Bartis Attila: A nyugalom
Tulajdonképpen nem tudom, miért akartam én ezt a könyvet elolvasni. Valahogy a látóterembe került, és bár már egyszer előfordult, hogy olvasatlanul visszavittem a könyvtárba, most mégis elolvastam.
A címével ellentétben egyáltalán nem nyugalmas, zaklatott és felzaklató annál inkább.
Nem szeretnék róla sokat írni, mert nem az én könyvem. Nem volt rossz, de melléfogás volt. Nekem ez sok volt, nem akarok ilyen kapcsolatokról olvasni. Drámaisága nem ragadott meg, nem mindig taszított, voltak benne jó mondatok, nagy pillanatok, de nem kéne még egyszer.
Hallottam, hogy Az ajtóhoz hasonlítják, és van benne némi kis igazság, de én azt a fajta prózát sokkal többre tudom értékelni, és az egy húsba vágó, maradandóbb, jobb élmény volt.
Hogy néhol trágár, vagy kemény, nem ezen múlt. Inkább úgy egészében véve ez olyan nagyon-nagyon bölcsész-könyv, valamilyen modern vagy posztmodern művészies beütéssel, unott beszédmódjának provokatív jellegével, meg persze az egész témával.
Gondoltam:
10/4
"(...) azt, hogy hogyan élünk, egyébként nem nagyon lehet elmondani senkinek. Az ember nem mondhatja az anyjáról, hogy bolond. Hogy adás után is nézi a tévét, hogy sorra szerelteti a biztonsági láncokat az ajtóra, meg ebéd közben feláll, mintha csak szalvétáért menne, a húsklopfolóval összetöri a telefont, aztán visszaül elfogyasztani a maradék paradicsomlevest."
Egyetemen olvastam, 4 éve, nekem se jött be...túl fura és erőszakos és sok volt. A filmet meg pláne nem néztem meg...
VálaszTörlésA filmet láttam csak pár éve, ami tetszett is, meg nem is. A felesleges szexjelenetek zavartak inkább, de azért átjött történet a lényege, tudtam is azonosulni a főhőssel, akinek ilyen anya és élet jutott. A könyvtől viszont a mai napig félek :/
VálaszTörlésTheodora, igen, valahogy túl fura volt, és nekem picit elvont.
VálaszTörlésÜstökös, a filmre nem nagyon vágyom, nem szeretem Udvaros Dorottyát, és láttam az előzetest, valahogy nem hiányzik annyira. Egyébként totál egyetértek, nagyon "jó" a szituáció és érzékletesen van megírva, ahogy tönkretette a fia életét, ahogy tönkretették egymásét is, ahogy ez az egész furcsa szimbiózis kialakult.
Én meg évek óta gondolkodom rajta, el akarom-e én ezt olvasni. Egyelőre a nem irányába billentetted a mérleget.
VálaszTörlésMegnéztem mit írtam róla anno... És bár nekem nagy élmény volt (hamárbétéká :D) Nem vágyom újra erre a hangulatra...
VálaszTörlés"Holvoltálfiam, Miértnemdöglikmármeganyám... Én ebbe beledöglöttem, újra és újra. Ilyen a büdös életben nincs - gondoltam. Dehogyisnincsteistudod - gondoltam.
A végére azonban sok lett. Leblokkoltam, sokkolódtam és besokalltam. Az addig úgy pergő lapok ólomsúlyúvá váltak, és csak rágtam, rágtam a mondatokat, de egyre csak azt éreztem, hogy elég, elfáradtam, hagyj már élni! Eressz végre szabadon! Persze, félretehettem volna, de nem sok értelmét láttam megszakítani, ráadásul, ha egyszer kigyógyulok ebből a hangulatból, eszem ágában sincs többé visszamászni..."
Nita, ha engem kérdezel, nagyon nem a te stílusod, én a helyedben inkább kihagynám...
VálaszTörlésMiamona, ó, írtál róla, azt hittem nincs erről posztod, majd mindjárt megnézem.
Súlyosak a lapjai, igen, és nem kéne mégegyszer, de mégse bánom annyira, hogy megkóstoltam.
Én nagyon szerettem, de teljesen meg tudom érteni, amit írtál. Viszont a filmet tényleg nincs értelme megnézni, szerintem nagyon nem sikerült jól, és nem adja vissza a könyv mondanivalóját, érzelmi töltettségét sem.
VálaszTörlésKöszi! Nem is akartam igazából lehúzni, gondoltam (!) nem is adok pontot rá, de aztán mégis ki akaródott jönni a pont is. Nehéz könyv nagyon. Nem, a filmre nem is nagyon vagyok kíváncsi :/
Törlés