Egy kis macskálkodásra, cica-sztorikra, derűs humorra, anekdotákra számítottam, de valahogy olyan sótlan-semmilyen volt benne minden, hogy azt hiszem elkönyvelhetem, Polcz Alaine stílusa nekem nem nagyon fekszik. Nem akarom kritizálni, egyszerűen csak nem érzem magamhoz közelállónak.
Lehetséges, hogy az a baj, hogy Szabó Magda és Schäffer Erzsébet-féle mesélésre számítottam - amit nagyon szeretek -, de Polcz Alaine tőlük nagyon különbözik.
Rövid részek, csapongva, össze-visszaságban, és hát összességében azért nem sok macskával. Mint macskakedvelőnek, ez kevés volt. A prózája nekem túl lapos, érzelemmentes, szikár, tárgyilagos. Az emlékei valahogy túlságosan az "övéi" maradtak, mintha egy kis, őt nagyon megértő és ismerő közönségnek mesélne, én nem tudtam bevonódni (valószínűleg főleg azért, mert egyáltalán nem ismerem Alaine-t, vagy a műveit).
Értékelés: 10/5
Értékelés: 10/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése