James Patterson-Michael Ledwidge: Zoo

Ember és állat harca. Avagy mi van, ha az állatok fellázadnak az ember ellen? Ez az igazi biológiai fegyver... 

Jackson Oz, a "bukott tudós" és még egy maroknyi ember egy ideje kampányol már amellett, hogy a HAC, vagyis a human-animal conflict egy nagyon is létező jelenség, a tiráda azonban még akkor is süket fülekre talál, amikor az adatok is azt bizonyítják, egyre több támadás éri az embereket az állatok részéről. Igazán akkor kerül a figyelem középpontjába a probléma, amikor két állatkerti oroszlán elszabadul, és vérengzésbe kezdenek, valamint amikor szintén oroszlánhordák támadnak meg Botswanában több turistacsoportot is. Az oroszlánhorda csak hímekből áll... Minden ellentmond a természet törvényeinek. A nőstény állatok látszólag eltűntek, a hímek együtt vadásznak, olyan fajoknál is, akiknél egy egyáltalán nem jellemző, amelyek pedig egyébként is falkát alkotnak, a falka sokkal hatalmasabbra duzzad, eltiporva mindent, ami az útjába kerül... Illetve: az embert. Eltiporva az embert. De miért? Mi az ok, és hogy lehetne megszüntetni a triggert, ami elindította az állatok megváltozott adaptációját? Oz azon van, hogy megtalálja a megoldást, de helyzete nem könnyű, és nem igazán hallgatják meg. Jó ideig... Amikor azonban már a házi kedvencek is addig soha nem látott vérszomjjal támadnak gazdáikra, és az állathordák egyre szervezettebbek, a világ és annak vezetői is rádöbbennek, valamit tenni kell, globálisan, különben befellegzett az embereknek. 

Graphic novel is van belőle.

Tudom, tudom, kissé hatásvadász az egész, de el kell mondjam, remek film alapanyag, nagyon szívesen megnéznék egy adaptációt belőle. Nagyon amerikai persze, de szerencsére a katasztrófa minden földrészen beüt, nem csak az USÁban, és jó volt kalandozni, kiváltképp Botswanában, ahol Jodi Picoult legutóbbi állatos kisregénye és regénye (Találj rám! - Leaving Time) is játszódik. Habár találhatunk réseket a pajzson, meg vagyok elégedve, és egy egész plausible magyarázatot adtak a szerzők a jelenségre. A vége előtt nem sokkal azt hittem kardomba dőlök, hogy komolyan ilyen csettintésre megoldódik a dolog, de szerencsére szó sem volt erről, egy sokkal jobb, nyitottabb, igazi veszélyhelyzetekre jellemző, realisztikus lezárást kapott a könyv, és örülök, hogy a "megoldhatatlanságot" nem mismásolták el.

A könyv erőssége nem is a sztori, és a sok megmenekülés a vadállatok elől - oroszlán, krokodil, medve és csimpánz támadás elől is megmenekül a főhős -, hanem az, hogy el lehet rajta gondolkodni. Te mit tennél ha a világ megőrülne, és a híradóból folyamatos állattámadások, érthetetlen állati viselkedésekről szóló riportok jönnének? Megnyugodnál a betondzsungeledben és nem tennél semmit? Mikor kezdenél el ferde szemmel nézni a macskádra, kutyádra? Képes lennél megölni, hogy magadat védd? Meddig várnál? 

Forrás

A fajok és a megváltozott körülményekhez való adaptálódás nagyon-nagyon sok mindentől függ, de szeretnék hinni abban, hogy egy ilyen szcenárió nem lehetséges, főleg nem pandémiás módon és fajok közötti "terjedéssel".  

Mindenesetre az is szomorú, ha "csak" kiszorítjuk az állatokat az élőhelyükről, és ők kipusztulnak szép sorban...

Értékelés: 10/7 Nem volt rossz, és bár a karakterek gyengék, és kissé amerikaiasan hatásvadász, elgondolkodtató volt, megérte elolvasni, és filmet, filmet, filmet ebből! 

Oh, most látom, lesz belőle egy 13 részes sorozat! :) :) :) 

Bónusz: Oz csimpánzát Attilának hívják. :)