Falra hányt Freskó

Szabó Magda: Freskó

Azt olvastam, hogy Szabó Magdának az 1958-as Freskó és az '59-ben megjelent Az őz hozták meg a népszerűséget, ismertséget. Ezért is fáj annyira, hogy mindkét említett regénnyel olyan piszok rossz a kapcsolatom. 

Az őznek már háromszor nekiálltam, Isten látja lelkemet, én annyira próbálkoztam, de nem jutok túl az elején. Rakás szereplő nevével dobálózik, miközben teljesen érthetetlen marad. 

A Freskónál is éreztem ezt, már az elején, de gondoltam á, "Katalin utca szindróma" lesz, és kitartottam, vért izzadva. Szomorúan mondom: nem érte meg. Úgy fejeztem be a könyvet, hogy még mindig nem tudom ki kicsoda. Elkezdtem jegyzetelni is közben, amiből egy névfelsorolás lett, és az, hogy azt legalább összeraktam, hogy aki meghalt és a temetésére összegyűltek: Edit. És hogy Décsyné a papnak az anyósa, a pap meg Janka férje. Talán. Lógott a levegőben az összes többi szereplő is: Kati, Joó Mihály, Kun László, Árpád, Franciska, Kálmán, Oszkár (???) és Anzsu (akiről legalább félúton kiderült, hogy nem is nő). Ebből számomra nem jött össze egy élvezhető történet, követhetetlen volt, nem tudtam értékelni az állítólagos (és várt) remek jellemrajzokat és magát a lélektani regényt. 

Ez volt számomra a mélypont Szabó Magdától, ha ugyan magát Az őzt a félbehagyások miatt nem tekintjük annak, és mérges vagyok. Szabó Magdára is, meg erre a fene nagy értetlenségre a regényei elején (Katalin utca feltisztult, ennél esélyét sem látom), és magamra is, hogy egy épkézláb mondatot nem tudnék róla elmondani, annyira nem tudtam megérteni. 

Mindennek a tetejébe pedig mindenki, aki csak olvasta, maximálisra értékeli, így még jobban frusztrál az egész, de annyira savanyú ízt hagyott a számban, hogy semmi kedvem elölről kezdeni (v.ö. a Katalin utcát annyira megszerettem, hogy a végén elolvastam az elejét újra, és láss csodát, már érthető volt minden és mindenki aki ott szerepelt egy alaktalan, bedobott névként).