Poszt-turkáló: Fehér Klára bejegyzések 1.

Forrás

Beával nemrég beszélgettünk Fehér Klára könyvekről, és bizony ki is derült rögtön, hogy a blogom nem túl up-to-date ebből a szempontból, a Fehér Klára címke alatt ugyanis mindössze a Négyen meg a Béka című könyvről írt poszt található meg... Pedig Bea is jól emlékezett, sokat olvastam már a szerzőtől, és szeretem is nagyon a stílusát, legyen szó akár ifjúsági regényről, meséről, kisregényről, akár novellákról, humoros sztorikról, kalandról... :) Most a poszt-turkálón belül két részletben hozok át a freeblogról eltűnt Fehér Klárás posztokból, íme az első adag, a következő címekkel: 

- Mi, szemüvegesek

- Sárgaláz

- Szexmozi

- De igazán tud repülni a karosszék!

- Szerencsés történetek

A címek mellé odaírtam, mikor is íródtak az eredeti bejegyzések. Katt! :) 

Fehér Klára: Mi, szemüvegesek - 2009.09.15.

A történet egyszerű, de bájos. Kerekes Évi negyedikbe megy, és a jó tanuló, tipikus jó kislány életében sok minden változik egyszerre. Barátnője elköltözik, új osztálytárs érkezik Veszprémből, csúfolódások kezdődnek és folytatódnak,. Évi szemüvegek és festékes csínyek kereszttüzében találja magát és még egy intőt is begyűjt. Hazugságok hálójába keveredve próbál menekülni, hogy aztán rájöjjön, nem ez a megoldás. :) Segítségére vannak a kitalált "Világoskékek": a Világoskék testvér, az oroszlán és a bohóc, képzelete szüleményei.

Nem tudtam mi lehet olyan nagy szám Fehér Klárában, de ahogy ezt a rövid, kedves történetet elolvastam, rájöttem, hogy nem is kell keresni semmi "extrát". És ez  a legjobb. Visszavarázsol a saját gyermekkorunkba, a saját gyermeki problémáinkhoz, és nosztalgikus szeretettel lehet olvasgatni a sorait. Jól ábrázolja a gyermeki lelkivilágot, és tetszett, hogy nem hallgat arról, milyen átokverte rossz gyerekek is vannak, és mennyi gonoszságra, bántásra képes egy ártatlannak vélt  kisember.

Nem szájbarágós és nem erőltetett tanulság, szeretnivaló szereplők, jó történet. :)  

Biztosan fogok még Fehér Klárát olvasni. :)

Kedvenc idézet: 

"Aki egy centit hazudik, annak egy kilométer baja lesz belőle." :)

Értékelés: 10/9

Fehér Klára: Sárgaláz - 2009.11.21.

Ismét egy Fehér Klára, a  Mi, szemüvegesek után, és még mindig nem a Bezzeg az én időmben, amit annyian szeretnek és ismernek.

A Sárgaláz egy kicsit kevésbé népszerűvé vált műve Fehér Klárának, nem értem miért, pedig nagyon-nagyon jó. Két kisregény található benne: a Sárgaláz és az Erkölcsi bizonyítvány.

A Sárgaláz főszereplői egy idősödő házaspár, akik hirtelen felindulásból külföldre utaznak dolgozni, hogy több pénzt keressenek és jó életet, lakást biztosítsanak három hálátlan lányuknak, akik csak azt látják az elutazásukban, hogy üres lesz a ház 4 évre, és minden az övék... A hazautazás képeivel találkozunk először, és visszatekintve ismerjük meg az előzményeket, az elutazást, a külföldi évek során történteket.

Az Erkölcsi bizonyítvány egy nyolcvan év körüli hölgy szinte krimibe illő segélyhívásával indul egy számára ismeretlen írónő felé, hogy szerezzen neki sürgősen egy erkölcsi bizonyítvány, ha törik, ha szakad. Hogy miért kell neki az okirat? Leírta élete történetét, és átadja a nőnek, olvassa el. Ebből a kéziratból ismerjük meg azt a kivételesen szomorú és kemény sorsot ami kijutott neki.

Nehéz leírni a tartalmakat, mert egyrészt nem szeretnék elárulni semmit, és a kisregények rövidek benne.  Másrészt pedig nem tudom visszaadni ezt az utánozhatatlan "sárgalázas" hangulatot, ami mindkét írást belengi. Az elsőt az édesapa szemszögéből írtak összefolyása, néhol látomásszerűség jellemzi, az egzotikus tájak, krokodilok emlegetése dzsungellé változtatja a fekete-fehér nyomtatást. A másodikban pedig szó szerint lázas állapotban olvassa el a hölgy az idős néni kéziratát, ami még így betegen is ébren tartja, és ismeretlenül is arra sarkallja, segítsen rajta valahogy.

Könnyen, gyorsan befalható, élvezetes, és elgondolkodtató olvasmányok, nagyon érdemes volt Fehér Klára után böngésznem. (A Sárgaláz a MEK-en: ITT!) Az a legszebb benne, hogy bár kicsit régebbi időkről ír, a régi idők emberei és problémái úgy elevenednek meg, mintha mi is abban a helyzetben élnénk. Főleg hogy elég modern a stílusa Fehér Klárának. És a gondok örökérvényűek, a küzdelmekkel, a harcokkal, kudarcokkal és győzelmekkel mind tudunk azonosulni. Nem hömpölyög a történet, mégis magával sodor, és bámulatos, ahogy ezeknek az átlagembereknek a történetét így át tudja adni és olyan közelivé teszi, hogy harapható... és mi is sárgalázas állapotba kerülünk tőle.

Ajánlom mindenkinek aki szereti Fehér Klára más műveit, hogy ezt is vegye be a sorba. :)

Kedvenc idézet: "Minden csecsemő ökölbe szorított kézzel születik: mindent akarok. Mindent magamnak akarok. És mindenki nyitott tenyérrel hal meg: nem vittem magammal semmit."

Értékelés: 10/9 - az Erkölcsi bizonyítvány igazán értékes része a kézirat, a keret kicsit ügyetlen szerintem, és a befejezés engem kielégítetlenül hagyott, ezért nem adtam rá 10/10et.

Fehér Klára: Szexmozi - 2010.01.30.

Fehér Klára magához láncolt azt hiszem. Kedves szavai, utánozhatatlan magyarsága, finom humora és iróniája, emberismerete, álszentségtől és  cicomától mentes történetei egyszerűen addiktívak.
A Szexmozi című kötet egy novellagyűjtemény. Hét részben hét nagyobb egységbe próbálja sorolni az emberek ügyes-bajos dolgait. Hosszabb és rövidebb, akár alig két-három soros anekdoták is vannak. Én általában jobban szeretek rövid fejezeteket olvasni egyszerre (nem tudom miért), de itt határozottan jobban megragadtak a kicsit hosszabb lélegzetű történetek - azok sem voltak olyan maratoniak.

Hogy is lehetne összefoglalni ezt a kötetet? Nem tudom. Egyszerűen olvasni kell. Mert magunkról olvashatunk benne, még akkor is ha ismét egy kicsit régebbi kor jellegzetességeivel tűzdelt a novellák jó része. Emberi dolgok. Keserűség, harag, csalódás, bizalom, megbecsülés. Minden olyan dolog, ami megesik velünk, amit megteszünk másokkal.

Jó volt olvasni. Sokszor facsargatta a szívemet. A nélkülözésről, félreértésekről szólók egyenesen fel tudtak dühíteni, ami mit sem bizonyít jobban, mint azt, hogy tökéletesen van megírva. Indulatokat vált ki, vagy épp azt a halvány mosolyt, ami olyan jól tud esni. Nem mondanivalómentes, de ismét nem sulykol semmit. Csak mesél. Mesekönyv felnőtteknek a régi időről és a máról egyaránt.

Sajnálom, hogy csak a MEK-ről tudtam olvasni, úgy lett volna az igazi, ha lapozhatom, ropogtathatom a lapjait, és esténként ezzel bújtam volna ágyba.

Értékelés: 10/8,5 - A rövidke írások néhol csak buta faviccek voltak, és ezért az utolsó fejezet egy része kihagyható lett volna. A másik, hogy elismerem, ha indulatokat tud kiváltani a betű, de nem szeretem, ha az ember tehetetlensége már fáj nekem is. :( Ezek miatt vontam le pontot. A Sárgaláz viszi eddig a pálmát úgy érzem.

Fehér Klára karosszékes meséje - 2010.04.14.

Nemrég húsvétkor a mamánál fogtam magam, felálltam a székre, és elkezdtem átkutatni a magasban lévő polcokat, hogy vajon mit rejtegetnek a sok érdektelennek tűnő könyv mögött a hátsó részeken. Az első pár polc meglepetésemre üres volt az első sor könyv mögött :O Gondoltam is rögtön, hogy hát jó, akkor egy 10-20 könyv majd ideköltözik, hogy tudjam az újabbakat hová pakolni a saját polcaimon ;)...

Aztán a legfelső részeken ágaskodva elértem néhány érdekesebb darabot, például az Alice Tükörországbant, az Édentől keletre egy, még mindig fóliában levő (!!!) 131 forintos két kötetes példányát, Ibsent, és egy Fehér Klárát is. Nagyot dobbant a szívem, amikor megláttam a fehér gerincen a Fehér nevet, hiszen a Mi, szemüvegesek, a Szexmozi és a Sárgaláz is nagyon-nagyon tetszett az írónőtől. Szóval megörültem. De sajnos "csak" egy mesekönyv volt, elég vékonyka is ráadásul, a "Már tudok olvasni" sorozatból: De igazán tud repülni a karosszék! a címe. Gondoltam azért megártani nem fog, így mégis elhoztam magammal, bár meg kell mondjam, kicsit rejtegettem, mikor kérdezgették a rokonok, hogy miket bányásztam le a polcról... :) Érdekesen festett volna, hogy hát ezt ezt meg ezt meg hát... ezt is. De mindenki elakadt a bontatlan Édentől keletre könyveknél... :)

A mese mint mondtam rövidke, kifejezetten esti mesének is jó fáradtsági szinttől függően egy vagy két részletben. :) A főszereplő egy kislány, Mariann, és babája Vivi. Mariannak megoperálják az anyukáját ezért a rokonokhoz kell mennie néhány napra. Ott is van három gyerek, akik azonban nem foglalkoznak vele, irigyek, sajnálják tőle a jó játékokat, és végül csak egy lyukas billegő karosszék marad neki. Mariann pedig a karosszékbe ülve repülni kezd, persze csak képzeletben, és varázslatos helyekre jut el: karikaországba, Százszorszép királykisasszonyhoz, a felhőket az égre pingáló kisfiúhoz.

Szóval rövidségéhez képest elég mozgalmas a mese, és szerintem kedves is. Érdemes volt rászánni azt az órácskát amíg átlapoztam. Az illusztrációk elég csúnyák, a borítón ijesztő Mariann szeme, és én speciel hülyét kaptam a Vivi babától, de ez egyéni szoc. probléma, mert nem szeretem ezt a nevet. :)
Összességében aranyos kis mese, egy kicsit olyan mint a lightos, kislányoknak írt kis herceg. :)
Értékelés: 10/7

Fehér Klára: Szerencsés történetek - 2010.12.11.

Nem is akartam Fehér Klárát kivenni a könyvtárból, de csak-csak szembejött velem a polcon, így kihoztam a Szerencsés történetek című nagyon rövidke, pirosba újrakötött könyvecskét.
Cirka 2 óra alatt el lehet olvasni a 21 történetet. A kerettörténet szerint a szerző 21 napot töltött egy Balaton melletti fürdőhelyen, és zavarta a sok vendég panaszáradata, a negatív gondolatok amik körülfogták, még a polcról lekapott könyvekben is csak azokkal találta szembe magát. Így hát mesél ő ezek helyett csupa pozitív kimenetelű, szerencsés történetet, minden nap egyet.

A történetek megint csak egyszerű emberekről szólnak, tévedésekről, érzésekről, féltékenységről, kétségről, bizalomról. Nem kifejezetten meghatók vagy mélyrehatók, de azért jó volt olvasni őket.
A kötet értékéből levon viszont, hogy a novellák fele megtalálható - és így már ismertem -, a Szexmozi című gyűjteményben is.

Értékelés: 10/6,5

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Ez az első kupacka, és lesz még egy második másik két regényével a szerzőnek. :) Szeretnék még olvasni tőle, szeretem a stílusát, és érdekelnek az útleírásai is, amiket a férjével közösen írt. 

Kb. két éve beszereztem az Egyetlen mondat törökül című könyvét, azzal fogom szerintem folytatni a sort.