Kontroll

Februárban adta ki az Agave Jeff VanderMeer ígéretes új sorozatának, a Déli Végek trilógiának az első kötetét Expedíció címen. Bár a sci-fi nem feltétlen az a műfaj, amiben otthonosan mozgok, nekem is nagyon megtetszett a könyv, először a különleges külső, aztán a különleges hangulat és sztori miatt.

A világpremierrel egy időben nemrég megjelent a második kötet is, a Kontroll, eredeti címén Authority (erről még később), egy fehér nyúllal a kivágatban, ami sokak érdeklődését felkeltette, és néminemű találgatásra adott okot. Jelzem: a nyúlnak van értelme. A borító pedig nekem kifejezetten tetszik a virágos jellegű előlap ellenére is (ami lehet hogy nem is virág?), vagy pont azért. :) 

A történetben ezúttal a Déli Végek nevű, az X Térséget kutató titkos ügynökség, és annak új feje, a Kontroll fedőnevet viselő John Rodriguez játssza a főszerepet. A kormányzati épület, egy hatalmas U-alakú monstrum, hosszú folyosókkal, titkos raktárakkal, tudományos részleggel és rengeteg mintával közvetlenül az X Térség mellett helyezkedik el. Katonai bázisok védik az "átjárót", és látszólag komoly munka folyik, valahogy azonban mégse jutnak semmire, az irathalmok, adatok ellenére... Igazából teljesen leamortizálódott már minden, és a munkaerő is egyre kevesebb. Az exigazgató - akit egyébként már ismerünk, csak inkognitóban volt... - elég nagy káoszt hagyott maga mögött, Kontroll a jegyzetek, akták, iratok átnézésével tölti első munkahetének nagy részét. Megtudunk némi új információt az előző expedíciókról is, például, hogy nem 12, hanem kb. 38 volt már, csak különféle betűjelekkel például több 11. is indult. Kontroll videófelvételeket is néz még az első expedíció idejéből, amikor még magukkal vittek a delikvensek különféle technikai vívmányokat és adathordozókat. 

A biológus, a geodéta és az antropológus előkerülnek az X-en kívül. Vagy esetleg csupán lenyomatuk az, halvány héjuk? Kontrollt csakis a biológus érdekli, megérzi különlegességét. Kihallgatások, faggatózás következik, ami végül nem várt eseményekbe torkollik. 

Az egész könyvet ugyanúgy áthatja a misztikum, mint az első részt, csak nem a terepen vagyunk fullasztó-nyomasztó környezetbe passzírozva, hanem irodában, munkahelyen. Mondhatni a lián helyett a bürokrácia fojtogat. A stílus kicsit más, kicsit oldottabb, bár most is nyugtalanító, de több a párbeszéd. Rettentően el van viszont nyújtva minden... tulajdonképpen pár mondatban összefoglalható az első 200 oldal is akár, és mégis, valahogy nem unatkoztam közben, mert megint úgy éreztem, a hangulat, a hangulati előkészítés, az apró mozzanatok lesznek lényegesek. És nem vártam világmegváltást még ettől a résztől, sőt, szinte tudtam, hogy a szerző egy újabb mélységbe taszít minket, és nem igazán kapunk egyelőre kézzel fogható válaszokat. Sajnálom, ha emiatt csalódásnak érezték néhányan a könyvet, én élveztem a misztikumban való elmélyedést, és meg kell hogy mondjam, szerintem nem is illik az X Térséghez, egy ilyen iszonyúan titokzatos valamihez, hogy csak úgy egyenes választ kapjunk a trilógia legvégén is, hogy micsoda. :) Valami homályos kivilágosodás viszont biztos lesz, és nagyon várom már én is a végét. 

Az utolsó kb. 50 oldal felpörög, rengeteg minden történik hirtelen, a végjáték szerintem jól ki lett találva, bár ennél is éreztem kicsit a túlírtságot, ahogy az egésznél. A cliffhanger, amivel lezárja VanderMeer a Kontrollt, remek.

Az új mellékszereplők közül Whitbyt emelném ki, szerintem hátborzongató, de tetszett Grace is, és a játszmák, és hogy tulajdonképpen soha nem engedte ki a kezéből az irányítást. 

Pont emiatt a kontrollálatlanság, az igazgató látszatszerepe miatt, és amiatt, hogy az egész ügynökség egyáltalán nem jutott semmire, cirka 30 év alatt, azon gondolkodtam Jeff VanderMeer játszhatott volna kicsit a címmel - bár az alliteráló A-betűs címek is nagyon jók: Annihilation, Authority, Acceptance - nekem azonnal az jutott eszembe, hogy tehetett volna mondjuk egy Naught-ot az elejére: Naughtority, vagy (N)au(gh)tority, játszva kicsit a naught = zéró, semmi, nulla szóval (persze ez sokatmondó lett volna), merthogy itt semmilyen irányítás nincs az igazgató részéről, az fix, vagy csak magasabbról esetleg, még feljebb állóktól...  de az is hagy kivánnívalót maga után... (erről azért megtudunk még egyet s mást ebben a részben is).

A nyulas kísérlet remélem valahogy visszaköszön, kidolgoztam jópár képtelen elméletet, de biztos vagyok benne, hogy a szerző valami még képtelenebbel fog előállni a végén. :) A Déli Végek sorsa, Kontroll, a biológus, Whitby jövője mind mind nyitva állnak még, és ha minden igaz, az utolsó kötetben minden kudarc ellenére újabb expedíció indul a térségbe... 

Kedvenc apróságok: 

- a nyulas kísérlet

- a növény és az egér a fiókban

- az írás újbóli megjelenése

- a jelenet a raktárban - bár egyelőre nem tudom értelmezni

- a lélegző fal

- a legvége

Amit viszont nem tudok szó nélkül hagyni, hogy bosszantóan slendrián a korrektúra. Szerintem nem muszáj ennyire ráhajtani a világpremierrel együtt való kiadásra, ha nem marad idő emiatt átnézni a könyv hibáit. Zavaróan sok az elütés, betűtévesztés, sőt, egy csomó névtévesztés is van: Grace-Garce, Cheney-Chaney, Stephenson-Stevenson... Egy Samantha Higgs nevű szereplő a következő oldalon hirtelen Higgins lesz. DMP-fájlból MDP-fájl. Elütések, ragozási hibák (Grace-et ?!), a fordítás során átírásból bennmaradt hibák... Nem kevés. Nem tudom a fordító vagy a korrektor sara-e, de egy WTF is benne maradt a szövegben. Szerintem senki nem dől kardjába a magyar olvasók közül, ha akár ezt a kötetet, akár a harmadikat mondjuk két héttel később kapjuk kézhez, de úgy, hogy nincs benne hiba. 

Értékelés: 10/8,5 Úgy éreztem, körülbelül egy szinten van az első résszel, bár teljesen más környezetben és hangulatban játszódik, és nem olyan száraz, szikár, mégis egy kicsit levontam, mert el van nyújtva. Még szerencse, hogy VanderMeer ügyesen beszél a semmiről is, úgy, hogy közben egész azt hihetjük, csordogál némi információ, és néha valami megfogja a tarkónkat hideg ujjakkal, hogy aztán a hátborzongatás után megint belesüppedjünk egy adag aktába. Erős kötet, jó volt olvasni, hibái ellenére is.

És ki ne maradjon, ha már a világirodalom macskáit gyűjtögettem nemrég: Kontrollnak van egy El Chorizo nevű macskája, aki a Chorry, Chorry-Morry becenévre hallgat :)

Olvassátok el Ilweran posztját is. :)

Déli Végek trilógia 2. Kiadja az Agave.

A magyar borító ismét különleges, kivágott, és szerintem nagyon tetszetős. Naptejes kézzel vigyázni, mert bebarnul a nyúl is a sok fogdosástól! :) 

Eredeti cím: Authority- Southern Reach Trilogy 2.