Kezünkben a jövőnk

Jay Asher, Carolyn Mackler: Kezünkben a jövőnk (The Future of Us)

"1996-ban járunk. Josh és Emma világéletükben szomszédok voltak, és a legjobb barátok is. Azonban tavaly novemberben minden megváltozott közöttük, amikor Josh családja postán megkapta az Amerikai Online Cég (AOL) CD-jét, és az édesanyja átküldte Emmához, hogy a lány feltölthesse az anyagot az új számítógépére. Amint bejelentkeznek, automatikusan a Facebook oldalára lépnek be – csakhogy a Facebookot még fel sem találták! Legnagyobb döbbenetükre feltárul előttük a tizenöt évvel későbbi életük. Később valahányszor újra ránéznek a profiljukra, azt látják, hogy a jövőjük is megváltozik. Miközben az életükben bekövetkező eseményeket próbálják feldolgozni, kénytelenek szembenézni azzal, mit csinálnak jól és rosszul – a jövőben."

Ahogy a fülszöveg is elmondja, egy kis időutazásban lesz részünk, amikor ugyanis Emma Nelson megpróbálja telepíteni az AOL cd-romot az új számítógépére, egyszercsak 15 évvel későbbi Facebook oldalán találja magát... Facebook, az meg micsoda? Segítségül hívja barátját, Josht, aki rögtön átverésre kezd gyanakodni, valaki talán meghamisított néhány képet Emmáról, és megöregítette őt? De ki akarna bohóckodni olyan mindennapi dolgokkal, mint amik megjelennek Emma oldalán: mit főzött vacsira, hol jár a férje... Egyre beljebb merészkednek a fiatalok a facebook-birodalomba, és megnézik néhány ismerős lapját is, ki mire viszi... Azonban apróbb és nagyobb döntésik sorozata újra és újra megváltoztatja a jövőt, minden nap mást látnak viszont, ismerőseikkel is másként alakulnak a dolgok. Emma szándékosan piszkálja meg az eseményeket, mert nem elégedett azzal a boldogtalan jövővel, amit lát, Josh pedig ellenzi ezt a "hullámverést"... Hogy mi sül ki végül az egészből? Egy aranyos ifjúsági sztori némi szerelemmel, baráti kapcsolatokkal, a 90-es évek amerikájából. Nincs nagy csattanó, vagy katartikus befejezés, de épp így a legjobb.

"(...) - Esküszöm a pasik csapatban a legostobább dolgokra képesek.
- Például háborúra - vágja rá Kellan..." 

És amíg Emma és Josh a jövőbe pillantanak, én élvezettel merültem el a múltban... bár nagyon rányomja a bélyegét az amerikai környezet a sztorira, és így sok a sült krumpli, pizza, és az amerikai iskolarendszer, illetve hogy mindenkinek van tizenévesen is kocsija, amint megszerzi a jogosítvány, de ezeket leszámítva élmény volt felidézni a 90-es éveket,  amikor még tényleg nem volt facebook, és amikor nem lógtunk az interneten egész nap. Amikor nem tudtuk mi az a blog (Josh fel is teszi a könyvben a kérdés, az meg mi??), és tárcsázós internetkapcsolat volt, ami ha ledobott, újra kellett fizetni a kapcsolódásért. Sőt, a telefonnal nem is lehetett együtt használni, ki kellett húzni a zsinórt, átdugni a telefonba. :) Elmerengtem, hogy mivel töltöttük akkor a szabadidőnket? Vicces, de szinte nehéz felidézni. A számítógép előtti időszakban persze naphosszat bicikliztem és kinn játszottunk az utcán, téren. Én magam 15 évesen kaptam saját számítógépet, előtte a szüleimén játszottam, általában 1-2 órákat, mindenféle ma már ciki 2D játékkal. Körülbelül egy évig nem is nagyon használtam a laptopomat, akkor kezdtem igazán belefeledkezni, amikor megismertem az msn-t, és állandóan chateltünk, folyamatosan, akkor is ha nem volt miről (legalább játszva tanultam meg gépírni). :) (Elmorzsolhatunk egy könnycseppet, hogy nemrégiben megszűnt, a jó öreg msn, és az állandóan felugró smileyk... ) Freemailen volt az első emailcímem, szerintem már rég nem létezik, nem is tudom mióta nem használom. Az iwiw volt az első közösségi háló, ahova meghívott egy barátom, és a facebook... ó, az csak fényévekkel később lépett be az életembe,és nagyon sokáig nem is szerettem, nem is használtam.

Az egyik eredeti borító

Ha belegondolunk, tényleg akár őrültnek is tarthattuk volna magunkat, ha '96-ban belepillantva a státuszunkba olyanokat látunk, hogy mit főztünk vacsira, vagy hogy milyen letörtek vagyunk emiatt, vagy amiatt. Divat lett mások képébe tolni magunkat. :) Érdekes volt, ahogy a főszereplők számára is furcsa volt ez a könyvben. Ma bezzeg már, észre se vesszük a túlinformáltságot, és nem érezzük a határokat... 

Nem mondanám, hogy felelőtlennek tartottam Emmát, de nem tetszett az sem, ahogy megpróbált belekavarni a saját jövőjébe, amilyen módon előhozta a változásokat. 

A szerzőpáros láthatóan nem az eleve elrendeltség mellett tette le a voksát, hanem amellett, hogy a jövő formálható, és minden egyes apró döntésünkkel (pláne a nagyokkal) alakítjuk azt. Félelmetes és zavaró lenne ezt napról napra látni, és emiatt hozni esetleg más döntéseket. Valahogy talán mégis jobb, hogy nem tudjuk, hogy mi lesz később, de tehetünk lépéseket anélkül, hogy azon kellene tipródni, ez a kis lépés milyen rezdülést kelt. 

Értékelés: 10/9 Nagyon ajánlom zsenge korúaknak, mert remek ifjúsági regény, kis szerelemmel, romantikával. Nincsen túljátszva benne semmi, és hűen adja vissza ezt a nagyobb tizenéves korosztályt, akik készülnek a főiskolára, egyetemre. Ugyanakkor ajánlom a korombelieknek is, mert jó volt egy kicsit a fiatalság nagy problémáival foglalkozni, és ráadásul egy nosztalgiázós múltbaugrás a történet a tárcsázós internet és a facebook-talanság állapotához. Jó stílusú, gördülékeny, gyorsan olvasható
Külön poén volt a köszönetnyilvánításban olvasni Mark Zuckerberg nevét. :)

Kiadja a Maxim - akik tényleg nagyon jól válogatnak, Bernadette és ez után a könyv után kezdek beléjük szerelmesedni :)...

A könyvet (és több másik Maximos könyvet is) megvásárolhatjátok >ITT< a BookandWalk e-book áruházban!

Mostantól androidos alkalmazással is olvasható, a programot ehhez ingyenesen >itt< lehet letölteni. 

Apró véletlen egybeesések:
- Érdekes, hogy ez a második könyv idén, amiben gördeszkázásról és a híres-neves Tony Hawkról olvasok. Akárcsak a Slam-ben (Hornby) itt is lóg egy Tony Hawk poszter a srácok szobájában. :)
- És bosszantó, de a sokadik könyv idén, amiben megint nem tudja a fordító, hogy mi a különbség a sperma és a spermium között... Arrgh.