Memóriajáték

Ma nem voltam netközelben, és mivel melegvizes medencében ázva nem igazán olvasgat könyveket az ember lánya (megoldható, de azért na, szaunából ki és be és vizes padok mindenhol, nem hurcibáltam szegény szépségeimet, csupán egy női magazint... :)), így csak gondolatban lehettek velem a könyveim. Márciusban egy ilyen alkalommal azzal kínoztam magam, hogy memóriatesztelés gyanánt megpróbáltam a medencében lazulva elsorolni mit is tettem a várólistacsökkentésbe, ez 24 könyv, (12 + 12 alternatív), és bizony nem ment, csak 18 vagy 19 fejből. Mivel most év vége felé járunk, egy nagyobb kihívás ötlött az eszembe, és megkérdeztem magamtól, vajon a januártól mostanáig elolvasott pontosan 80 könyvből mennyit tudok magamban felsorolni. (Igen, lehet hogy gyagya vagyok, de tényleg kíváncsi lettem, hisz ez nem is olyan nagyon könnyű feladat, még akkor sem, ha sok sok könyv ezek közül nagy élmény volt akár pozitív, akár negatív értelemben.)

Forrás

Volt egy adag persze, ami rögtön az agyamba nyomult, és számolgattam is bőszen őket, aztán egyre nehezebben ment, keresgéltem az emlékeket, a támpontokat, kategóriákat, na, mit is, mit is olvastam még? Összeszedtem utópiák, recik, krimik, mesék szerint, és már kiáztak az ujjaim, de még mindig csak 53 volt. Na, mondom, ennyit rólam, azt sem tudom mit olvasok :D Kis passzív fürdőköpenyes lazulás után aztán valahogy kínkeservvel csak beugrott még 10, és 63-mal zártam, és juszt se lett több belőle.

Nagyon érdekes, hogy viszonylag könnyen eszembe jutottak a várólistacsökkentősek (haha, biztos a márciusi "gyakorlás" :D), a recik, a nemrégiben befejezettek, az újraolvasások, és a januáriak, amiket szinte egymás után dobott az agyam (nem tudom ez miért van, semmi különleges nem volt a januárban). 

Forrás

Még érdekesebb, hogy mik voltak az utolsók, amikért vért izzadtam, hogy na, csak még egy jusson már eszembe... :) Legutolsóként kullogott a Slam, Nick Hornbytól, nem is értem miért, pedig nagyon élveztem olvasni. De utoljára maradtak a Tűz, a Gyökértelen, a Linger és az Archívum, pedig kivétel nélkül élvezetes olvasmányok voltak. 

Nehéz volt itt-ott eldönteni hogy nem keveredtem-e a tavalyi olvasmányokhoz, nem voltam például biztos, hogy Maigret kötetek közül nem volt-e még több, vagy azok még 2012-esek voltak. Abban sem voltam biztos, hogy a Legenda idei olvasás volt, és nem mertem hozzáadni a többihez, pedig jól sejtettem.

Hazaérve persze azonnal rávetettem magam a számítógépre, hogy lecsekkoljam végre mi volt az a 17 olvasmány, amit nem tudtam felidézni. És meglepődtem rendesen, mert még így is maradtak olyanok, hogy csak néztem, ez hogy nem juthatott eszembe? Totális ködbe vesztek pl.: a Room Emma Donoghue-tól, a Halfway to the Grave, a Twenties Girl, a Graveyard Book, A százéves ember, aki... (!), a Szeretetvár, Junot Díaz Így veszíted el-je, vagy a Ne féljetek (amit pedig nemrég olvastam csak)... Kiesett pár leporelló és mesekönyv is, de azok nem is szoktak ugyebár annyira emlékezetesek lenni (pl . Lola-mesék D. Tóth Krisztától)

Ennek örömére, akinek van kedve egy kis agykínzáshoz, az próbálja ki, és mondja el, milyen eredménnyel járt, hányat tud rendesen felsorolni az idén eddig elolvasott könyvei közül (aktuálisak nem számítanak), csalni, netes listákat, blogot böngészni közben, netalán könyvespolcot nézni nem ér, csak és kizárólag saját memória, és adjatok időt magatoknak, lehet hogy lesz ami csak egy óra múltán ugrik be. :) 

Nos? :)