 |
| Forrás |
Most nem volt teltház, mint a Meseterápiás előadáson, de azért jöttek szép számmal emberek, bár nem értem, miért hoztak sokan gyereket is magukkal - általános és középiskolást is... utánanéztem, és a szervezők írták ki valamikor az oldalukon, hogy lehet hozni gyereket is, hát ezt egy elég elfuserált dolognak tartom, mert ezek az előadások - hiába, hogy a téma biztos őket is érdekli, vagy inkább érinti - nem gyerekek számára készültek, sem az előadás diák, sem a szókincs... még Tari Annamária is mondta, hogy felnőtteknek szól, de hát igyekszik, hogy a gyerekek se unatkozzanak. Nos, nem tudom, én biztos nem vittem volna el még a kamasz gyerekemet se. Akik közel ültek hozzám méla unalommal tespedtek a székbe. Rengeteg idegen szó is tarkította ráadásul az előadást.
Én persze nem unatkoztam! :) Jó volt az előadás, hallgattam volna még egy darabig.
Az X - Y - Z generációkat már eddig is hallottam és ismertem, de most megtudtam, hogy az X-et megelőzők a Baby Boomerek, a Z utániak, pedig az Alfák - akik most ülnek a babakocsiban, bölcsődében.
A dolog rögtön az érintőképernyővel kezdődött... merthogy az okostelefonok kezdik ugye uralni, sőt, mit szépítsünk, uralják a mindennapjainkat, és számtalan tevékenységet ezen végzünk, csak persze néha feleslegesen is azon küttyög mindenki. Annamária szerint az érintőképernyő (tehát kvázi az IT fejlődése révén keletkező különféle kütyük és digitális vívmányok) nem rosszak, és hogy a gyerek számára ez tulajdonképpen olyan, mint egy luxus gyerekszoba. Ahol ráadásul üresjárat sincs, nem kell unatkozni, várni, bármikor találhat elfoglaltságot, játékot, barátot beszélgetni stb.
A virtuális világban bizonyítottan több információt mondunk el magunkról, viszont többet is hazudunk, mint face-to-face. (hova vezet ez!) Volt egy felmérés, mely szerint egy 2000 nőnél végzett felmérés során 30%-uk hazudott valamilyen elfoglaltságot, amikor otthon volt. Az információkról a számok pedig: face-to-face 30-40%-ot mondunk el, a neten ezzel szemben 80%-ot osztunk meg magunkról. Ezzel mondjuk vitatkoznék, mert a közeg nem mindegy, tehát a legjobb barátnőkkel való beszélgetés nem ugyanaz, mint a szomszéddal a problémák rendezése, vagy akár a szülőkkel-nagyszülőkkel valaminek a megszervezése stb.
Az alfákról, és a digitális fejlődésről, ennek hosszútávú hatásairól még nem sok következtetést lehet levonni előre, de tény, hogy a Z is már beleszületett a fejlett információs technológiába, őket digital nativesnek is nevezik (digitális őslakók). Míg az Y számára még úgy volt megszokva hogy, egyszerűsítve: haza kell menni, és akkor ott lehet számítógépezni, a Z már állandóan magánál hordja a fejlődés vívmányát, az okostelefont. Az X és Baby Boomer lehet, hogy használja ugyan a kütyüket, vagy némelyiket a kütyük közül, de az Y, Z, Alfa számára az online már = életforma és élettér.
 |
| Forrás |
Apropó facebook. Volt egy kérdés az előadás eleje felé, hogy ki van fönn... itt ... és itt?... és amott? Fel kellett emelni a kezet. A legnépszerűbbtől haladtunk a kevésbé ismertek felé, és kicsit megmondom őszintén kellemetlenül éreztem magam, mert egy ideig gyakorlatilag le se kellett tennem a kezem - nahát, én mindenhol fenn vagyok? Persze elgondolkodtam, hogy az egy dolog, hogy van accountom, azért pl. a pinterestet és tumblrt elég random módon használom, vagy szinte soha.
A számítógépezés-okostelefonozás, mondjuk megint akkor érintőképernyőnek, sajnos vizsgálatok szerint pont olyan függést tud okozni, mint a szenvedélybetegeknél, tehát gyakorlatilag szenvedélybetegséghez hasonló tünetekkel járhat. Mi is láttunk már a gépéhez ragadt geekeket... de vajon mi, mennyire vagyunk ettől? Én rettentően sokat gépezek... böngészek, keresek, kommunikálok barátokkal, social-kémkedek, képeket halászok, blogolok és blogokat olvasok, vásárolok és ajándékötletet (vagy egyéb ötletet) gyűjtök, teszteket töltök ki és persze játszom is... Tetemes idő, de sokszor borzasztó praktikus, és olykor időmegtakarítás is. Vagy csak mentegetem magam :) A környezetünkhöz mindenesetre hozzánő, és hogy hogy nem, de a világ ebbe az irányba halad tovább.
 |
| Forrás |
 |
| Forrás |
Azt is mondta az előadó, a képességek eltérése kapcsán (gmail csatolmány vs az internet tizenéves urai) hogy tematizálni kéne a családban az internetet, heti 3-4x kb. Szóba hozni, beszélni róla, hogy ott mi történik, mert különben nem derülnek ki bizonyos problémák, és ebben nagyon igaza van, mert szerintem egyes szülők számára eleve egy nagy köd, hogy mit nyomkod annyira a gyerek a gépen órákon át, és nem beszélnek róla, maximum megszidják érte, hogy már megint nem tanul, hanem azzal foglalkozik. Feljött egy amerikai tini példája is, akit online zaklattak, és később elköltözésük ellenére (az internetről nem költözött el, helló!), újrakezdődött a zaklatás és végül a lány öngyilkos lett. Nem a neten történtekről, vagy annak veszélyeiről kellett volna azzal a kislánnyal is beszélni, ahelyett hogy ügy és költözés lett belőle? Kislányom, ne regisztrálj fel oda újra, mert megtalál a fazon...? Vagy valami hasonló? Nem is értem, hogy gondolták, hogy egy online problémát offline oldanak meg. Ezek a nagy gondok.
