ez nekem.

A feltett költői kérdések, hogy "gyerekek ti szerettek-e mosogatni?" olyan mesterkélten nem odaillők voltak. Mintha Kati mondta volna, de az ő szájába nem illett, a kiszólás pedig valahogy az egészbe nem passzolt.

A nagyon nagy baj az, hogy ilyen ifjúsági kultkönyvből nemrég olvastam az Abigélt, ami szintén háborús időben zajlik, és szintén kislány-szerelem-nehézségek körül forog, csakhogy utolérhetetlenül jobb.

Értékelés: 10/7,5 Rendesen összeszorult a gyomrom a végső gondolatokon, de egészében nem annyira tetszett sajnos, mint vártam.

Retro-utópia paradoxon

Fehér Klára: A földrengések szigete

Az első, Kindle-n elolvasott könyvem! :) Éljen, éljen! A véletlen műve egyébként, hogy pont ezt töltöttem rá az első körben, de az szándékos volt, hogy először magyar, ékezetes szöveget szeretnék olvasni a kis kütyün, hogy lássam, zökkenőmentes a dolog. És szerencsére zökkenőmentes is volt - nem úgy mint a földrengések szigete maga. :) A könyv Fehér Klára ifjúsági írásai közül való, de azt kell hogy mondjam nagyon is élvezhető, könnyed olvasmány felnőtteknek is, nosztalgiázni, kalandozni egyet, aki szereti az ifjúságit és a sci-fit annak bátran merem ajánlani. Mert a történet tulajdonképpen sci-fi, és egy utópiát vázol fel. 2057-ben az emberek körül minden modernizálódott, első a biztonság, és minden pöccintésre irányíthatóvá vált. A napi időjárást is úgy lehet megrendelni, a napsütéses szép idők és enyhe esők percre pontosan be vannak állítva. Azonban azért, hogy ez létrejöhessen, az időjárást bizonyos területeken nem állítgatják, a nemzetközi útvonalakon kívül eső részen orkánok, viharok, borús, szeles, csúnya idő uralkodik. Az egyetlen, amit pedig még nem sikerült legyőzni, előrejelezni, kiiktatni, azok a pusztító földrengések.

A megfestett 2057-beli világ nagyon képszerű, érdekes, és sok mindenben jófelé tekintgetett Fehér Klára. Létezik például televifon, ami egy aranyos elnevezése a képernyős telefonnak, vicces, hogy a való életben videofon(álás) néven valósult meg később :)) A közlekedési eszköz a quintobusz, ami nevéből adódóan 5-féle közlekedési járművé alakítható át egyszerű gombnyomásokkal, ami saját radarja révén kerüli az ütközéseket más quintobuszokkal és egyebekkel, és akár magától is halad a kijelölt nemzetközi útvonalakon. Az ételeket mesterségesen állítják elő, de persze táplálóra és finomra (hehe, a génkezelésnek nyoma sincs, egészségtelenségről szó sem lehet). Az elvégzendő teendők gépiesítettek, gombnyomásra történnek, ami szintén megvalósult valamilyen szinten mostanra, de érdekes megfigyelni, hogy Fehér Klára ragaszkodott a tárgyi dolgokhoz az elképzelt utópiájában is, és kevéssé ébredt ekkor még tudatra a virtuális valóságok lehetősége, a virtuális megvalósítások széles tárháza. Hiszen hiába vannak a könyvben jó technikák valamire, még mindig felvevőgép közvetít (igaz hogy hiperszuper, de mégiscsak hasonló elven működik a régihez, és méretileg is ugyanakkora), vetítővászonra érkezik a kép, rakétát lőnek amikor nem működik a rádió - ez a rakéta egyébként az email megfelelője nagyjából, mert másodperceken belül odaér valahova az üzenettel, csak ugye ez is mind a fizikai valójában történik, és semmi virtuális nem jelenik meg. Az eternométer nevű szerkezet is megmarad egy körülményesen kinyíló, sokágú karórának, ami egyébként egyesíti a számítógép, telefon, videofon, email, pda, ipod, mp3 lejátszó és mindenféle ilyesmi lehetőségeit és előnyeit. Ezek csak észrevételek innen a jövőből, nyilván máshogy gondolta ki akkor Fehér Klára a modern életvitel képét, mint néhány évtizeddel később látható lett volna. De így is nagyon modern, nagyon érdekes és jó olvasni ennek a képzeletbeli retroutópiának a jellemzőit.

A nevek furcsán maiak/régiek maradtak, arra biztosan nem gondolt Fehér Klára, hogy mik lehetnek akkor majd slágernevek és hogy változhat ebben a közízlés, de tudjuk be annak az Imréket és Jancsikat (amikkel nincs bajom, csak most nem ez dívik, és 2057-be képzelve magunkat, nem ezt vártam), hogy a neveken is retrohullám söpört végig a világon ebben az utópiában. :)))

A történet főszereplői, Bencze András geológus, geofizikus tanítványai, valamint néhány bátor lányzó és pár kisfiú, akik a biztonságos zónákon kívülre utaznak, a földrengések szigetére, hogy teszteljék a preszignotektonográf számításait és képesek legyenek előre jelezni és megakadályozni a földrengéseket (ez kb. egy ultrajó szeizmográfnak felel meg szerintem).

Kiszámíthatósága ellenére nagyon szórakoztatónak találtam, és beleéltem magam ebbe az utópiába, bár jó részét már elértük és még többet meg is haladtunk már, érdekes, hogy még mindig vannak benne olyasmik, ami után még innen, ebből a korból is sóvároghatunk. Majd talán 2057-re lesznek itt is überbiztonságos quintobuszok, rugalmas aluforte falak, elpusztíthatatlan megapressztiton, szupermetáll és persze mosható, elasztiton falú házak, atomlux világítás. :))) Imádtam ezeket a szavakat.

Megmosolyogtató volt, ahogy a "régi" korokról beszéltek, és olvasás közben többször régi jó magyar mesék jutottak eszembe, pl. a Mézga család. Felrémlett a mesévé alakított Némó kapitány is, hiszen itt is sokat jártak a víz alatti mélységek rejtett, csodás világában

Értékelés: 10/9 A maga nemében tökéletes utopisztikus kalandregény. Levonást én a második részének kissé összecsapott fejezetei miatt adtam, az első rész leíró jellegű stílusa jobban megragadott.
A Kindle-n olvasni nagyon jó volt. :)
A könyv letölthető a MEK-ről.  

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Ezzel teljessé tettem a Fehér Klárás részt a blogban, jelenleg minden régebbi írásom megtalálható, ideje újabbakat kell olvasni tőle. :)