Csernus és a kiút

csernusdoki.hu

Ha már így belejöttem a mászkálásba, úgy gondoltam nem hagyhatom ki imádott Csernus dokim újabb előadását, és elrángattam rá a Zembert is.

Páran kérdeztétek tőlem előtte, hogy mi a téma. Nos, a téma a Kiút volt, ami egyezik a doki legújabb könyvének címével is, de igazából nem annyira számít, mi a téma... Persze aköré lesz kanyarítva a mondandó, de mindig azon múlik, pontosan hogy alakul az előadás, hogy kik kerülnek ki. Az avatatlanok számára elmondom, hogy egy Csernus-előadás sosem ülsz-és-nézel-és-ő-megmondja-a-tutit. Mindig interaktív, és aki kikerül, nos, azt felboncolják. Lehet persze nemet mondani. De mindig vagy önkéntes megy ki, vagy a doki választ a veszélyzónából, ami az első két sort jelenti általában a teremben.
Ennek megfelelően - bár nem félek Csernustól, de azért mégiscsak, egy roppant nagy dolog ott kinn lenni vele - hátra ültünk. A meglepetések embere erre fel fentről, az előadó hátsó ajtajából érkezett meg, és nyakon csípett egy leghátul ülő lányt, aki ki is ment vele.
Aztán jött pár újabb meglepetés...

csernusdoki.hu

A jegyünket átadva a belépéskor kaptunk egy nyereményszelvényt, amin egy-két kérdésre kellett válaszolni, pl. életkor, voltunk-e már az előadásán a dokinak stb. és azt mondták könyvet lehet nyerni. Haha. Csernus kezében ott is volt a könyv, A kiút, ahogy bejött, és azzal a lendülettel, ahogy leért, magához ragadta a nyereményszelvényes dobozt, amiben ott lapult a Zember és az én nevem is. Hát masszív kipirulás következett, mint amikor a tanár lapoz a naplóban, a felelőt keresve, mert persze ki is jelentette rögtön, hogy onnan választ még egy kedves résztvevőt. És lehet nemet mondani a nyereményre - amit egy kis "beszélgetésért" cserébe lehet megkapni, de akkor addig húzunk, amíg valaki nem megy ki. :D Hát echte feleltetés. Volt is egy ilyen tanárom gimiben, aki addig sorsolt felelőt, amíg az első órán mindenki el nem lőtte a félévi egyszeri passzt :)

Nem minket sorsoltak ki, így szemlélőként voltunk a továbbiakban jelen. De elég sok aktív résztvevő lett végül, a felső sorból kikapott csajon és a kisorsolt nőn kívül. Volt egy később csatlakozó önkéntes, és voltak "mikrofonoztatott" első-második sorbéliek is, négyen-öten.

Forrás

A téma tehát a kiút volt. Nagyon sok szó esett ezzel kapcsolatban arról, hogy miben hazudunk önmagunknak, ez miért rossz, és hogy miért nincs valakinek önbizalma, hogy lehet azt szerezni? Szóba jöttek párkapcsolatok is, de szülő-gyermek kapcsolat is, hogy kövezik ki a szülők jószándékkal a pokolba vezető utat. Nevelés, féltés, hamis példamutatás. Megcsalás, és csalatkozás. Félelem, fájdalom...

Azt kell mondjam, mindig, minden körülmények közt nagyon szeretem hallgatni, amit Csernus mond, és sosem unatkozom rajta, mégis, egy kicsit a többi előadása mellett, amin voltam, ez elhalványult, és rájöttem, ez azért van, mert nem tudott olyan mélyen érinteni a kérdéskör. Lehet, hogy nincs szükségem a kiútra. Óhatatlanul is gondolkodtam azon, én milyen feleletet adnék a feltett kérdésekre, és arra jutottam, nem hazudozok önmagamnak. Vagy csak nagyon jelentéktelen apróságokban, amiket aztán korrigálok, vagy tisztában vagyok vele, hogy nah, most önbecsapok éppen: pl márpedig megint elkezdek fogyni :D
Az viszont érdekes volt, hogy az emberkék, akik kinn voltak, mennyire nem képesek válaszolni egyszerű kérdésekre, mennyire nem tudnak reagálni a szemtől-szembe helyzetekre, és nem tudják, hogy kéne ezeket a szembesítéseket kezelni. Lehet, hogy minket megedzett a Zegyetem a Zemberrel? Vívtunk ott elég sok vérre menő csatát, ahol néha tényleg iszonyúan kellett figyelni, hogy mikor mit mondjuk, hogy manipuláljuk esetleg mi a vizsgáztatót. Terelni egy olyan kérdéshez, amire tudjuk a választ, hogy ne másikat kérdezzen például. Számtalan apró kis játszma. Megbeszéltük utána, hogy basszus, ha megkérdezik, hogy hazudozok-e önmagamnak, és én úgy gondolom, hogy nem, akkor azt kéne mondani, hogy nem. Mindenki borzasztó nagyokat hallgatott zavarában, vagy iszonyú könnyű támadási felületeket nyújtott Csernusnak. "Van barátja?" - hallgatás. "Hááát, van." "Most akkor van vagy nincs?" "Van..." "És a párja felnőtt férfi?" "Ezek szerint nem." o.O

csernusdoki.hu

Ki az, aki egy eldöntendő kérdésre ezzel válaszol, csak mert feltették neki a kérdést?! Jó persze, azért volt ez a válasz nyilván, mert van az egészben valami, ami bűzlik.
Csernus nagyon figyel a reakciókra, nagyon tud értelmezni és gyorsan reagálni. Van benne rutinja. Mi meg élvezettel figyeltük és ismertük fel néhol a módszereit, vagy beszéltük meg utána, hogy mit kellett volna.
Mutatott arcokat is, hogy hogy ismerhetjük fel a hazugságot az embereken.
És nehogy azt higgye valaki a fent említett mondatok alapján, hogy agresszív volt, egyáltalán nem. A "Bevállalja?" korszak Csernusa már a múlté. A jelen Csernusa vicces, laza, közvetlen, és minő csodálkozás, mégis ugyanúgy rá tud tapintani a lényegre, és kíméletlen is.

Meg kell említenem két kifejezetten vicces momentumot az előadásról, hát szakadtunk a röhögéstől. :D Az egyik veszélyzónás első sorban ülőnek csörgött a telefonja, Csernus elkezdett a csengőhangra kicsit táncikálni, majd azt mondta, hogy úgy felvenné egyszer ilyenkor a telefont, és odalépett és fel is vette (persze hagyta is, sőt segített neki elhúzni a csúszkát a telefon tulajdonosa), majd bemutatkozott, hogy ő Csernus Imre, és hogy a hívó keresse később a barátját, mert épp az ő előadásán ül. :D... :D Azt mondta nem kell totál zavarba jönni egy csörgő telefontól.
A másik, hát húúú... képzeljétek el, az imádott dokim, egyszer csak eltűnt, ahogy hátralépett az első sortól, mert nem vette észre, hogy van ott egy kósza lépcsőfok... Hatalmasat esett hátra....És aztán mindezt úgy kommentálta frissiben: "hú de kurva jó, hogy nem lett nagy bajom!" és velünk együtt nevetett önmagán, illetve elmesélte, hogy ilyen még sose  fordult elő vele, és hogy nem szabad ezektől kiesni a ritmusból, és nem kell a világ balfaszának hinni magunkat, ha megbotlunk vagy hasra esünk pl. az utcán... :) Szenvtelenül és gördülékenyen folytatta aztán. :)

Sokat káromkodott az előadásban, de csak ahol igazán szükség volt rá, nem volt bántó, csak erőteljes volt, vagy nyomatékosított néhol - engem amúgy se zavar ez, csak pár nebáncsvirágot, aki úgy gondolja ha nem mond olyat, hogy pöcs, akkor attól nem is igaz, hogy a férje egy pöcs. :D

Érdekes volt, amit arról mondott még, hogy a nők manapság növesztenek a lábuk közé egy farkat. Elveszik a "gömbölyded nőiesség" (belül gömbölyded), és pasikká válunk, pasis attitűdöd veszünk fel. Erről mikrofonoztatott két nőt - jaj nagyon mást akartam írni rájuk, de nem fogok -, akik meglepően agresszívan támadtak rá vissza - na mi az, csak nem fájt az igazság??, persze kinek nem inge... - illetve mesterien beszéltek mellé... De a doki végül csak legyintett rájuk.

Forrás

Csernuson edződve a mostani előadás nem nyújtott sok újat, de annál izgalmasabb volt, hogy mivel nekem is van némi emberismeretem és pszichológiai rálátásom, illetve mivel mondhatjuk békében vagyok önmagammal, mintha valahogy más szemüvegen át nézhettem volna az előadást, mintha láthatnám a zsinórokat és titkos rekeszeket a bűvésznél. Érdekes volt ilyen szemszögből elemezgetni a résztvevő embereket. És félre ne értsen senki, nem nagyképűségből írom ezeket, és persze kibicnek semmi sem drága, ha mégis kinn lettem volna, elképzelhető hogy bevisz a málnásba, van néhány dolog, ami elő lehetett volna túrni, bár igaz, ami igaz, büszkén mondtam volna el, hogy hatására változtam és változtattam nagyon sok mindent nemcsak az életemben, de a hozzáállásomban is, és sokszor felnyitotta már a szemem. Nem féltem volna megmondani, hogy nem hazudok önmagamnak, vagy hogy igenis boldog, felnőtt párkapcsolatban élek. :) Ezekben nem tudott volna megingatni, de bizonyára talál gyenge pontot és kizárt, hogy zavaromban nem hagyok én is valami támadási felületet. :)
Pláne, szerintem a Zembert is megszorongatta volna, mert azokra is vannak módszerei, akik úgy állnak elé, hogy na majd én megmutatom neki... :)

Kifelé menet csókot dobtam a Csernus óriásplakátnak, mire megjelent mögöttünk az épületet szintén azon a bejáraton elhagyó doki, szóval szerintem még látta is, a Zember meg azonnal elkezdett froclizni is, hogy na, dedikálás, dedikálás a kezemre? :D  Azt szerintem már nem hallotta. :)) Jó élmény volt egészében, és sok minden ismert dolog közül az "új" üzenete számomra az volt, hogy mindig csináljunk valami merőben újat - akár csak emocionális szempontból új dologba belevágni, megismerni, mert ettől lehet fiatalnak maradni.