Mesélt Tari Annamária egy történetet, amiről szinte azt gondolta megrendezettnek kellett lennie, pedig csupán a "véletlen" műve volt: három taxi állt egymás után, utasra várva, az egyikben a sofőr facebookozott a telefonján, a másodikban egy az ablakhoz felszerelt mini tv-t nézett az ipse, a harmadikban pedig, égett a belső kislámpa és ... kitaláljuk? Igen, ment a keresztrejtvény-fejtés. Ennél szebben nem lehetett volna egymás mellé rakni a generációkra jellemző "időkitöltést" és annak változásait. Hogy kinek mi volt az élmény, a szórakozás, a tevékenység. És igazából a fb-ozó nem volt egyedül.. mert ő kapcsolódott másokkal közben, a hálón.
 |
| Forrás |
Mondta Annamária, és ezzel is nagyon egyetértek, mert a bőrömön érzem, hogy már a mikrogenerációk sem szeretik egymást. Ami régen nem volt... most pedig már az Y sem szereti a Z-t, hát igen, lásd a fenti sípszavak hozzászólásom a témához... 10 év is olyan árkot ver már, hogy hihetetlen, és csak bámulunk "azokra", akikkel azért annyira nem is lennénk távol egymástól, hogy hát mik ezek, droidok? És jön a "bezzegelés" huszonévesen, a tizenévesre. Akceleráció ez is? :) ...
Manapság már tulajdonképpen online gyűjtünk infót mindenkiről, és az a helyzet, hogy ilyenkor címkét is aggatunk valakire az online kép alapján... Csakhogy az online kép nem mindig harmonizál a realitással. Ezt úgy nevezik a szakemberek, hogy primacy error.
 |
| Forrás |
Érdekes, hogy vannak ebben a generációban, akik emiatt a nagy text-uralom és online élettér miatt már offline sok élethelyzettől jobban félnek: akár egy jelentkezés az órán, egy bocsánatkérés... És hogy ezek kezdenek katartikus élménnyé felértékelődni, ha mégis előfordulnak.
Sok szó esett még a nárcisztikusságról is, mert ugye aki magát mutogatja az interneten (szelfizés - de lehet lelki szelfizés is, pl az állandó információmegosztás magadról) az nárcisztikus, és minél nárcisztikusabb valaki, annál interaktívabb az online felületeken (haha, mindjárt bezárom pár accountomat :D). Csökken az önkontroll, eltérőek a csoportnormák, és az intimitáshatárok, és túlprezentálnak - szerintem mind ismerjük ezt.
Ez már a saját véleményem: számomra már az is sok, amikor a fb-ra feldobják az öööösszes elkészített kajájukról az okostelóképet, 120 félig homályos fotót másodperces különbségekkel az egyébként halálronda gyerekükről, vagy óránként jelzik merre járnak, ott kivel vannak és mit esznek, ÉS most milyen jó nekik... Vagy akár: MINDIG milyen jó nekik. Kac-kac. Szoktuk ugye mondani, hogy abból látszik, hogy valakinek normális élete van, hogy ez nem látszik a neten :) Nem kell mindig mindent megosztani... elmondani... elsírni... Az online tér nekem leginkább a second life-ról szól - ami az olvasás-blog körül forog, és az ehhez kapcsolódó társaságomról.
Szőrmentén, de szóba került az is, ami nekem vesszőparipám, és ami egyre inkább gondot fog okozni a felnövekvő generációkban: a nevelés. Hogy igenis, kell nevelni a gyereket... Mert a szankció nem írja felül a szeretetet. A korlátok kellenek, attól még tudni fogja a gyerek, hogy szeretve van. És még egy nagyon fontos dolog: nem kell, hogy minden rózsaszín legyen, sőt... nem is szabad: a veszteség is építi a gyereket, nem csak a boldogság. Érdekes belegondolni, hogy teljesen más szabályok működnek, mint mondjuk 20 éve. Akkor még... más volt a világ - jaj lőjetek le a vége felé, mert nem csak öregnek érzem magam ettől a cikktől, de már öregesen is dumálok :D De tény, ami tény, igaza van Tari Annamáriának: hogy most más az megy, hogy boldog, boldogtalan osztja az észt az interneten. Például én, itt a blogban... Köszi, hogy elolvastad! ;) Remélem tetszett, sok érdekes téma merült fel, beszéljük meg! :)
Ez már a saját véleményem: számomra már az is sok, amikor a fb-ra feldobják az öööösszes elkészített kajájukról az okostelóképet, 120 félig homályos fotót másodperces különbségekkel az egyébként halálronda gyerekükről, vagy óránként jelzik merre járnak, ott kivel vannak és mit esznek, ÉS most milyen jó nekik... Vagy akár: MINDIG milyen jó nekik. Kac-kac. Szoktuk ugye mondani, hogy abból látszik, hogy valakinek normális élete van, hogy ez nem látszik a neten :) Nem kell mindig mindent megosztani... elmondani... elsírni... Az online tér nekem leginkább a second life-ról szól - ami az olvasás-blog körül forog, és az ehhez kapcsolódó társaságomról.
 |
| Forrás |
/A posztot jegyzetek alapján készítettem, így szó szerint elhangzott mondatokat is tartalmazhat Tari Annamária 2014. november 25-ei előadásából./
Tari Annamária könyvei közül (csak hogy sose fogyjon a váró-vágyólistám ;)):
Andiamo posztja a Ki a fontos: Én vagy Én? c. könyvről, és remek eszmecsere a témában: Online vagyok, tehát vagyok.
Szia!
VálaszTörlésNagyon érdekes ez a téma, engem is sokat foglalkoztat. Pont a héten volt az ELTE-n a Generációk Nyelve Konferencia, az egyik előadásban szóba került, amit írtál: "...mintha senki nem tudna viselkedni a különféle offline szituációkban, mert az online megfelelőt alkalmazná rá..." Itt a nyelvhasználat szempontjából jött elő a dolog, az előadó középiskolás diákok dolgozatait vizsgálta, és bizony nagyon sokszor fordultak elő bennük az élőbeszédre, illetve az internetes nyelvhasználatra jellemző formák. Az egyetemen is tapasztalok néha hasonlót.
Teljesen egyetértek veled a szülők felelőssége és a nevelés fontossága kapcsán. Elengedhetetlen a folyamatos kommunikáció, még ha elsőre nem is biztos, hogy megérti egymást két (vagy több) generáció.
Köszönöm, hogy ilyen részletesen beszámoltál az előadásról, jó volt olvasni. :)
Szia! Örülök, hogy tetszett! Ezek mindannyiunkat érintő témák, akár X-Y-Z-k vagyunk, mert benne élünk mi is, és nagyon érdekes, hova halad az offline-ban alkalmazott online viselkedés forma terjedése... A dolgozatokban is biztosan előjön, de akár egy hivatalos szituációban - bankban, postán, orvosnál is láttam már olyan nem oda illő dolgot, főleg fiatalok szájából, gesztusaiból, aminek a hátterében teljesen látszik, hogy az online élettér térhódítása áll.
TörlésA folyamatos kommunikáció szerintem eleve gondot jelent a családokban - persze a tinikkel, kamaszokkal mindig, minden generációban nehéz szót érteni egy-egy időszakban, de erre még rátesz egy lapáttal, hogyha tényleg analfabéta a digitális világ vívmányaival a szülő-nagyszülő :/ mert így aztán nem sok esély van megbeszélni az online történéseket, sőt, megtudni sem, mert mindkét félben van valami belső legyintés, hogy á, ezt úgyse értem, á, ezt úgyse érti... vagy nem is érdekli.
Köszi a hozzászólást, érdekes lehetett a Generációk Nyelve Konferencia is, és biztos előkerült sok hasonló pont.
Zsírkirály a cikked, vágod?! :D
VálaszTörlésAnnyi gondolat cikázott a fejemben, míg olvastam, aztán egy újabb mindig felülírta, jegyzetelnem kellett volna... :D Ami nagyon tetszett: érzelmi inkontinencia!! Mekkora kifejezés. És tényleg így van. Akarva, akaratlanul sokaknál elcseppenek a dolgok. 1-2 éve, mikor pedig már a fb nagyon dívott, nekem volt ugyan egy profilom, de kb. ennyi, néha valaki mondta nézzem meg milyen vicces képet osztott meg xy, és megnéztem. Aztán idegbajt kaptam, mert nem tudtam mikor hová kell kattintani. Pedig az iwiw-en nőttem fel :D Úristen. Emlékeztek még az iwiw-re? :D Az a mai gyerekeknek már olyasmi, mint nekünk volt a bakelit.
Én is érzem magamon, hogy szakadék tátong köztem és a mai tinik között. Jó pár éve érzem már, pedig nem vagyok még talán egy vénség... :) De egyszerűen olyan gondolatokon, és kimondott mondatokon kapom magam, ami öreganyám szájából kéne, hogy jöjjön. Igen, a bezzegek, és az úristen, a mai fiatalok...
Arról nem mondott többet Annamária, hogy feltételezések szerint meddig van út ebbe a világba? Mert én két utat látok. Vagy a végtelenbe és tovább, ami félelmetes, mert a végén tényleg mindenki chipet kap és cyborg lesz. A másik eshetőség, hogy egyszer csak megáll és vagy elkezd fokozatosan visszafejlődni, vagy egyből visszaugrik az alapokhoz. Vagy lesz ez is, az is. Lesznek a tradicionálisak, akik eldobnak minden kütyüt, házikóba költöznek, gyertyafényben mosakodnak, meg lesznek a cyborgok... Na most kedvem lenne valami ilyet olvasni, ajánljatok rá könyvet! :D
Ezt az online-offline megnyilvánulás különbséget is érzem magamon is. Mert most például itt a blogodon, ez alatt a téma alatt lehet, hogy egy tök jó beszélgetés fog kialakulni, adott esetben olyanokkal, akiket nem is ismerünk (legalábbis nem offline), közben meg gyanítom, hogy magán az előadáson, még ha voltak is kérdések (ami már meglepő manapság), ilyen fórum akkor se tud kialakulni, és nem csak az időhiány miatt mondjuk. Én magam is sokkal könnyebben, és szívesebben nyilvánítok véleményt, még akár saját nevem alatt is, mert hiszen végig tudom gondolni, ki tudom javítani stb. És ez a mai generációnál már hiányzik. Ők pont ennek az ellenkezőjére használják... leírok mindent most, azonnal, ahogy jön az érzelem és gondolatcunami. Gondoljunk itt csak a könyvekhez visszakanyarodva a vloggerekre. Mi, régi motorosok szerintem ezért ülünk és nézünk rájuk, mint borjú az újkapura, hogy he? Ez mégis mi akart lenni? Mi megírjuk, órákon át az adott bejegyzést, képeket keresünk hozzá, idézetet stb. Ő meg odaül, megnyomja, hogy rec és jön, aminek jönnie kell. Nem vesz újra. Nem néz vissza. Ez vagyok én. Ilyen vagyok. És akkor most ezen elgondolkozva lehet, hogy ez a primacy error szempontjából jót jelent, mert talán a most tinikkel ez kezd egy kicsit eltűnni, de meglátásom szerint az igénytelenség felé...
Attól is félek mi lesz azokkal a gyerekekkel, akiknek a szülei sem tudják már, hogy milyen volt az élet azelőtt... Na ez az igazi sci-fi :D
Hirtelen most ennyi ugrott be... :D
Hú, én pedig azt sem tudom hirtelen mit válaszoljak a maratoni kommentre :) :)
TörlésÉrdekes, nekem is volt egy anti-fb időszakom, pedig volt profilom, de valahogy nem is érdekelt, és nem nézegettem, volt hogy hónapokig. Most pedig a kommunikáció jó része áttevődött oda, pl. Veled is.
Érdekes generáció a miénk, mert nekünk még aztán megvolt a diafilm-üveggolyó-kinti játszás, aztán jött a Pentium gép először otthonra, úúúú és a 2D játékok rajta, volt még Walkmanünk, de discmanünk is, amit szinte azonnal váltott az mp3-lejátszó. Még ismertük az msn-t és az iwiwet, de már ismerjük a twittert, a tumblr-t és a skype-ot is... Végigzongoráztunk egy olyan időszakot, ami már senki másnak nem fog így megadatni. És a tv is! Még megvolt a készüléken csatornát váltós helyzet gyerekkorunkban! Iszonyatos tempójú fejlődés van azóta. Hogy ez meddig fog tartani arról Annamária sem tudott okosat mondani, de az biztos, hogy erre haladunk, és ezt a haladást lehetetlen megállítani. Az, hogy mikor következnek be ilyen fásultsági időszakok - mármint az online-nal kapcsolatos fásultság mikor vezeti vissza az embereket a társas létbe, és a több offline szórakozásba, nem tudom, erről nem is esett igazán szó, nehéz jóslatokba bocsátkozni.
A vlog érdekes kérdés szintén, és nagyon rátapintottál, eddig nem is gondoltam rá, hogy ebben is mennyire előjön az "inkontinencia" és a nárcisztikusság is sokkal jobban érvényesül. Meg az ahogy esik úgy puffan, ami szintén jellemző rájuk.
Írj egy ilyen sztorit cyborgokkal és remetékkel. :)
Ó, és jó hogy mondtad a kérdéseket, el is felejtettem, hogy az előadás végén mindössze egyetlen kérdés volt, egy gyerektől, ami így hangzott: "És akkor kinek van igaza?" :) :) :)
szerintem már rólunk is marha érdekes tanulmányt lehet/lehetett írni, de a mai tinik tényleg totál más tészta, nem beszélve az 1 évesekről. Pl az unokahúgomról, aki hamarabb tudott tableten, okostelón nyomkodós játékot játszani, mint járni, ami azért LOL.
VálaszTörlésÉn amúgy azt veszem észre, hogy totál felértékelődtek bennem az offline társas interakciók. Arra gondolok, hogy mint egy kutya a velőscsontot, úgy várom a péntek délutánt, ha barátokkal találkozok, mert egész héten mi van? Munka ima, munka ima, és online interakció barátokkal...
Lehetne bizony, ahogy Miamonának is írtam fenn, mi pont egy nagyon érdekes átmenet vagyunk mondhatni három-négy korszakon is, amikben élesebb váltások voltak kicsit, mint az iphone 4-5 között. :)
TörlésAzért ez a gépközeliség olyan furcsán hat nekem a kisgyerekeknél (persze hogy is vakarhatnád le róla, amikor te is rajta lógsz ugye), ahhoz képest, hogy nekem kisiskolás koromban jött be először a számítógép az életembe, a saját számítógép meg pláne később, 15-16 évesen.
Igen, felértékelődnek, ez szerintem nem rossz, de lehet hogy ez most csak a mi generációnkra jellemző, a Z-kre egyáltalán nem, az Alfákkal meg ki tudja mi lesz...
Hálás vitatéma és szuper bejegyzés, igazán gondolatébresztő.
VálaszTörlésAmi most eszembe jut:
1. A mostani tiniket nem nagyon ismerem, nincs élő példa a környezetemben, így gőzöm nincs, hogy az ő kapcsolataik hogyan alakulnak offline/online. Fb-on sincs ilyen ismerősöm, viszont ami van: felnőtt, szüleimkorú emberek. Akik 30 mp-en belül lájkolnak, akik napi 13 cikket és egyéb tartalmat osztanak meg, a gyerekeik posztjain lógnak, és nem veszik észre, hogy ez gáz :D Esküszöm, a fb jobban beszippantja ezt a korosztályt, mint minket.
2. Az okostelefonok... Volt valami kép a neten, amelyen egy buszmegállóban állnak emberek, és egyet kivéve mindenki a telefonját nyomkodja. És mi a tanulság? Hát őszinte leszek, de fogalmam sincs! Komolyan nem értem, miért baj, ha a buszon, unalmas órán, várakozás közben, stb telefont nyomkodunk. Mennyivel jobb kifelé bámulni a fejünkből, de most tényleg? :)
Azt nem szeretem, amikor társaságban / családi összejövetelen valaki megállás nélkül görget meg ilyenek, de vannak helyzetek, amikor tökjó, hogy ott van ez a kis csoda.
3. Amíg nem volt net, addig is voltak olyan erők, amelyek visszatartották a gyereket a tanulástól, és a "fontos dolgoktól". Ugyanúgy nem volt kedvünk elmondani anyunak, hogy mi volt az iskolában, ugyanúgy nem ültünk több órát a könyv fölött (vagy de, csak úgy csináltunk, és közben a hétvégén megismert pasiról álmodoztunk). Volt Cartoon network, később Az első csók, aztán kitudja milyen sorozat, meg bandázás, satöbbi.
Tény, hogy egy csomóan nem tudnak viselkedni az interneten, különböző közösségi oldalakon... én már nagyon ritkán osztok meg magamról dolgokat a fb-n, de más csatornákat közben előszeretettel használok, aztán néha megunom és pihenek. Az overshare ellen nem tudom mit lehet tenni (erről az oldalról nézve azt, hogy elrejtem az illetőt:D), nyilván ezek az emberek 1. vagy rohadtul vágynak a figyelemre és visszajelzésre 2. vagy épp most találtak rá az Internetre, és akkor minden kiskutyás kép új, ugye. :D
Én annyira nem érzem, hogy az online meg offline személyiségem különböző lenne, annyi, hogy értelmesen fogalmazni szóban kevésbé tudok, hadarok mint az állat, illetve lusta vagyok beszélni, de ha megszólalok, ugyanúgy, mint itt, online, sosem éreztem úgy, hogy látatlanban megjátszom magam.
Huhh, ennyi :D lerohadnak az ujjaim :)
Ez az előadást dicséri igazából, én csak megpróbáltam összefoglalni, visszaadni a mondandóját ;)
TörlésHú, tök jó, hogy ennyit írtál, köszi, hogy lerohasztottad érte a kezed :D Persze, ezek is mindig valami általánosítások, tendenciák, amiket mondott, nyilván van ez máshogy is, mint mondjuk a te szüleiddel, illetve náluk is állhatnak be változások 2-3 év alatt is, mondjuk pl az én nagyapám is nemrég tanult meg bánni a géppel, és bár a gmail-csatolmány szint inkább jellemző, ő is pl. olvassa már a blogomat :)
Érdekes, amit mondasz, ja nem írtam pontokat, de ez még az 1-eshez, szóval érdekes, mert erről is volt röviden szó, hogy az is kellemetlen lehet a gyereknek, amikor az ősök prezentálnak túl a neten, illetve olyan példát hozott, hogy anyuka részben párkeresés céljából fenntartott profilja a bikinis képekkel pl. milyen rosszul hatott az éppen túlsúllyal és pattanásokkal küzdő lányára. Széles a háló, széles a problémás ütközések tárháza is :D Na de mondjuk annál nagyobb gondunk sose legyen, hogy like-olják egy-egy tartalmunkat a szülők ;)
Ad.2 .Persze hogy nem! :) Annamária is végülis ezt hangsúlyozta végig, hogy ez a luxus terünk, és teljesen jó, hogyha jól használjuk ki - csak nyilván gyereknél biztos jó egy kis határt szabni, ugyanúgy mint mondjuk anno a Cartoon Networkkel (még akkor angolul ment :D ), ja ez meg már a 3-hoz tartozik, hát csapongok :D. Mindig volt, ami eltereljen a tanulástól, ez így van, de most valahogy még szélesebb szerintem a takarásban lévő rész. Nem vagyok szülő, és behatóbban nem foglalkoztat ez, de pl. tudom, hogy Anyukámnak dunsztja sincs róla, hogy mondjuk abban a másfél órában, amit náluk töltött két napban is neteztem, mégis mi a hibiszkuszt csinálok. Ez pl egy viszonylag keveset vagy rosszul kommunikáló családnál és tinikorban lévő gyerekkel együtt elég veszélyes lehet akár - az osztálytárs beleránt a balhéba jellegű dolgoktól akár a pedofilokig minden van a neten... És pont az mondjuk a baj, hogy eladja magát egy kislány a kognitív fejlettségi szintjén, a biológiai meg még rég nincs ott.
Haha, Az első csók sorozat :) :) Jó is volt! Fél délutánokat töltöttünk a tv előtt, nos ennek nagy része most számítógép. :)
Egyébként én sem szeretek sehol unatkozni, de általában könyv van nálam, és akár néhány perc várakozás közben is képes vagyok előkapni és olvasni pár oldalt. :)
Az overshare-t és a nárcisztikusságot egyáltalán ne vedd magadra, ez nem ránk vonatkozik - mellesleg szerintem teljesen más vonatkozik egy olyan személyre, aki blogol, mert az megint másfajta "magamutogatás", de erről nem esett szó. Itt is a tendencia jellemző, és valószínűleg azért nem feltűnő neked sem, mert nem ismerünk igazán sok Z-t, ahol ez burjánzik lassan, vagy mid-lif crisisban szenvedőket, ahol szintén felüti a fejét (szerintem), főleg ha épp új párt meg új életet szeretnének. Viszont kutatások alapján x idő múlva x százalékkal több lesz a nárcisztikus személyiség, ami nem túl jó a társadalom szempontjából.
Ugyan, mi szerintem ugyanazok vagyunk online és offline is, ez megint nem rád vagy rám értendő, de sokakra jellemző, pont a képernyő mögé bújás adta lehetőségek miatt.
*mid-life
TörlésNekem kicsit félelmetes, ha mindenki a buszmegállóban/metrón/mozgólépcsőn rá van gyógyulva a telefonjára (jó, a metrót még megértem, még az ablakon se lehet kibámulni), nem figyelnek a világra, se egymásra az emberek. És lehet olvasni, rejtvényt fejteni, beszélgetni (akár telefonon is:P). Én a buszon imádok kibámulni az ablakon, de ez nem öregedési tünet, gyerekkorom óta ilyen csökött vagyok.:PP
TörlésVannak ebben is nem is tudom "határok" meg "túlkapások", "függés", nyilván. De amit Katacita mond az persze oké, amikor nem akarunk unatkozni és utazás közben is megnézünk valamit, szerintem korrekt. Az állandó okostelónyomkodás viszont már sok nekem is... Mondjuk én nem is nagyon tudom mennyire szóljak hozzá ehhez, mert én sima, gombos telót használok, és nincs ingerenciám lecserélni :D...
TörlésJó néha kibálmulni, nincs ebben se fekete-fehér, hogy aki használ okost, mindig nyomkodja, van hogy ki is bámul biztos, vagy olvas, de ez inkább szerintem a modern X-ek és az Y-ok sajátja. A Z szerintem a problémás zóna ebben is.
Dehogy vagy csökött. :D :D
Már van magyar Cartoon Network? Bezzeg nekem angolul nyávogott a macska a Tom&Jerryben!
TörlésAmúgy világos, hogy a neten egy gyerek számára sok veszély leselkedik, de ugyanannyi az offline világban is. Mindenhol lehet rossz társaságba keveredni, ugyanúgy molesztálhat a tesitanár, mint egy pedofil a neten, szóval én az ilyenek miatt (is) érzem azt, hogy kicsit túlmisztifikált az egész történet -nem feltétlenül a te cikkedben, vagyis Annamária előadásában, hanem úgy egyáltalán arra a képre gondolok, ami sok ember fejében él Az Internetről.
Ja az overshare-t nem vettem magamra:) Amúgy... hát nemrég elkezdtem letörölgetni a régi fb tartalmaimat, ill. priváttá tenni. És ahogy néztem, hogy mennyi státuszmegosztás meg hülyeség volt a falamon, én nem is értem, hogy hogyan vannak még barátaim :D Rohadt idegesítő lehettem:)))
Sonadorast is néztem, te?:D
Volt idő egyébként, amikor olvastam buszon, de nem nagyon szeretek ott olvasni, jobb nekem az nyugiban. Eleve kb 2x12 percet tömegközlekedem egy nap, sokszor állni kell, és inkább zenét hallgatok, meg nyomkodok. Meg sokszor emailben kommunikálok, telefonálni mindennél jobban gyűlölök, amúgyis tök idegesít, amikor valaki teljes élettörténeteket vázol telefonon 50 másik ember füle hallatára fennhangon egy buszon :D
Inkább úgy fogalmaznék: már nincs angol Cartoon Network :( Minden kics*****tt adót lefordítanak, nehogy megtanuljál angolul :D :D Én imádtam, hogy angolul van. :(
TörlésEz igaz, az offline-ban is sok a veszély, de sajnos az újabb generációk meg egyre ostobábbak - saját meglátásom szerint - és emellett neveletlenek is, tehát nem kapnak sok iránymutatást, egyre inkább nem tudják mit nem szabad, mit nem kéne... akár online, akár offline. :( Az Internet mitizálását amúgy én se szeretem.
Jaa, jó, azt hittem magadra vetted. :) Óh, a fb... az előbb három státuszt pötyögtem be, mindre rányomtam a delete-et, mert túl ideges vagyok épp, minek olyankor kirakni bármit is, meg senkit nem érdekel, és különben is ha "dögöljön meg mindenki aki nem ért egyet" hangulatban vagy, akkor rá kell csapni a kezedre :D vagyis az enyémre. :D
Én Esmeraldát néztem kérlek. :D
Persze, nem mindig ideális a tömegközlekedés az olvasásra. Csak tényleg, másokat zavaró dolgokat ne csináljon senki... - mint a telefonos tirádák... jajj.
A fb-ra posztolásnak már egyre kevesebb értelmét látom... néha jó tudatni a világgal, hogy még létezel, de a túl aktív embereket rejtem el sorban... mondjuk főleg a tartalommegosztás idegesít, tehát amikor cikket, fb oldal képét linkeli valaki, de a kedvencem, amikor párok ott élik az életüket, egymásnak küldözgetnek képeket, hogy "néézd @xy" (remélem, nem sértek meg senkit itt).
TörlésAmúgy a telefont én is szoktam tükörként használni, van is tüköralkalmazásom :D :D
Igen, csak a jó tudatni a világgal, hogy létezel, meg a minden pillanatod közkincs közt elég sok különbség van, és mintha nem nagyon találná senki az arany középutat :D vagy nem sokan, azok is inkább Y-ok. Haha na, neked tüköralkalmazás, nekem meg nézd @xy, kvittek vagyunk :D De nem viszem túlzásba, viszont pl. Tittivel megosztok kávés-vicces képet, vagy egy barátnőmnek mindig osztom az ulpius újabb Agatha Raisin megjelenését stb. :) Amúgy ez is azon múlik, hogy például mit figyelsz, mit like-oltál. Mert rengeteg a tahó és buta tartalom, amit persze a sok ostoba, főleg tyúk, továbboszt, pl. az önkéntes Coelhók, a napi csilli-villi idézettel, vagy ezo-baromsággal. :D Biztos én is megbántok ezzel valakit :D De amúgy szűrés, szűrés, szűrés.
TörlésTök jó, hogy írsz ezekről az előadásokról, én is szoktam látni a szórólapokat, de nem gondoltam, hogy tényleg jók lehetnek (viszont megállapítottam, hogy valószínűleg egy térségben lakunk :D).
VálaszTörlésNagyon érdekes ez az egész téma. Tényleg hatalmasat változott a világ, sokáig én is azon aggódtam, hogy mi lesz azokkal akik ebbe a túlfejlett online alapú világba, és tele leszünk csökött agyúakkal. De persze ez hülyeség, nem a hülye emberek száma nőtt jelentősen csak már van TV-nk és internetünk, így mindennap láthatjuk őket :D Szerintem is az a legnagyobb baj, hogy nem helyesen kommunikálják le ezeket a változásokat.
Volt egy dokumentumfilm a TV-ben ami egy újfajta amerikai iskoláról szólt, ahol már teljesen az internet/számítógép felhasználásával oktatták a gyerekeket, játék programokat írtak maguknak, meg egy csomó kreativitás meg logika fejlesztő dolgokat csináltak (a kedvencem az volt, amikor töri óra keretén belül kimentek az utcákra, ahol az okos telefonjaikkal meg kellett keresniük egy bizonyos épületet, és ha lefényképezték, vagy rávitték a kamerát, akkor látták, hogy nézett ki az épület régen), akkor jöttem rá, hogy mennyire hasznos is lehet az internet egy gyerek meg bárki számára, ha jól tudja használni, és ezt kellene megtanítani az embereknek (mármint persze eddig is tudtam, hogy az internet az jó dolog, de abba még nem gondoltam bele, hogy milyen sokoldalúan lehet felhasználni oktatás céljából is).
Az oktatásról volt szó? Mert engem az zavar a leginkább, hogy a tananyag mennyire el van maradva a valóságtól. Mi fősulin (egy-két éve) még floppikról tanultunk, és pont pár napja hallottam a buszon egy fiút aki azt mesélte, hogy mindig alszik az info órákon, mert ő már mindent tud amit a tanár mond, sőt még azt is, hogy hogyan konvertálja át a minta feladatokat úgy mintha azt ő csinálta volna.
Be kell hogy valljam, bennem is volt egyfajta ellenérzés, először Csernusén voltam csak, és a többi - ami nem Csernus haha - az nem is érdekelt... Merthogy a pszichológia úgy gondoltam nem áll közel hozzám, de ezek az előadások tényleg közérthetőek és érdekesek. Mindjárt adok egy külön címkét is hozzájuk, ha már a harmadikra mentem... :) A múltkori meseterápia örök élmény marad. :)
TörlésSzerintem simán mehetünk együtt, ha van kedved, valamelyikre! :) csak akkor azt privátban beszéljük meg. :)
Neem, nem leszünk tele csökött agyúakkal, de azért tényleg furcsa és néha ijesztő, hogy hová visz majd minket az információs technológia. Olvastam nemrég valahol, hogy már az agy-agy interface-szel próbálkoznak, ami már kvázi telepátia, és hogy az is lehetséges lesz majd, hogy az ember belső monológját hallhassuk, merthogy a ki nem monodott, de végiggondolt dolgok ugyanazokat az agyhullámokat keltik, mint amikor kimondjuk őket, tehát kvázi letapogathatóak. Huhh, kemény, ha belegondolsz, nem? Ez meg már gondolatolvasás. Lassan lesz USB-port is a fejünkön, sőt, már majd port se kell hozzá. :) ...
A világ szerintem sose lehet "túlfejlett", de biztosan lesznek nagy változások, amikhez alkalmazkodni kell. Én igazából a természetet sajnálom az egészben, mert az egész világ már drót.
"nem a hülye emberek száma nőtt jelentősen csak már van TV-nk és internetünk, így mindennap láthatjuk őket :D" :D hát ez nagyon tetszik, engedelmeddel emlegetni fogom :D
Nem vagyok én sem ez ellen, hisz imádom az online életteremet és játékteremet is (ami a blogom tulajdonképpen), és Tari Annamária sem volt ez ellen, csak vizsgálódás alá vette a dolgokat, és persze nem csak ő, hanem sok más pszichológus és pszichoanalitikus is.
Ezekről a modernizált iskolákról én is hallottam, és totál jól hangzik. :) Kreatív és fejlesztő, és abszolút modern. Mo-n vajon mikor tudnának eljutni ide.. hát inkább ne is beszéljünk róla...
Nem nagyon jött fel az oktatás, kár, pedig szerintem akart volna arról is beszélni, de kicsit elszaladt az idő, és néhány dián át is futottunk.
Ebben is van valami... A tanmenetet elég nehéz lehet ahhoz igazítani, hoyg van akinek nincs otthon gépe és nem tudja mi fán terem a word, van aki meg már agyon photoshoppolta és candy crushozta magát, és tudomisén saját programokat ír, az nyilván elalszik egy táblázatkezelés_1 órán :D
A mai tizenéves már azt se tudja mi az a floppy :D :D
Ó. én meg majdnem elfelejtettem, hogy akartam válaszolni :D Jaj, az tök jó lenne, ha mehetnénk együtt, majd figyelem lesz-e még valami érdekes, na, de ezt majd megbeszéljük :D
TörlésÉn nem gondoltam, hogy te vagy T.A. az online lét ellen lennétek (én voltam egy ideig, de már elmúlt, szerencsére). Épp azt gondolom, hogy nagyon fontos, hogy ezt vizsgálják, meg modellezzék, és beszéljünk róla, hogy kialakuljon ennek is kultúrája. Mert szerintem az egész online jelenléttel az a legnagyobb "baj" hogy még nagyon új, és az emberek nem tudnak mit kezdeni vele. Ezért osztanak meg egyesek magukról mindent, szerintem majd idővel ez is lecseng valamelyest, és normalizálódni fog.
Hiába születik ebbe valaki most, még nekik is nagyon új dolog az egész hisz nincs aki természet szerűen megtanítva a használatára. Minden épkézláb szülő megtanítja a gyerekét, hogy nézzen körül az úttesten, télen vegyen sapkát, köszönjön a néniknek, és ne álljanak szóba idegenekkel. De az online létre csak nagyon kevés szülő tanítja a gyerekét, hisz a többség maga sem tudja, hogy használja, milyen veszélyei vannak stb.
Például egyszer ráakadtam egy kislány (kb 12 éves) beauty csatornájára a you tubeon. Szegény persze szörnyen béna volt, de hát szerintem ez pont olyan dolog, mint mikor a kicsik felveszik az anyjuk cipőjét, meg kimázolják az fél arcukat rúzzsal, minden gyerek szeret felnőtteset játszani. Na, de ezt bárki megláthatja, és olyan durva kommenteket kapott, hogy csak néztem. "Érett" felnőtt nők elhordanak mindennek egy kislányt, akiben semmi rossz indulat nem volt, csak hát nagyon esetlenke volt.
Szóval szerintem az egyik legfontosabb dolog, hogy az emberekben valami normális kép alakuljon ki arról, hogy kommunikálunk az interneten, mert attól hogy nem látjuk a reakciót még egy érző emberhez beszélünk. Biztos vagyok benne, hogy egyik nő sem beszélne soha úgy egy gyerekkel, ha élőben látná.
Meg persze kellenek az olyan szülők is akik képesek megakadályozni, hogy a 12 éves gyerekük you tube csatornát nyisson.
Idén már csak Böjte Csaba van, de az nekem nem jó időpontban (meg annyira nem is érdekel), de majd a jövő évi programot sasolom. :)
TörlésIgen, nagyon egyetértek veled, beszélni kell róla, és kell, hogy valahogy jobban kialakuljon a kultúrája az online-nak, a nethasználtanak, stb. Remélem én is, hogy normalizálódik valamennyire, hiszen minden csoda csak három napig új. ;)
Pontosan, nem tudják megtanítani a gyereknek, ha ők se tudják, és erre bizony nem elég egy számítógépes tanfolyam, hogy az egér, meg a szoftver fogalmát tanulják és szövegszerkesztést... ehhez kell a saját lendületük és érdeklődésük, hogy önmaguk fedezzék fel az online-t, és sokakban nincs meg ez az affinitás.
12 évesnek beauty csatorna :D .. mik vannak... Akik lehordták, mindenesetre biztosan nem voltak valódi "érett" felnőtt nők :( legalábbis a viselkedésük nem ezt mutatja.
Én mindig azt hittem, hogy nárcisztikus vagyok, de lehet, hogy akkor nem is. Ezerszer végiggondolom, hogy akkor ez most kit is érdekelhet őszintén, mielőtt bármit is kirakok magamról. És mindig arra jutok, hogy kb senkit :D
VálaszTörlésKatacita: a 2. pontodhoz - nem baj, ha valaki üres perceiben és unalmában nyomkodja a telóját, de azért így tömegesen mindenesetre elgondolkodtató. Nem tudom, nekem a tömegközlekedés az egyik olyan fórum (:D), amikor egyedül tudok maradni a gondolataimmal, sokszor nem is olvasok, mert kell az az idő gondolkodni, vagy tényleg csak szellemileg pihenni. De nem vagyunk egyformák, én örülök, ha valakinek nincs min filóznia...;-D
Hol vagy te a nárcisztikustól... :D Ilyenkor nekem mindig a tényleg folyamatosan a fb-ra prezentálók jutnak eszembe... akik tényleg állandóan, szelfi, helyzetjelentés, ezt kajáltam, ezt főztem, ennnnnyire jól érzem magam a pasimmal... nekem ez sok. Az ember néha szívesen feldob valamit, mert ilyenek vagyunk, ez régen is jellemző volt, csak nem volt meg hozzá ez a "keret", ami sokkal több magamutogatást enged - aztán egy csomóan elszállnak vele. Régen csak az ötévente előforduló osztálytalálkozókra gyúrtak - frizurával, sminkkel, sikerrel, a gyerek fotóival a tárcában, a mellette feszítő sármos párral stb. :) Most már lassan az osztálytalálkozókban semmi nincs, mert "igen, láttam a fb-on!".
TörlésNekem is néha kell az "üresjárat".Amikor se olvasás, se újság, se hangoskönyv, csak nézek, és mérlegelek, filózok, feldolgozok - épp ami aktuális, azt.
szeee: nekem pont fordítva, így is azt érzem, hogy túl sok időm van gondolkozni, és tapasztalataim igazolják, hogy ez nem előnyös az aktuális lelkiállapotomra nézve :) Ezért próbálom magam mindig lefoglalni, olvasni nem szeretek buszon, eleve rövid az út, és 10 percre nem esik jól olvasnivalót elővenni. Szóval kinek mi.. :)
TörlésA tömegközlekedés mint fórum :D:D
Megnyugodtam, hogy nem csak én vagyok dinoszaurusz, mert nincs okostelefonom :).
VálaszTörlésDe jó, hogy voltál ezen az előadáson, mert tavasszal olvastam a Ki a fontos: Én vagy Én? c. könyvét és az is nagyon elgondolkodtatott. De hiába mondja Tari Annamária, hogy a szülők offline-ok, nagyon sok szülő van, aki talán többet van az online térben, mint a gyereke. És valóban a szakadék már egy nálunk 10 évvel fiatalabbal is nagy. Egyszer-kétszer felügyeltem a könyvtárban a gépteremben és 6-ból legalább 4 gépen fészbukoztak, és volt olyan tizenéves fiú, aki később visszajött (naponta csak 1 órát netezhet ingyen, ha be van iratkozva, utána fizetnie kell), hogy hadd lépjen már be csak 5 percre a fészre. Nem engedtem, mert már kihasználta az idejét és a szabály, az szabály. Akkor elment, de jött a húga és tőle kért pénzt. El sem tudom képzelni, mi történhetett kb.: 2 óra alatt, hogy ennyire be kellett lépnie. Azt láttam, hogy minden gyerek fala tele van az ismerősei szelfijeivel, amin az okostelefonjukat fogják ilyen-olyan pózokban. Tudom, én is öreg vagyok, de nem értem, mi a jó ebben?
Abban is teljesen igaza van TA-nak, hogy a neten nagyon sokan kitárulkoznak és ahogy Te is írtad, percről percre közlik, kivel hol és mit csinálnak. Kit érdekel? Igen, nekem is van blogom, de nem szabad az életünk minden percét a kirakatba pakolni, mert úgysem érdekel mindenkit, közük sincs hozzá és sosem lehet tudni, ki mire használ fel belőle valamit.
Jól látod, az egész nevelés kérdése, de mi van akkor, ha a szülő (főleg anyuka) is előszeretettel lóg a neten és kukkolja az ismerőseit a fb-on?
:))) Dínók, egyesüljünk! :) haha. Nem éreztem még létszükségletnek az okost... de ki tudja, majd egyszercsak haladok a korral :)
TörlésÓ, de jó, írtál is róla? Mindjárt megnézem.
Köszi, köszi, én is erre gondoltam, a Z-k részéről, erre az állandó fb-ozásra, aminek tulajdonképpen nem sok értelme van. Sajnos én is elég sokat görgetek (hálistennek nem az ismerőseim szelfijeit kell lesnem), de igyekszem azért "hasznos" időt tölteni ott.
Pontosan! Ez a "kit érdekel" ott kéne hogy virítson mindenki státuszbenyögése alatt automatikus kommentként :D :D :D
Erről is esett szó, hogy ugye ez sem jó, ha az anyuka-apuka prezentál túl, és hozza ciki helyzetekbe a gyereket :( Illetve nyilván a mintakövetés miatt sem jó. :(
Oké! :) Egy hatéves telefonom van, ami akkor menő volt, de azért is kellett, mert nem volt mp3-lejátszóm és ezen már lehetett zenét hallgatni. Lehet, hogy más cikinek érzi, de ha valamit nyomkodok a buszon, akkor az a telefonom, hogy a zene elnyomja a környékemen ülők hangját miközben olvasok.
TörlésMúltkor álltam a buszmegállóban és az egyik csaj a telefonját használta tükörként, hogy megigazítsa a haját! :D
Igen, írtam is róla egy hasonlóan "gonoszat", mint ez a Tied ;). Abban a könyvében arról ír, hogy a neten valójában egy kirakatot építünk magunk köré, hogy milyennek szeretnénk látszani, pedig a valóságban nem biztos, hogy minden olyan az életünkben. Nagyon tanulságos könyv, csak ajánlani tudom.
Arról beszélgettem a könyvtáros ismerősömmel, hogy a Z-k (konkrétan a fb-ozó gyerek) nem tudják lekötni magukat. Nincs az, hogy leül a fenekére egy könyvvel és elvan vele. Esetleg pár percig, de aztán már mehetnék, leginkább a "fészre". Már nincs az, ami a mi gyerekkorunkban volt, hogy felpattantunk a biciklire, elmentünk egymáshoz, utána fagyizni vagy biciklizni vagy csak hülyéskedtünk, és mégis felnőttünk.
Jó, bevallom, nekem is volt egy netfüggő korszakom, főleg msn-en voltam fent sokat a nyári szünetben, miután bekötötték nálunk is a netet, és egyszer a koliban az egyik csajjal egy helyiségben voltunk és msn-eztünk. De ettől függően ugyanúgy beszélgettünk a folyosón vagy a szobánkban is.
A "kit érdekelt" én is támogatom! :) Ezért is hibernáltam magam, más oldalakon meg egyszerűen nem foglalkozom az ilyen jellegű bejegyzésekkel.
Én is láttam már tükörként használni, meg úgy is hogy lőtt egy szelfit hogy megnézze hogy néz ki :D
VálaszTörlésÓóó, igen, közben olvasom épp a bejegyzésed, totál elsiklottam felette akkor, igazából csak az előadás óta érdekelnek Annamária könyvei. Gonosz? :D Szerintem nem vagyunk gonoszak, csak átlátunk néhol a szitán ;)
Ez nagyon igaz. Egyáltalán nem köti le őket, ami minket. A fél kiskamasz koromat két keréken töltöttem az utcán :) Meg egymáshoz mentünk át, és társasoztunk, babáztunk, legóztunk, és igen, oké, néha számítógépes játékot is játszottunk, de offline. Hol volt akkor a fb még. :)
Az msn egy nagy rákattanás volt a mi generációnknak is szerintem, én is emlékszem, hogy Miamonával volt hogy hajnal 2-ig hülyültünk ott, az elején... aztán elkopott a dolog, azóta meg meg is szűnt.
Hű, ez a szelfizés már a súlyosabb eset :D.
TörlésSemmi baj, én is szoktam így járni, hogy véletlenül kimarad valakinek egy bejegyzése és csak később fedezem fel :).
Meg társasjátékoztunk. Még talán óvodás voltam, amikor megkaptam a Hugó Hamit Karácsonyra, de még pár év múlva is jöttek az osztálytársaim, hogy azzal játszunk :). A fb szülőatyja valószínűleg akkoriban még azt csinálta, amit mi, mert velem egyidős :). Nekem tévére köthető videojátékom volt és azon a cowboyos volt a kedvencem, aki lovon ülve, lasszót pörgetve kapkodta a teheneket :D.
A héten hallottam, hogy aki télen az utcán sokat nyomogatja a telefonját a lyukas végű kesztyűben, az is fagyási sérüléseket szerezhet! Durva!
Igen, eggyel súlyosabb. :)
TörlésRengeteg társasunk volt, az volt az összeülős szórakozás akkor.. :)
Rá lehetett kattanni már akkor is a szgépes meg videojátékokra, valahogy mégis egy ártatlanabb szórakozás volt.
Jesszus, ahhoz mennyit kell nyomkodni :D Gyártanak már direkt olyan pamutkesztyűket amúgy, amin tapiujjak vannak, hogy ne kelljen levenni vagy lehajtani, vagy ujj nélkülit hordani stb. ...
Emlékszel arra, hogy kb.: 20 éve Dévényi Tibi bácsinak lehetett betelefonálni a tévébe és ha bekerültél, játszhattál a Marios vagy a Sonicos játékkal? Nekünk akkor még telefonunk se volt.
TörlésMostanában meg a kicsik is a gyilkolászós játékokkal játszanak a fb-on is. Látszik a gyereken, hogy 9-10 éves lehet és tudjuk, hogy 13 év a korhatár a fb-on... De mindent ki lehet játszani, mert nehogy már lemaradjon valamiről egy ilyen korlátozás miatt a gyerek.
Még szép! Tudod, hogy az életük minden pillanatát meg kell osztani a világgal: hány perce várakozik, mennyit késik a busz stb., esik-e a hó, milyen hideg van, megfagyott-e már, hányan várnak stb.
Legalább a gyártók jól járnak a téli időszakban. Valaki meglátta ebben is a profitszerzés lehetőségét.
Hú, én arra nem emlékszem. A Dévényi Tibi bácsira igen, de a játékra nem. Mik voltak :D :D
TörlésNem is tudtam, hogy van korhatár Fb-on... mondjuk nem veszik úgyse figyelembe, csak a megfelelő évszámot kell kattintani és kész... ezen a mai kiskamaszok már nem akadnak fenn.
Igen, de ebből sajnos - szerintem - az is következik, hogy egyre többet nyígunk minden apróságon, és ráadásul a kirakatban.
Van bizony és az ilyesmiben tényleg nagyon találékonyak tudnak lenni.
TörlésEzt hívják feltűnési viszketegségnek :S. Sokan jó dolgukban már nem tudják, mivel hívják fel magukra a figyelmet és a bolhából is elefántot csinálnak, holott nagyon sok embernek van valódi problémája és ők nem nyekeregnek állandóan.
De a megadott születési dátumot nem is lehet megváltoztatni később. :) ... mondjuk ezen se akadnak fenn szerintem, maximum törlik az accountot és regisztrálnak egy újat, másik emaillel...
TörlésFeltűnési viszketegség, pontosan. Régen még csak abban nyilvánult meg, hogy ki hangoskodik legtöbbet a szünetben meg a folyosón. Mostani mértékegysége: wc-szelfi.