Mette Jakobsen: Minou szigete

Mitől olyan jó, ez a mesekönyvnek tűnő, apró, keményfedelű kis könyvecske, a hópihéivel, világítótornyával, hosszú kötött sálas főszereplőjével a borítón? Jó kérdés, és nehéz kérdés. A fülszöveg A kis herceghez és A végtelen történethez hasonlítva helyezi az elbűvölő klasszikusok közé, és míg abban van némi igazság, hogy elbűvölő, és idővel lehet akár klasszikus is, mégis inkább valahogy Pi élete és a Hová tűntél, Bernadette? című regények hangulata járta át - szerintem. Heloise szerint Marquezre hasonlít, őt még nem olvastam, de tervezem. De nem muszáj hasonlítgatni, hisz nagyon egyedi hangvételű regény, érdekes alaphelyzettel és szereplőkkel. 

Minou egy cseppnyi szigeten lakik Papával, Ládással, Tiszteletessel és Nevenincs kutyával. Mama is itt volt velük, de eltűnt, és csak fél pár cipőjét találták meg a hóban... Minou szentül hiszi, Mama haza fog térni. 

A sziget olyan picinyke, hogy a térképeken sem szerepel, könnyedén körbe lehet futni, szám szerint tudják hány fa található rajta, és néhány lakója furcsa kis közösséget alkot. 

Az egész hangulat elég szürreális, mégis könnyedén bele lehet helyezkedni, szokatlanul otthonos lesz, talán Minou közvetlensége, Tiszteletes félelmei, Ládás parádés mutatványainak ismerős volta miatt. Vagy mert az, hogy Mama egy aranyüstben hozott pávával érkezett a szigetre és fél pár cipőben távozott, hogy Minou a világítótoronyban köt sálakat éjjelente, Nevenincs pedig akár tüzes karikákon is átugrál, ha épp cirkuszi előadáshoz szottyan kedve a sziget "lakosságának", már annyira abszurd, hogy egy kis idővel már-már normálisnak tűnik.

Az már csak hab a tortán, hogy a víz partra mos egy halott fiút, akinek elszállíttatásához meg kell várniuk az érkező hajót, ami ellátja őket a megrendelt élelmiszerekkel és egyéb fontos dolgokkal.

A filozófia fontos szerepet kap a történetben, de nem kell megijedni tőle, nem ostromolnak Kant és Descartes nagyívű gondolataival és bölcsességeivel, sokkal inkább mintha a lapokat beáztatták volna egy dézsába, amin a "filozofikus gondolkodás" felirat állt, lecsepegtették, megszárították, lepréselték, bekötötték, és kiadták, így az egészet átjárja egy másfajta látásmód.. :) Egy kicsit más szemszögből tekintünk a világra Minou szemén át, egy kicsit többet gondolkodunk, és más szempontokat veszünk figyelembe, amikor valamit meg akarunk állapítani. Mindez nem terhes, csupán elgondolkodtató, és szerintem ennyi is a célja.

Kedves, különleges atmoszférájú regény, aminek vannak mélységei. Örömmel olvastam és fedeztem fel a szigetének világát, karaktereinek szokásait, rigolyáit, félelmeit és titkait, és sajnáltam hogy véget ér.

Az egyszerű mondatok, a gyermeki szemszög és az abszurd és szimbolikus részletek mögött felsejlik az emberi esendőség és mulandóság, és talán ez a lényeg benne. 

Értékelés: 10/9

Note to self: egyszer angolul szeretném újraolvasni.