Maigret és a gengszterek

Georges Simenon: Maigret és a gengszterek

Hogy jön össze egy címben Maigret és a gengszterek? Mi köze a jámbor francia főfelügyelőnek az amerikai nagyágyúkhoz, akik revolverrel járnak, és valódi bérgyilkosok, nem olyan pitiáner bűnözők, mint amilyenekkel a francia rendőrség és bűnüldözés foglalkozik - legalábbis mindenki szerint. Kivéve Maigret-t, aki meg van róla győződve, el tudja kapni ezeket a gazfickókat is. 

A többi Maigret kötethez képest a Maigret és a gengszterek mozgalmasabbra sikerült, több az akció, valóban elővillannak a revolverek mindkét fél részéről, van  sötét, szűk sikátorokban követés, rajtaütés a nyílt utcán, autóból kidobott hulla (?) és persze rengeteg bárpulttámasztás is. Maigret hirtelen törzsvendég lesz Pozzonál és Luiginál, az amerikai stílusú, ámde olasz tulajdonossal rendelkező párizsi bárokban, ahol letűnt bokszolók dedikált képei lógnak a falon, és akiknél hirtelen több amerikai fordul meg a kelleténél. Maigret szokásos kökénylikőrje és calvadosai mellé becsúszik néhány whiskey és egy pár amerikaias kifejezés, district attorney-kat és kidnappinget emleget Maigret is, és még hiányos angoltudását is kénytelen megvillantani a munkatársai előtt. :) 

De üdítő volt a franciás környezetben arról is olvasni, hogy ejtik Maigret nevét hibásan, "mintha legalábbis három t-re végződne", a tengerentúli telefonhívás során. :)

Egy ilyen regényt olvasva az ember hirtelen franciás lágy zenét hall a háttérben, és mindent kedve támad frahnszhiásan ejteni, és hát Maigret még rátesz minderre egy lapáttal a felöltővel, pipával, mászkálós-italozós nyomozásával. 

Lognon, a Balfácán felügyelő ebben a kötetben kiemelt szerepet kap (az eredeti címben ő is benne van: Maigret, Lognon Et les Gangsters), tulajdonképpen ő keveri itt a rántást, hiszen ha nem olyan ügybuzgó, és nem sétafikál körzete határainál, nem is látta volna, hogy dobnak ki a kocsiból egy testet a maffiózok, majd néhány perc múlva hogy veszi fel azt egy másik autó... Ennyi tényből kiindulva kell Maigret-nek felgöngyölíteni az ügyet, és elfogni a veszélyes bűnözőket. Persze mindez csak Lognon feleségén keresztül jut el a fülébe, aki magából kikelve hívja fel, hogy a férje eltűnt, és őt idegen férfiak zaklatják a lakásán... 

Közben esik a hideg eső, fúj a szél, minden csöpög, és Lognon is szinte idomul a környezethez: "...csak üldögélt tovább az előszobában, s közben úgy szivárgott belőle az esővíz, mint egy ócska esernyőből." 

Rengeteg apró pikantéria rejtőzik a kötetben, például egy szobalány kósza pongyolája, amiből mindig kificcen az egyik keble, vagy  az olasz éttermesek kitérő, hárító válaszai, visszakérdezései. Valahogy egyszerre multikulti és hamisítatlanul francia is, és egyszerre rendkívül mozgalmas, mégis a szokásos lassúdad iramban. Türelem, rózsát terem. 

Értékelés: 10/9 Egyedül a lezárást nem találtam jónak, valahogy nem éreztem úgy, hogy megoldódott a probléma, de ettől eltekintve tetszett a bűntény, a karakterek, és a régi jó békebeli hangulat. Ez talán az eddig olvasottak közül az a Maigret, aminél a legkönnyebb volt belesüppedni a hangulatba, és ismerősnek tudni a szereplőket, Lognont és feleségét, Maigret felügyelőt, Lucas-t Torrence-t, Janviert, aki ugyan kicsit mellőzve van, de azért jelen. :) 

A fordítás szuper, a borítóterv ismét igényesen lett megtervezve szín- és képvilágában, öröm kézbe venni.

Kedves Agave, ide nekünk az össze további Maigret és más egyéb Simenon köteteket is! 

Köszönettel, 

PuPilla, akit Maigret konstans alkoholszintje közvetve részegített meg. :) 

(ahogy Miamona mondá: Maigret-szegített! :D Tessen szépen frahnszhiásan ejteni!)