Évekkel ezelőtt láttam a Vágy és vezeklés című filmet, és tetszett, de nem akaródzott elolvasni a regényt, túl friss volt az élmény. Azóta sem folytattam, valahol talán 60 oldalnál van benne egy ottfelejtett könyvjelző. Most mégsem ehhez a könyvhöz tértem vissza, hanem egy másik kisregénnyel kezdtem az ismerkedést Ian McEwannel.
Az On Chesil Beach Florence és Edward, egy ifjú házaspár története, a '60-as évekből, abból a korból, amikor nem beszéltek még nyíltan a szexualitásról az emberek. A nászéjszaka meséje teli sok-sok frusztrációval, kimondatlan szavakkal, bizonytalan tapogatózással... Kényes és kényelmetlen helyzet.
Az eleje alapján azt hittem unalmassá válik majd, de nem volt lineáris, voltak visszatekintések a két szereplő gyerek- és fiatalkorára, megismertük a szüleiket is, megismerkedésük mikéntjét.
A probléma tulajdonképpen nem is a tapasztalatlanság és tétovaság, hanem a non-kommunikáció és a cselekvés hiánya, és persze ennek következményei. A párocska nem is ismeri egymást igazán... Apró félreértésekből, rossz reakciókból, vagy épp a semmilyen reakcióból pedig életre szóló megbánás következhet.
Tetszett, ahogy a végét összefoglalta a szerző, egy életet felgöngyölt néhány bekezdésbe, miközben egyetlen éjszaka néhány órájáról több mint 100 oldal szólt. Intenzív és kompakt volt az egész, a szexualitás középpontba helyezése ellenére sem csak arról szólt, hanem sokkal inkább érzelmek kavalkádjáról: félelmekről, szégyenérzetről, megbánásról, döntésekről...
Értékelés: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése